Hon és Külföld, 1843 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1843-10-27 / 86. szám
így tettem, mert meggyőződésem szerint, alkotmányi igazgatónak egyebet tennie nem szabad. Czélom, szándékom volt, hogy midőn II Izabella, az alkotmány által meghatározott kort elérvén, alkotmányi hatalmát gyakorlatba veendi, egy virágzó nagy birodalomnak legyen királynéja, egy olyan országnak melynek keblében béke uralkodjon, mely a’ külföld előtt tiszteletben álljon , ’s a’ boldogság és jólét ama pályáján haladjon, melyre fekvése, éghajlatja és népének jelleme feljogosítja. Százszor nyilatkoztattam ki már ’s megelégedéssel ismételem itten, hogy mindég csak honom köz és polgári szabadságát biztosítani és megerősíteni, II Izabella alkotmányi királyi székét épségben tartani és a törvényszerűleg reám bízott hatalmat a’ királyné kezébe letenni ’s azután, magányos életbe viszszalépvén, ismét azzá lenni kívántam ’s óhajtottam, mi ezelőtt voltam — egyszerű köz polgár kívántam lenni. (Helyeslés) A’ bal sors szándékom végrehajtását megakadályozta, ’s én honomból távozni kéntelenittettem ; de bal eseteim közepette nagy vigasztalásomra szolgál, hogy az alkotmányi szabadságnak e’ classical földjén, hol hazám boldogságáért a’ legforróbb fohászok fakadnak keblemben , oly nemes indulattal teljes elfogadásra találtam.“ Espartero köszönö-beszéde, a’ londoni city jóllétéért pohár ürítéssel végződött , azután az Esparteró kíséretében volt tisztekért is ittak. A’ társaság késő estre oszlott el. Izlandt viszony©k. Izland fáradhatlan izgatója.’ Connell Dániel a’ dublini repeal egyesületnek i. e. sept. 14-kén tartott gyűlésében, egy az egyesület által az angol korona alatti országok minden lakosaihoz intézett felszólítást olvasott fel, melyben ő hazája sérelmeit még egyszer elésorolja. Nem leend érdektelen, abból Izland fősérelmeit, az izgató nézete szerint előadva, közölni. „Polgártársak! — mond az izgató az említett felszólításban — Izland népe forrón óhajtotta segedelmeteket és rokon érzéstöket, de a’ tapasztalás megtanította, hogy sem egyikre sem másikra számot nem tarthat. Megelégedve önmagával, elégségesnek tartotta némely sérelmeit egyszerűen életökbe adni. A’ népnek azonban, mi titeket illet, nincs más reménye mint az, hogy minden értelmes és igazságos ember előtt közöttetek, a’ jelenleg hona ügyéért elkezdendő viadal nagyságára nézve magát igazolja. Nincs igazság, mely kevesebb ellenmondásra találjon, mint az, hogy Anglia több nyomorúságot ’s ínséget halmozott Izlandra, mint bár melyik ország is e’ földön, másra halmozhatott. Az emberiség történeteiben nincs második példa, melyet az Anglia által az izlandi nép ellen elkövetett gonosztények kegyetlenségéhez hasonlítani lehessen, ’s azon lélek, ki e’ gonosztények teremtöje, eredeti gonosztények teremtöje , eredeti gonoszságából még semmit sem vesztett el. Az undok mód, melylyel a’ múlt század végén a’ két ország törvényhozási egyesülése létre hozatott volt, e’ gonosztényeket tetézte.‘‘ — 0’ Connell továbbá az uniót, mit ő gonoszténynek szokott nevezni, bővebben fejtegeti. Ő minden izgatását az igaz joggal ellenkező unió természetéből következteti, ’s állítja, hogy az unió elfogadható lesz vala, ha a’ kormány akkor tett ígéretét, t. i. a’ katholikusok és protestánsok köztti jogok különbségét tettlegesen és nem csak a’ törvény szavai szerint eltörölni, teljesítette volna. De éppen az ellenkező történt, ’s nem lehet mondani, hogy nékie t. i. O’ Connelnek , igaza ne legyen, mert a’ pártok Izlandban egy mérsékelt kormánynak sem engedték még mostanig, hogy a’ törvények minden pártra nézve tettlegesen gyakorlatba vétethessenek. Ezen unió eredményeire átmenvén, így szól: „A’ kézigyárak , melyek az unió előtt nagyon sok városainkban virágoztak, a’ legtöbbekben egészen elpusztultak, ’s csak kevesekben és ott is csal; csökkenve tenghetnek. Izland jövedelmes kereskedése megcsökkent ’s helyébe a’ legelső életszükségeinek, termékeny földünk termékeinek kivitele lépett, a’ nélkül hogy abból az országnak valamely haszna, nyeresége legyen, mivel a’ hasznot és nyereséget távol élő földes urak mint jövedelmet veszik, ’s azt idegen országban, idegenek hasznára költik el. Külső kereskedésünk maradványának pusztító, rontó eleme továbbá az, hogy erőteljes honfitársaink az országból kivitetnek, kik saját termékeny honukban munka nélkül lévén , henterének idegen országokban keresni élelmet, ’s termesztő munkások által minden más országot gazdagitni, csak saját hazájokat nem. Ennek következményei nyilvánosak, meszsze elterjedett szegénység uralkodik az országban, ’s a’ szegények törvénye biztosai bizonyítják a’ rettenetes adatot, hogy itt több, mint 2.585.000 ember, részint egész éven át, ré