Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-08-04 / 62. szám
peit itt keresik; ámbár ezen nevezetet D’ Anville franczia iró Dobokára, mások Szamosujvárra, Mannert a’ Nyárádnak marosbai elegyedéséhez alkalmazzák. Tröster 450-ik lap Kolozsvárnak egyik kapuja, a’ „hídkapu“ falában talált emlékiratból következteti, ’s utána és még más feliratok után, szabad legyen nekünk is hinnünk, hogy az általunk ide helyzetű romai telep, a’keresztes mezei ütközet után, Trajan császár diadalmas serege által építtetett kevéssel azután, hogy Decebál közel e’ helyhez öngyilkos lett. Krisztus születése után az 150-ik esztendőben. A’ rómaiak uralkodásának Közép-Dáciában, és így Erdélyben is , a’ góthok véget vetvén, góth nemzetek bírták Erdélyt, mig a’ hunnok, Etele (Attila) királyuk alatt, egész Európát megrendítő fegyverekkel a’ góthok birodalmát Erdélyben megbuktatták. Néhány évszázadot nyelt el tehát a’ kezdet és végnélküli idő a’ romaiaknak uralkodása kezdetétől fogva Erdélyben, a’ magyarok megjelenéséig. Hunnok, avarok, magyarok vívtak itt és alapítottak vala részszerint múlandó uralkodást; Erdély folytonosan sokáig csatamező volt. Tuhutum serge az Almás vizénél meggyőzte Gelout ; s mindezen átalános, országos, tetemes átváltozatok Kolozsvárra nem hatottak, legalább hiteles történészeti irók ezen hoszszas időszakból Kolozsvárról hallgattak. Hogy merőben rommá vált volna a’romaiak municipiuma itt, azt nem álljuk, de felteszszük hogy azon viharos idők alatt laktalan és pusztán állott eme tábori hajlék, erdők közepette. Szent István király Erdélyt a’ magyar koronához csatolá, ’s még több mult el másfél századnál, midőn Erdély vadon földére ’s III Geiza király Flandriából akkor „teutoknak“ ma szászoknak nevezett népet szállított, jelesen pedig Kolozsvárra is, kik utóbb Illik Béla kristály alatt 1173 — 1192 évek között a’ romaiak által épített, de természet szerint annyi dúló erőszak miatt romba döntött falakat megújították. Ekkori tehát az óvár alapittatásának hitelesen tudhatóbb ideje. E’ vár, kiterjedésére nézve , mely néhol alig látszó nyomai után képzelve, eredetében hoszszudad (oblongum) □ volt, az újabb várnak mintegy 8-ad, de Kolozsvárnak 1734-ik leírása szerint 10-ed részét tette és teszi, mely leírásában Kolozsvárnak a’ van, hogy 111-ik Béla király alatt kezdették az óvárat a’ szászok küljebb terjeszteni, de bizonyosabb, hogy ideteltével szaporodván pint Benkö írja a’ magyarok száma, a’ régi várfalai között meg nem fért lakosok Zsigmond király alatt, ki a’ nikápolyi ütközet után Erdélyen által útazott viszsza Budára, a’ királyi segedelem hozzájárultával 1400-ik táján hozzá fogtak a’ vár további épitéséhez, még pedig napnyugotról kezdve délfelé. Mikor készült el, nem tudhatni, de egyik bástyakapuján máig is meglévő „1477“ esztendő szám annál korábbi elvégzését hinnünk nem engedi. E’ második alkotó része Kolozsvárnak, mely 1400-ik esztendőtől fogva kezdvén lenni és állván, 442 évet számlál, a’ belvárosnál sokkal nagyobb tért elborító külvárosaival együtt minémü változásoknak , polgári, egyházi haditörténeteknek volt színhelye, arról ugyan annyi czikkecskékben fogunk rövid említést tenni. De vessünk előbb egy pillanatot Kolozsvárra a’ jelenben, természeti képét lefesteni megközelitendők. 3) Kolozsvár természeti mivolta. Fekszik a’ polus 46° 53’ alatt. A’ jég, mely benne és fölötte van, a’ havasnak nem távolléte által egésséges, az évnek huzamosabb szakában érezhetőleg hideg. Vize a’ Szamos már a’ fejdelnek alatt két ágra oszlatva, halászatra , és némely tűzi fáknak a’ havasróli leszállására, tisztelő malmok forgatására, öszvesen ó-ra szolgál. Apróbb vizei, Kajántópataka, Nádas egy malommal, és Békáspatak. Földe több hegy mint róna—minden Erdélyben honos gabonát bőven, ’s még az annyira jövedelmesnek talált czukorrépát is termi, annál inkább mert jól müveltetik legkisebb gazdasági újítás nélkül? Temérdek szénafüve jó szénát ad. Köve nincs egyéb mint a’ Kazinczi figyelmét el nem került nagy és tökéletes kerek golyói, és vizében kovács, melyből a’ belváros göröngyös járdája szokott megújíttatni. Tűzifát szolgáltató erdeje nincs, kivévén a’ tilalomban tartott ú. n. kerekerdő, melynek emlékezete Barcsai Ákos rövid fejdelemsége alatt Dugonics Endre „Macskási Juliána“ színdarabjában előfordúl. — Kolozsvárnak külvárosa és hegyei gyümölcsfákkal és szőlőkkel annyira borítvák, hogy ezek virágzatuk korában a’ vándor, ki a’ „Tekintöröl“ (egyik határának neve) vagy „Felek“ felöl jőve szemléli, valamely svájezi vagy olasz regényű helybe ragadtatni képzeli magát. A’ pomologia jó karban áll, sok nemesített bel-és külföldi plánták diszlenek, gyümölcsök termének kertjeiben. Egyik jellemző vonása?