Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-01-02 / 1. szám
Majthény határán május első napján a’ lefegyverzett Rákóczi katonáitól 149 gyalogos lovag zászlót vett által Pálfi. Kimondhatlan az öröm, mely ezen hírnek feljutására az országró Eleonora szívét, lelkét áthatotta , a’ ki t. i. I József császárnak április 17-diként holta után vette vala át a’ birodalom kormányát. Valóban, egyedül csak Pálfinak tulajdonítható, hogy azt, a’ miben kilencz hoszszu évek alatt ama jó vitézek és tapasztalt vezérek: Schlik, Heister, Rabutin, Herbeville és Stahrereberg annyi katonáikkal hiában fáradoztak, és az angolok és hollandusok is tanács termeikben többre nem mehettek, bár mint Nagy Sándor is végrehajtotta. Nem csak a’ puszta dicséret, hanem valódi jutalom is koszorúzta ez érdemét, mert Makovicza várát és uradalmát, a’ sáros - vármegyei főispánságot ’s a’ kassai vár- és vidéki kapitányságot nyerte. — Élvezte már a’ Magyarhon az alig- alig kivívott béke malasztját, ’s ezen ritkán jutott időt Pálfi is hasznára forditva két kastélyait romjaiból fényre emelte. Királyfalvát 1712- ben építette újra. Száraz és vízi munkát létetett rajta. 1713-ban Bazint ékitette fel. Két év múlva Német-Garábot alapította. De midőn magános foglalatosságait a’ csend ölében űzné, kiütött a’ török háború, ’s harczra szólta Pálfit, a’ Bellona felszentelt fiát. Sabaudiai herczeg Eugen 1706-ban Futaknál alig telepitette le az austriai hadserget, midőn a’ török nagy vezér 200 ezer emberrel a’ Száván átlővén Pétervárad ostromára sietett. Eugen legottan 1500 német lovas és 400 magyar huszárral tájék - vizsgálatra kiküldi Pálfit. Karlovicz felé tartott az őszbe borult, tapasztalt vitési vezér, S. Mariae de pace templom mellett — a’ hol 1090-ben békesség köttetett vala — az ellenség nagy számát meglátja, ’s azonnal segítségért Eugenhez küld. Sietséggel két ezredből lovas segítség küldetik. Alig érkeznek meg ezek, 40 ezer török elől és két oldalban rá üt a’ Pálfi kis sergére. Pálfi lelki jelenségét nem vesztve, négyszegbe állítja katonáit , a’ vakmerőül rohanó törököt előbb lövéssel, aztán karddal fogadja. Kilövetvén Pálfi alól lova , Nagy Gábor itélömester Nagy István fia adja által lovát. Ez is puskagolyóval meglövetvén, Haubentöl kap harmadik lovat. Négy óráig tartott a’ csata. Az ellenség ezer haitat számlált, ’s öt zászlót vesztett Pálfi 400 részint sebbe esett, részint elesett katonák hijával tért viszsza ; a’ foglyok köztt gr. Breiner Siegfrid volt jelesebb, kinek Pétervárad alatt, a’ nagy vezér sátra közelében feje vétetett. E’ szerencsés tusa mintegy jósló volt a’ következett nagyobb gyözedelemnek. A’ törökök Péterváradot keritvén bé, annak az ostrom alóli felmentésére aug. 6-kán ütközetre kiállott a’ keresztyén had. Pálfi mint lovas vezér a’ spáhik első csapását nem csak kiállotta, sőt őket meg is szalasztotta. A’ jenicserik vagy jancsárok magokra maradva kényszerüleg vágattak le. Maga a’nagy vezér a’jenicserik agájával együtt és 30 ezer török hullott el a’ jól forgatott magyar kard éle alatt. Az egész tábor minden podgyászával együtt zsákmányul maradott a’ keresztyénség kezében. — E’ szép gyözedelmet Temesvár feladása követte. Pálfi és a’ vvürttembergi herczeg Sándor a’ lovassággal kerítették vala bé ezt addig, mig a’ gyalogság augusztus 24-én megérkezett. Eugen a’ vérontást kerülni akarván lödöztetéssel vivatta a’ várat. Első három nap ezer hétszáz nagyobb ágyúgolyók repültek a’ várba oly erővel, hogy a’ föld rendülni tetszett, és a’ jég lángba borulni látszott. Ki nem állhatván a’ tüzet, October 13-n a’ várat feladták. ( Vége következik. Indusok rabszolgasága Mexikóban. Sokan magasztalják azon függetlenséget, melylyel Mexikó a’ maga keblében élő indusokat boldogítja, de ezen annyira magasztalt szabadság s függetlenség e’ tartománynak több részeiben csak puszta hang. Törvény által eltöröltetett ugyan az indusok, szerecsenek rabszolgasága, de a’ törvény egyszersmind lehetségessé is teszi e’ rabszolgaságot, főképképpen az indusokra nézve, más szolgálat tételek iránti kötelezések teljesítése által kipótolni. Egy törvényczikk Mexikóban a’ birtoktalan adóst kénszeriti adósságát munkatétel által hitelezőjének lefizetni, t. i. addig dolgozni a’ hitelező szolgálatában, mig a napibér öszvege melyet különben az adós naponként követelhetne ’s kapna, az adósság öszveget feléri. E’ törvény magában igazságos ugyan , a’ fejér szinü embert éppen úgy kötelezi mint a’ barnát, de csak az indusokra nézve van gyakorlatban, ’s az együgyü’s könnyelmű indus .) Ezen zászlók közül az, erdélyieket a’ közlő szerencsés volt látni és illetni 1830-ik észt. a’ k. fejérvári kir. fegyvertárban.