Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-01-02 / 1. szám

HOS ÉS KÜLFÖLD MIXT MULT ÉS JELEN TOLDALÉKJA. ALAPITA ’S SZERKESZTI SZOLAGIH FERENCZE professor. Kolozsvár. Eeddou jaa­isai‘i&as S°àn, 1844. 1-ső szám. 1844. (Első felét.)­ ­.23 irtalomi Erdődi Pálfi János életrajza. Indusok rabszolgasága Mexikóban. Figyelmeztetések. Eitli Pály János nádor, életrajza: Arma, virumque cano. Virg.litas, leáldozott magyar évszázak hoszszu sor­át sok erényekkel ragyogott erdödi Párnázat, dános, (nemzetségében e’ kereszt név negyedik) emelte legtündöklőbb dicső­ség hadi és polgári érdemei által. Született Viskó várában 1603-ban augusztus 20-kán. Al­a Miklós (IV) anyja gr. Harrach Ele­­ona herczeg Eggenberg Franciska leánya va­ Gyermekségét a’pozsonyi és nagyszomba­­ti iskolák­ban töltötte mint tanuló. De mint viaskolánál fogva élénk és tüzes, alig végez­­’i az ékesenszólást, a’ múzsáktól búcsút vett. 181-ben tehát 18-ik évében katona lett, ’s több a’­­Neupurg gyalog , majd az apja test­vére Pálfi Károly vasas ezredében szolgált. Három év elteltével kapitánynyá tétetett, ’s a’ magyar honban és német birodalomban annyi lesi babért aratott, hogy Leopold császár a’ Czobor Ádám halálával ezen lovas magyar ezrednek vezérévé tette 1689-ben. A’ gyors elem­enti pályát az 1693*dik év avaszán egy kedvetlen esemény zavará­ meg, milyen a’ katonai körben ma is csak nem ki­­terülhetlen. János würtembergi herczeg egy fél huszárát Pálfinak — miért? nem tudatik — Agyonlőtte. Felszólittatván kárpótlásra, elmel­lőzi. Szóvita támad közttök, mit párviadal fe­jez­ be. Pálfi, a’ kihivott fél, a’ pistoly-lövést, lovának leguggoltatásával, kikerülte , de ő a­ herczeget lelőtte. Szaladásban keresett ekkor menedéket, ’s Dusoni Miklós izmos és erős fegyvernökével együtt Németországból Magyar­honba, onnan, az annyi magyarnak menedé­kül szolgált Lengyelországba száguldott. A’ krakkói consulnál tartózkodott, midőn Leopold császártól kegyelmet nyert. Életét ’s becsüle­tét bátorságba tévén, ezredéhez viszszatért, ’s­­(j­4*dik év végével a’ Gondola ezredének tu­lajdonos vezérévé tétetett, a’ maga volt ezre­dét Kollonics Ádám sógorának, vagy Ebergé­­nyi Lászlónak engedvén. A’ tizenkettedik évszáz vége és a’ tizen­­nyolczadiknak kezdete a’ német birodalomban nehéz és véres háborúval folyt. Ekkor is — valamint a’ most múlt század végén és a’ je­len évszáznak 14 éve alatt — a’ francziák tá­­madták­ meg a’ német státusokat. A’ badeni markgróf fővezér Leopold részéről Pálfit, hogy a’ francziákat ütközetre kénszeritse, e­­zer lovas- és egy osztályt gyalogkatonákkal Lotharingia határára rendeli. Nagyobb volt a’ zaj, mint az okozott kár , mert a’ föld népe a’ hegyek ormait már eltepte vala. Csak két falut, Métász városa mellett égetvén­ fel, a’ hoszszas útban elfárasztott katonáit a’ táborba

Next