Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1843-10-20 / 84. szám

innepélyes hitvallomást nem tett. Csak­ ha­mar a’ Keresztyén hitteli elpártolását mélyen megbánván, az országból eltávozott ’s Szyrá­­ba ment, hol a’ török fecz-t (sapkát) sisakkal cserélte­ fel. Azután ismét Konstanczinápoly­­ba viszszatért, reméltvén, hogy álruhájában senki sem fog reá ismerhetni. De csak hamar nyomába akadt a’ rendőrség ’s a’ szerencsét­len ifjú elfogatott és a’ szem­aszkor tömlöczébe vettetett. Anyja és nő testvérei (atyja nem volt már az élők sergében) a’ különböző ide­gen hatalmasságok követeihez folyamodtak , de csak egyedül Stratford Canning, az angol követ vette szivére a’ szerencsétlen ifjú sor­sát, Isinek megszabadítására a’ divánnál lépést is tett. A’ nagyvezír kinyilatkoztatta a’ kö­vetnek adott válaszában, hogy törvény szerint fog e­zen ügy elláttatni ’s ha csak lehetséges leend, a’ követ kívánaténak eleget tenni igye­­k­ezend. Azalatt a’ fogoly pere folyamatba hozatott­ a’ szerencsétlen minden nap a’ leg­­rettenetesebb kínzásokat szenvedte, kinzás ál­tal akarván a’ törölt itélőszék egy vallomást kicsikarni, melyet kimondani a’ szerencsétlen a’ legnagyobb martyrhoz illő állhatatossággal vonakodott. A­ törökök új hitvallomást kíván­tak tőle, vagy legalább hogy az izlámtóli elpártolását von­ja­ viszsza, az az, nyilatkkoz­­tassa­ ki, hogy ő muzulmán. Tizennégy­ nap­nál tovább szenvedett­ el ő mindent, valójában bámulásra méltó elszánással. Ezen ellenállás által a’ törökök felingerül­ve, végre teljes ta­­nácsgyülésben a’ szerencsétlen ifjúra a’ halá­los ítéletet kimondották. Az ítélet végrehaj­tása egynéhány napig elhalasztatott, a’ vak­buzgó birák reméllvén, hogy’ ismételt megkí­sérlések által a’ szenvedőt talán megtéríthe­tik 3 napjában többször térdre állíttatott ’s a’ bakó tette magát mintha legottan lefejez­ni akarná. De minden igyekezetük a’ vad keblű török bíráknak sikeretlen maradott, a’ szerencsétlen ifjú tántorithatlan volt, utoljára a’ török itélőszék a’ halálos Ítélet végrehaj­tására parancsot adott. Hasztalan volt az an­gol kö­vet fáradozása a’ rettenetes Ítélet visz­­szahuzására. A’ szerencsétlen ifjú két száz rendőri katona közti nagy pompával a’ balog bazarra, a’ fő város egyik legnépesebb pia­czára hurczoltatott, ’s ott a’ halálos ítélet fel­olvasása és a’ vesztőhelyen felragasztása után számtalan néptömeg jelenlétében lefejeztetett. Legutolsó pillanatáig hív maradott a’ keresz­­én valláshoz­ hasztalan fáradoztak mind vé­gig vakbuzgó muzulmánok, hogy a’ szerencsét­len ííébtéből az izlam hitvallomását kicsal­ják,d de állhatatos volt mind végig. Édes any­ja és nőtestvérei jajgatása a’ legkeményebb szíveket is meglágyította volna, de a’ muzul­mánok minden kérelem és esdeklésre siketek maradtak, sőt a’ kegyetlenség annyira ment, hogy a’ próféta vad követői diadalmi öröm­kiáltozásokkal töltötték a’ levegőt e’ szívet repesztö jelenet alatt. A’ holttest három nap hevert a’ kövezeten , éhes kutyák csoportjai gyűltek­ öszve körűlötte, ’s katonák őrizték, hogy a’ temetési utolsó tisztelete meg ne té­tethessék. A’ levágott fej megvetés jeléül, a’ holttest lábai közzé dugatott, a’ fej helyébe a’ sisak tétetvén. Valójában borzasztó ese­mény ! Alig lehet hinni, hogy a’ keresztyén időszámlálás tizen kilenczedik századában, Eu­rópában, civilisált országok képviselőinek sze­me láttára, ily undokságok történhessenek. Nyavalyák Középámerikában. (Puyolt ezredes tudósításából.) A’ nyavalyák száma Középámerikában sok­kal kisebb mint sok európai országban. Bár mi legyen is oka, de ez igy van ’s ezt a’ spanyol orvosok is tanúsítják. Egyátaljában a’ kigőzölgés elnyomásából származó nyava­lyák Középamerikában csak nem ismeretlenek. Az északi és déli partokon a’ legkisebb moz­gás már nagy izzadásba hozza a’ testet, sőt néha a’ napnak bizonyos óráiban helyit ülve is izzad az ember, ’s mégis meghűlésnek nincs kitéve, mivel a’ levegő nem hal­ meg érezhe­­töleg, ’s a’ légköri változások nap és éj köztt nem nagyok. Az indusok, kik utazás alatt nehéz ter­heket hordoznak, mindég hives helyeken pi­­hennek­ meg, fák vagy kősziklák árnyékában ’s patakok partjain , midőn a’ pihenés helyére megérkeznek, rendszerint kisebb vagy nagyobb mértékben felhevü­lve vannak, ’s még is a’ parton heverő kövecsre vagy fűre feküsznek­­le; de legyen az ember itt árnyékban vagy más hives helyen, a’ levegő mindég égető hév, mi az izzadás megakadályozását nem en­gedi­ m­­eg. Azért az indusok csak nagyon rit­kán szenvednek hülésben, oldalnyilazás vagy mejyfá­jdalmakban. A’ legközönségesebb nyavalyák itt a’ gyo­mor gyengeségei, de ezek sem az indusok közti, hanem a’ népesség nagy központjaiban, Guatemalában, San Salvadorban ’s a' t. for-

Next