Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-05-30 / 43. szám
nak eladta, ’s a’ rabszolgaságot helyreállította. Véres háború ütött ki a’ mulattok és szerecsenek köztt, ’s a’ fehéres birtokaik fekvéséhez képest, az egyik vagy másik párthoz csatlakoztak. Midón Toussaint értésére esett, hogy Rigaud, mulatt vezér a’ szerecseneken némileg győzedelmeskedett, a’ délnyugoti fővárosban Port-au-Prince-ben hadisergét öszvegyűjtötte, ’s parancsolta hogy minden ott lakó mulatt az egyházban megjenlejen. Itt a’ szónoki székből beszédet tartott nékiek, ’s végpusztulásokat hirdette, ha ő ellene feltámadnak. Azonban a’ mulattok egy ideig szerencsések voltak’s árulás által a’sziget északi részében megerősödtek. De mig a’ szerecsen dictator Port-au-Prince-ben bézárva lenni vélték, ez, rendkívüli gyorsasággal száz meg száz veszélyeken keresztül menve, már nyakokon volt; a’ tömlöczbe zárt fejéreket kiszabadította, és az árulókat, kik ellenségeit segítették, megbüntette. A’ mulattok kétségbe esve Cap Français várossába szaladtak, de Toussaint ott is utolérte. A’ helység tiszthatóságait az egyházba öszvehivatta 's a' szónoki székből kinyilatkoztatta , hogy a’ szinesek eléggé megbüntettek, 's közbocsánatot hirdetett, óhajtván, hogy azok lakhelyeikbe, házaikba térjenek viszsza , hol védelemre és atyákságos elfogadásra fognának találni. Ez váratlan irgalom azokat kik a’ győzedelmestől rettegtek, felbuzditotta ugyan, de a’ fegyveresekre nem birt hasonló hatással. A’ háború folyt, de végre Toussaint győzött. Az ITQO-dik év vége felé Ponaparte, mint első consul bztosokat küldött Szent Domingora, kik által Toussaint L’ Ouverturet a’ főparancsnokságban megerősítette. Rigaud, a’ mulattok vezére, látván hogy pártja elhagyja, Francziaországba ment. Midőn Toussaint meghallotta, hogy az ültetvény főgondnoka, kinek keze alatt ő rabszolga volt, az északamerikai egyesült statusokban él, levelet íratott annak ’s viszszatérésre felszólította. A’ gondnok sietett e’ viszszahivásnak eleget tenni,’s midőn Port-au-Princebe megérkezett, még az nap estvéjén a’ főparancsnokhoz társaságba hivatott. Megjelent ’s egykori rabszolgáját megölelni készült , de Toussaint két lépéssel Latrait, komolyan ezeket mondván: ,,Nem úgy Uram, most nagyobb különbség van köztünk, mint egy kor volt. Térjen viszsza az ültetvényre, legyen igazságos és derék, dolgoztassa szorgalatosan a’ feketéket, hogy kis birtoka jólléte által maga részéröl a’ köz és a’legelső fekete jóllétét, Szent Domingo főparancsnokáét előmozdítsa.“ Toussaint a’ vallás és erkölcs tanítását a’ legszorosabban követte ’s azokat másokkal is megtartatta. Nyilvános audentziáin a’ legnagyobb iledelem ’s méltóság uralkodott, ’s estvélyeit a’ legnagyobb udvariasság jellemzete. Minden pompás volt körülötte s kísérete fényes mint egy keleti fejedelemé, de ő maga ételében, öltözetében és szokásaiban egyszerű volt. Turbán födte fejét, s azért ellenségei ötét ,, gyolcs fejkendős majomnak“ nevezték. Rendszerinti élelme sajtból, gyümölcsből, itala egy pohár vizből állott. Testi ereje rendkívüli volt,s azt folytonos gyakorlás által tartotta fenn. Minden ember hozzá járulhatott és senki tőle elégedetten nem távozott el ; ha valamely kérést nem teljesíthetett , a’ kérelmest legalább vigasztalni ’s jó kedvben megtartani igyekezett. Tábornokai engedelmeskedtek néki mint gyermekek , katonái úgy tekintették etet, mint valamely felsőbb lényt, ’s a’ többség magasztalta mint megszabaditóját. Nem csuda, ha egykor lelkében gyökerezett meggyőződését ajkain kiszalasztotta mondván, hogy ő Szent Domingó Bonapartéja és nála nélkül a’ gyarmat nem álhatna fenn. Toussaint jól látta, hogy a’ szigeten állandó békesség nem uralkodhatik míg ottan spanyol birtok van , ’s legelső politikai nagy hibája úgy látszik a’ volt, hogy ő kizárólag a’ dolgok állását a’ szigeten vette szemügyre, és az Európából ellene indulható erőre nem gondolt vagy azt számba sem vette. Nehézség nélkül hajtotta a’ spanyol birtokokat is saját uralkodása alá. Felszólítására Szent Domingó városa, kulcsait általadta, és a’ spanyol népességre nagy hatással bíró papság az áhitatos parancsnok részére hajlott, ki a’ papság és papi szent hivatal iránti tisztelete által, a’ papok nagyravágyásának hízelkedett. Jellemző Toussaintre nézve a’ spanyol tiszthatóságok előtt letett esküje. Az addig szokásban volt eskü, melynek letételét tőle kívánták, azt tartotta, hogy ő az országot bölcseséggel kormányozandja. Toussaint erre nézve így nyilatkozott: „Nem igérhetem meg mit tőlem kívántok, de esküszöm Isten előtt, ki szavaimat hallja, hogy én a’ multat felejtésbe temetem és igyekezetemnek törekvéseimnek nem teend más czélja, mint az igazga