Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-05-26 / 42. szám
évben, ezen osztályok száma külön külön létetett: 30,831 fejérre, 24,000 színesre, 40,000 házi és 434,429 mezei rabszolgára, úgy hogy minden fejérre szinte jó rabszolga esett. A’ franczia forradalom kiütése után a’ szentdomingói gyarmatba is eljutott hire annak, mi akkor Francziaországban történt. Várni lehetett volna, hogy a’ szám szerint gyenge lábon álló fejérek, kik oly sok rabszolgát tartottak ’s szabad mulattok köztt éltek, kiket egyenlő születésű polgár társaiknak nézni és polgári, emberi jogaikat azokkal megosztani nem akarták, most talám teljes igyekezettel leendenek, nehogy a’ gyarmatban, emberi jogokról és egyenlőségről szó is emlittessék. De csudálatosképpen ők csupán fejér embert értettek , midőn emberről és emberi jogokról beszéltek, ’s látszik soha sem fordult meg eszökben, hogy sötét szinü ember társaik is a’ szabadságból magokt részöket megnyerni óhajthatják vagy megkísérthetik. A’ mulattok azonban úgy vélték, hogy ők is éppen oly igaz joggal mint más emberek a’ szabadság minden nemét igényelhetik, s mig a’ fejér ültetvényesek a’ Francziaországból nékiek küldött három szinti zászlókat kibontották ’s azokat lobogtatva egy új korszakot köszöntöttek, felejtvén, hogy ők ugyan azon időben a’ mulattokat nyomják ’s embertársaikkal mint sajátjokkal bánnak, e’ szinesbőrűek arról gondolkodtak, miképpen nyerhessenek a’ franczia kormánytól polgári jogot, miből a’ kevély fejérek által addig kizárattak. Egy borzasztó háború volt következése a’ fejérek által nyilvánított megtagadásnak, kik fekete szinű embertársaikat magukhoz az egyenlőség fokára felbocsátni, felemelni, teljességgel nem akarták. A’ franczia kormány eleinte az egyiknek , azután a’ másik pártnak kedvezett ’s így a’ két párt köztti halálos gyűlölséget nevelte. Soha sem mentek borzasztóbb kegyetlenségek véghez, mint milyeneket a’ fejérek és mulattok e’ forradalmi háborúban Szent-Domingón egymás ellen elkövettek. Eddig csak a’ mulattokról vagy a’ szabad színesekről volt a’ szó. De hát a’ fekete rabszolgák mit mivettek, mind ezen események alatt? Egy ideig nagyon csendesen maradtak, vélvén hogy a’ dolog őket nem érdekli. A’ fejér urak annyira megszokták volt a’ négert megvetni, hogy, mint látszik, semmit sem féltek attól, ha az újdivatu szabadsági elvek rabszolgáik fülébe is elhatnak. Nem bizonyos, a’ mulattok ingerelték-e a’ rabszolgákat szabadságuk kivívása megkísértetésére, vagy ezek saját ösztönből tették azt. A’ fejérek akkor a’ mulattokat legyőzték volt, ’s így nagyon valószínű, hogy ezek a’ rabszolgákat lázzadásra ingerelték ; azonban bizonyos, hogy a’ sziget északi részében egy ültetvényes jószágát, 1791-ben augusztus hónapjában, véletlen tűz boritotta el ’s nem sok idő múlva megvalósult, hogy az egész vidékben minden rabszolgák egyetértve lázadtak fel uraik ellen. A’ sziget északnyugoti része egészen lángban állott, a’ házi rabszolgák uraik által elzáródtak, és a’ fejérek a’ városokat erősíteni kezdették. Ez időben Toussaint a’ lángokkal borított vidék belsejében egy ültetvényen rabszolga volt. A’ zendülés heve nem gyujtotta meg hamar Toussaint keblét, ki eleinte a’ lázzadók erőszakoskodását kárhoztatta. Mondják, apja egy afrikai királynak második fija volt, egy más törzsekkel folytatott háborúban elfogatott ’s mint rabszolga eladatott. Szent - Domingo szigetén egy ültetvényes , Noél gróf sajátja lett, kinek birtoka Cap Français városától mintegy órányi távolságra, a’ sziget észak nyugod partján feküdt. E’ ,,Bréda“ nevezetű jószágban született Toussaint 1743-ban, némelyek szerint 1745-ben még három öcscse, és három nőtestvérei voltak. A’ fiatal rabszolga legelső foglalatossága, marhaörzés volt, már jókor fiatal korában szelid, nyájas, okos és vallásos magaviselete szembetűnő volt. Midőn nagy férfivá vált, mindenki a’ ritka férfi gyermekségéről valamit tudni kívánt, ’s a’ kevesek, kik valamit róla mondhattak, megegyeztek abban, hogy ő mindenkor gondolkodó ’s vallásos volt. Pásztor lévén, hoszszas magárosság, derült tiszta ég, a’ körülte elterjedő pompás természet, ’s foglalatosága, mely fejének ’s kezeinek sok dolgot nem okozott, gondolkodását , szemlélődését nagyon segítette. De mindez egy fel nem ébresztett lélekre nem sok hatással bírt volna, Toussaint lelkét egy magas erő, egy felsőbb befolyás vezérelte. Ura, atyja, barátja vagy ki más tette azt, nem tudhatni. Annyi igaz és bizonyos, hogy az ültetvény fögondnoka, Bayou de Liberias, iránta nagyon jó indulattal viseltetett. Toussaint megtanult olvasni írni és számot vetni. A’ fögondnok figyelmét nem kerülte el Toussaint szorgalmas fejlődése, azért pásztorságból , kocsissá tette. E’ helyzetben is mint minden másban, Toussaint zavarhatlan lelkinyugalom és rendkívüli béketűrés által tüntette ki magát. Ahelyett hogy gyermekekhez