Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-04-20 / 32. szám
közti, azonnal megrendült, a’ terem ablakai részint felnyittattak részint betörettek, lógott majd minden ablak keresztfáján három-négy nemadózó telegraph, a’ megyeház előtti téren álló tömegnek jelt adván, mire alólról egy iszonyatos orditás hallatszott, mely a’ teremi öszbögéssel egyesülve, pokoldörgése által az épületet alapjában megrázá. Hasztalan volt a csalmávali jegyezés-manoeuvre , a’ lárma szűnni nem akart. A’ száraz törkök végre még is kifáradtak, miután az összes tisztikar kéréseinek ’s ígéreteinek sikerült a’ csendet viszszaidézni. illost V. tb. a’ köznemességnek eddig imádott bálványa megszólamlott, felszólítván parancsátkint a’ közönséget ’s meghallgatást kérvén , de csak alig kezdett jeles szónokunk az adó mellett nyilatkozni, a’ dühös lárma csak e' szavakat „nem, nem! ez is megcsalt minket!“ hangoztatá. Akart (az egyérteleg orsz. gyűl. követnek a’ köznemesség által már rég kijelölt) V. tb. még egyszer szót emelni, de hiányzott a’ hatalom, mely ily leirhatlan zajos ordítást lecsendesithetett volna, a’ kérelmek ’s megintések sükeretlenül hangoztak el a’ pusztában. A’ főispán helyettes felszólamlására végre a’ zaj annyira lecsöndesült, hogy szavaiból annyit megérteni lehetett: ,.Látom a’ közönség akaratját ’s csak arra kérem, hogy engedjék meg az ellenkező véleményeknek kifejezéseit is , mire csak „nem, nem nem adózunk“ volt a’ felelet. S végre kimondá elnök ő maga „tehát nem adózunk“. Ez alig zengett ajkáról, ’s egy 2000 torokból harsogó éljenvihar sajnosan rendité meg a’ nemes kebleket. Miután egy kis csend béállott, gr. Battyáni Lajos rekedt és sikitó, de érthetlen szóval kimondá: „én az adó mellett szavazok.“ Ezt a’ tömeg arra értette, én az adó ellen szavazok, ’s azért meg is éljenezte. De csak alig ült le a’ migs szónok quasi re bene gesta, azonnal V. tb. is, ezáltal felbátorítva, ujonan szólani akart, de dühös fenyegetések köztt azonnal elnémulásra kárhoztattatott. Felkelt most a’ köz tiszteletű gr. Széchenyi János, a’ zaj lecsendesült s „halljuk, halljuk gr. Sz. J.“ hangzott a’ teremben. A’ tisztelt gr. most elkezdé fejtegetni, miként az igazság törvényei követelik, hogy az alkotmányunk javait élvező a’ közterhek viselésében is részt vegyen, minélfogva ő személyére nézve, közvetlenül ’s elhatározottan az adó mellett nyilatkozik. Az adó hangja egy földrendüléssel öszszekapcsolt orkánhoz hasonló vihart idézett elő, mire „le vele, le vele! ragadjátokmeg ! dühöngött a’ boszos torkokból, tódult, zúdult az egész tömeg, mig végre egy őszhaju, habzó szájú ádáz erőszakkal utat nyit az ördögileg felbőszült vadembereknek, kurjongván: „ragadjátok meg! le minden kardossal! csak ezeket üssétek! stb.“ Ily pokolbeli viharból gr. Sz. J. elhalaványodva, Sz. K. oltalma alatt viszszavonulva csak az által menekült, hogy az asztalra ugorva ’s ezentúl a’ megyei tisztikar által oltalmilag megragadtatva , a’ kisebb teremen keresztül, melynek ajtaját bétörni kellett, elillanthatott. A’ dühös csoport most boszusan neki rohant a’ föbbrendüeknek, főispáni helyettesnek ’s tisztviselőknek, kik most futamlásnak eredni voltak kénytelenek. Most az asztalon heverő irományok széttépettek, a’ tentatartók eldöntettek, a’ székek öszszetörettek stb. Keresték most Sz. J. grófot ezer torokból hangzó „levele“ köztt, de ez szerencsésen megmentetett. Az ádázok még a’ főispáni his hálószobáját is, hová ez az alispánokkal viszsza vonult, kimotozák. Miután a’ dühöseknek nem sikerült gr. Sz. J. megtalálni, felbőszülve keresték most B. L. grófot, ki azonban szerencsésen megmenekült. Húg. grófot nyakravalóján ragadták meg, de ez a’ megtámadót oly hatósan földre sújtotta, hogy ennek következtében elillanthatott. Úgy látszik, hogy Sz. Miklós áldozatul már előre kitűzve volt, mert ámbár ez az egész ülés alatt egy szót sem szólott, az őt környező kortesek még is mindég azt hiálták fülébe „no hát beszélj most Miklós!“ s magok köztt: „ezt öszszezúzzuk!“ de Sz. Miklósnak is sikerült a’ menekvés. Ily körülmények köztt megjelent B. alispán magánosan a’ teremben, nagy papírlapokat maga előtt herdálván, melyeken nagy kövérbetűkkel írva volt „nem adózunk,’ mellyeket a’ tömegnek átengedett. E’ „nem adózunk“-lapok örömzaj köztt az utczán állóknak lehányattak. B. alispán most az elnök nevében kinyilatkoztatá, hogy a’ főispáni hős a t. KK és KR.. véleményéről tökélyesen meggyőződvén, a’ határozatot ehhez alkalmaztatja, miszerint az adókérdés többé szőnyegre se kerüljön. Mire egy iszonyatos Éljen harsogott. Ezután indítványt ten B. alispán, hogy a’ főispáni htes, ki megsértve méltán érzi magát, egy küldöttség által, a’ gyűlés folytatására meghivassék, mi el is fogadtatott. Ez megtörténvén, elnöke mlga a’ többi meg nem szökött többrendűek ’s tisztviselők kíséretében újonan meg is jelent a’ gyűlést folytatandó. Gr. Cz. J. most ismételte ama határozatot, hogy