Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-09-12 / 73. szám
vérengező erkölcseiről régóta híres. A’ katonát lefegyverkeztetni igyekeztek, de a’ katona kettőt vagy hármat közzülök megsebesítvén őket legyőzte ’s a’ rend és csend ismét helyre állott. Az ilyetén eseményekhez nem szokott közönséget nyugtalanság és félelem lepé meg, mindenki az állásról lerohant ’s köz öszvebonyolodástól tartani lehetett, valamint attól is, hogy az állások öszveomolnak, de nehány férfiak segedelmével, kiket a’ félelem nem hatott volt meg, a’ nép maradásra biratott és így a’ rend ismét helyreállott. A’ piaczról a’ zajló nép eloszlatta ott és erős katonacsapatok küldettek ki. E’ boszantó rendetlenséget a’ nép féltékenysége okozta, mely a' padok végénél a’ nézők köztt kiállított katona-őröket, mi addig szokásban nem is volt, nem szívelhette. Ha e’ kérdés, eldöntés végett a’ polgári hatóságra bízatott volna, az nagyon hietőleg az őröket vagy megkettözteti vagy a’ játékot el tiltja. De a’ főkapitány, régi tapasztalt bajnok szilárdságával és tapintatával bírván, egészen egyebet tett : nem engedte meg hogy a’ következő napon a’ katonák a’ nézőhelyre bélépjenek, a’ polgári tiszthatóságnak feleletül adván, ő maga fogna gondoskodni, hogy a’ nép semmi kihágást ne kövessen el. Ennek következtében elégséges katona erő tartatott készen, de minden csendesen .olyt le, legkisebb rendetlenség sem történt. A’ játék végzetéül az utolsó bika bocsáttatott ki. A’ molnárok sorban állottak, ’s miután az afreionadók a’ bikát megsebesítették, azt a’ molnárok Jánosaikkal fogadták. Néhányszor, de siker nélkül, kisértette meg a’ felbőszült állat a’ molnárok során keresztül rontani , míg háta girinczét egy véletlen szúrás érvén, lerogyott, ’s mint megelőzői a’ viadalhelyéről kihúzatott. A’ bikaviadalnak e’ nemét itt a’ hely megengedi, de erősebb bika fajok ellen éppen nem lehetne követni ’s gyakorolni. A’ navarrai sovány de eleven bikák megerőltetés nélkül, mint vadkecskék a’ sorompón általugranak. Montes, a’ sevillai főoskola nevendéke és Spanyolországban jelenleg a’ legjobb bikavivó, jelen volt és ügyessége ’s gyorsasága által közmegelégedést nyert. Egyik mesteri darabja, melyet több versen ismételt, e’ volt, mig a’ réája rohanó bika fejét lehajtotta, hogy ötét keresztül döfje, annak szarvain általugrott ; egy ennél is sokkal nehezebb mutatványa a’ volt, hogy bizonyos távolságig a’ bika felé futott, ’s midőn a’ bika teljes erejéből reá rohant, egy kis láncsát egyenesen a’ bika fejének földre szerzett, azután a’ levegőbe felugrott ’s így maga alatt az állatot elrohanni engedvén, annak farkánál esett talpra. E’ merész mutatvány a’ legnagyobb hidegvérűséget és a’ távolságnak legpontosabb megmérését kívánja , ’s mindenek felett múlhatatlan szükséges, hogy a’ bika egyenesen és kemény lépéssel éppen a’ kimért időre érkezzék meg. A’ szép Montes megérdemli a’ bámulást , melylyel őtet az ország szép hölgyei megtisztelik. Arczképe sok szép spanyol hölgy hálószobáját díszíti, ki a’ hires torerot imádja. A’ hangzatkák (sonettek, melyek Spanyolországban 10 évek óta a’ hiresre, a’ jelesre készíttettek, mint ha Scott regénye lenne, három meglehetős vastagságú nyolczadrét kötetet megtöltenének. Montes „isteni“ mellék névvel tiszteltetik. A’ torerók, kik ez alkalommal Pampelunában vívtak, mindnyájan Madridból mentek volt oda, és azok, kik tehették, a’ bibe viadal után mindjárt, Velenciába indultak, hová mesterségük mutatása végett meghivattak volt. A’ picadoré-k mindnyájan megsebesittettek e’ viadalban, de csak egyik halt meg néhány hetek múlva sebei következésében. Egyik picadoré-t, ki legnagyobb veszélyben forgott , csak a’ derék Montes hidegvérűsége és lélek jelenléte mentett meg. A’ picadore már a’ földön hevert ’s a’ bika éppen keresztül akará döfni, midőn „az isteni“ (t. i. Montes) villám sebességgel dárdát ragad ’s a’felbőszült állatot hátul keményen megütvén annak figyelmét máshová vonta. Szűnni nem akaró hangos taps jutalmazó a' szeretetre méltó, félelmet nem ismerő és fedhetlen torerőt, az ország bálványát , ezer meg ezer szép ajkak zengék dicsőségét. A’ viadal után őtet az Örvendező nép vállaira véve, úgy hordozta az egész piaczon köröskörül. Dicséretek énekeltettek ,az isteni marasztalására, mint hajdan Hellas fiai magasztalták és dicsőítették heros-aikat. Az andaluziaiak nagy Montes-éket teljes lelkükből tisztelik ugyan , de az ilyetén lármás jeleneteket nem kedvelik. Káromkodás elleni egyesít* ] letolt. A’ káromkodás, ez országszerte minden osztályok közti eláradott bűn, mennyire hé-