Hon és Külföld, 1842 (2. évfolyam, 1-104. szám)
1842-07-01 / 52. szám
20? intézményekben is egymáshoz igen hasonlók; mind a’ kettő t. i. el van szigetelve, darabokra szaggatva, és ezer parancsolónak alája vettetve, egyiknek sincs valami kitűnő kereskedése, valamint gyárakban is mind kettő szűkölködik. Mind azon elsőségek, melyekkel e’ részben a' Tégibb időkben bíztak, Anglia és Francziaország jutának sajátul. Anglia hihetlen mennyiségű pénztömegeket képpes mozgásba hozni, és mintegy varázsveszsző által előállítani. Éppen így Északamerika. Ez utóbbi 19 évi időszak alatt 1821 1859 vert és veretlen aranyban és ezüstben 167,710,215 dollár értékűt vitt be, a’ kivitel 52,587,362 dollárral növekedett, igy tehát a’forgásban lévő tömeg azon idő alatt 52,387,362 dollárral nevekedett, ide nem értve azon tetemes öszvegeket, melyeket az évenként nagyszámmal bevándorlók készpénzben hoznak. Mindazáltal maga Anglia és Északamerika is ezen leghatalmasabb activ kereskedésű két státus koránt sem ment a’ szenvedő kereskedési bilanx, és a’ vele öszszvekötött készpénz kifolyásának olykori veszélyétől. A’ kereskedési világban tapasz,talt legutóbbi crisisek, és a* szűkavatásu évek állításunkat igazolják. Anglia készpénzben annyit vesztett: (50 million felyül, mert körülbelöl ennyit kellett a’ szárazföldi Európának gabonáért űzetnie) hogy bankjának, a’ minden pénz viszszonyok rendezőjének Angliában, Francziaországban, költsönhöz kelle folyamadnia. A’ belhoni iparnak megfelelő activ kereskedés hionyán kívül, a’pénztőkéknek hibás alkalmaiása is károsan hat a’ pénztömegek gyümölcsöző (productiv) mozgalmaira; mi kivált Némethonról igaz. Terméntelenek azon pénzöszvegek, miket a’ hibás kormányzási rendszer a' termesztés (productiv) köréből elvon, és meddő czélokra fordítunproductiv verwendet). Ide tartoznak a’ sok udvartartások, és Némethon földterületének számos apróbb fejedelemségre oszló szétdaraboltatása. Ha az öszves civillistákat számbaveszszük , úgy találandjuk, hogy Németország, Franczia és Angolországhoz képpest a’ közkiadások ez ágában tizszerte nagyobb pénzmennyiséget kéntelen fordítani. A’ polgári társadalmi és társasági viszonyok továbbá egy tömeg oly intézkedést tesznek szükségessé, melyek évenkét tetemes pénztőkéket vonnak magukhoz, és azoknak meddő kiadását eszközük. Eme tekintetben főleg az európai katonaság és státus adósságok rendszerét kell érintenünk. Az európai katonaság rendszere temérdek pénztőkéket meddőn emészt fel, és a pénzforgást mérő és és puszta kongolssá változtatja, azon kívül temérdek embert von el a’ töke szaporitó munkától, tehát a’ töke és egyszersmind a’ munkaerőt is kevésbiti, ide nem értve az erkölcsi roszsz béfolyást, melyet eszközöl. A' körülbelül 32000 millió francra menő európai státus adósságok, a’ kamatok fizetése szükségességét tekintve, minden jövendőbeli productiónak egy tetemes részét már előre elnyelik. Ezen adósságok évenkénti kamatjaira és az adóssági tőkék enyésztetésére *4oo millió frank kívántatik. Minthogy pedig azon státusok öszves közjövedelmei körülbelül csak 8700 millió francra hágnak, tehát világos, miszerént több mintegy 3-ad rész a’ közjövedelmekböl elvonatvan kamat fizetésre, az az inproductiv használatára fordittatik. A’ státus adósságok évenként kevesebbednek ugyan, de a’ fogyasztás igen lassan halad, és a’ civilisatio, és növekedő luxus által előidézett pénzszükség geometriai elöhaladásban lévő növekedésével koránt sincs arányban. De nem egyedűl a’ státus adósságok azok, melyek a’ nemzet értékét emésztik, és a’ jövendöséget adóztatják. Vannak tartományi kerületi és községi adósságok is, melyek kamatjainak fizetése szinte a’ jövendöség megterhelését teszi szükségessé. Ehez járul még az a’ körülmény is, hogy a’ közpénzek kiadásában ’s kezelésében nem mindég a’ legegyenesebb elvek jönek alkalmazásba. Itt ott az évenkénti közjövedelemból bizonyos öszveget előre nem látható esetekre szokás feltenni; a’ buzgalom szép és dicséretes, csak hogy a’ jól rendezett státus gazdálkodás elveivel merőben ellenkezik, mert a’ productiv használattól és a’ közlekedés mezejéről elvont ’s a’ státus pénztárába letett pénzöszvegek ott holtan veszteglenek, és csak akkor jönek ismét forgásba, ha a’ megakadt közlekedés és politikai viszonyok által előidézett zavarok bonyolodások, és más abnormis állapotok rendkívüli kiadásokat tesznek szükségessé. Sokanazt hiszik, hogy a’ pénz ezen tekintetben mindent lehetségessé tehet. De nézetünk szerént a’ nép erkölcsi erejének hatása a’ tele kincstárnál sokkal többet ér, mit Németország is 1813b. —