Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)

1844-08-02 / 62. szám

lőtt titkolta ’s a’ zsákmányból a’ haramiákkal osztozott. Valahára már itt is úgy kellene ten­ni mint a’ b­ugokkal, s a’ közmondást követ­ve egyik gazembert a’ másik által kézre kerí­teni. Azok által kell e’ gonosztevők rejtek­he­­lyeit felkerestetni, kik ottan közöttök éltek, saját kémjeik által kell őket nyomozni, ’s el­fogott haramiák kerítsék kézre a’ többieket is. Mihelytt erőt és elhatárzottságot mutat a kor­mány, legottan elég áruló leend a’ haramiák között. Ezt eléggé tanúsítja Lukha példája, kiről már említést tettünk. E’ haramia a’ kö­vetkezőképpen beszéli­ el pályája végét: ,,Két hónapig maradtam otthon, mig meghallottam, hogy egy főrendü férfi Muradabad­ba érke­zett, kinek szándéka lenne mint látszik, min­den baddakot az országban elfogni. Midőn e’ tudositás megjött, Rajnából és Alvárból min­den család ( az­az haramia család ) különböző álruhában más helységekre vonultak, hol ma­gukat bátorságban gondolák és én családom­mal Nadnába mentem Cseipurban, hol Szeo­­dan Szingh-nél, a helység uránál, 100 rúpiát érő mindenféle tárgyakat letettem. Graham ka­pitánytól Agrából két őr érkezett oda, kik nehány embert új tanyám helyéhez oly közel fogtak­ el, hogy én a’ miatt nyugtalanságba estem, ’s midőn a’ gogarok Nadnában láták, hogy tovább akarnék menni, mindenemet el­vették. Álruhában mint zarándok, nőmmel ’s gyermekeimmel ismét útnak indultam, a’ Dsum­­na és Ganges vizein átmentem , oly szándék­kal, hogy Rohilhandon át régi lakomba, audh-i Taraiba viszszamenjek. Februáriusban Hard­­varon átjöttem és Szirkari mellett Muradabad vidékén egy kis faluba érkeztem, midőn Gan­­gadint és még két más embert Sleemann ned­­sibjei­t­ köztü­l megláttam. Alig pillantám­ meg magas süvegeiket, ’s már gyanitám, hogy ezek azon emberek, kik a’ baddakokat mindenütt fogdossák , de mivel árulót nem láttam mel­lettük, nem sokat féltem ’s álruhámban bízva tovább mentem. De Gangadin gyanakodni kez­dett , kikérdezett engem, ’s mivel zavarodá­­somból látta, hogy én nem lennék az, minek magamat kiadtam, Muradabad­ba küldött, hol néhány régi jó barátaimmal szembesítettem, kik Sleeman őrnagynak megmondák, ki legyek. Minden további tagadás hasztalan lévén , meg­vallottam, s mindazon fosztogatásokat, me­lyekből részt vettem, hivem­ elbeszéltem, a’ mennyiben azokra viszszaemlékezhettem.“ Marsh kapitány, e’ nagyon munkás és ér­telmes tiszt a’ thug rendőrség mellett ezelőtt nem régen adatokat kapott a’ kitsak haramia osztály erkölcseiről, foglalkozásairól és babo­náiról , e’ haramiák osztálya minden tekintet­ben hasonlitnak a’ baddakokhoz ’s mint lát­szik e’ kettő ugyanazon egy eredetű, csak hogy a’ baddak bandák különösen Bengala nyugoti részeiben tanyásznak, mig a’ hitsakok az északi vidékekben űzik mesterségüket. Az utolsó évek alatt mindazáltal Bengala belsejé­be is elterjedtek , úgy hogy jelenleg kevés vidék van, hol ilyen haramiák nem lappan­­ganának. Nevezetesen Purneahban számosok, hol a’ nagyobb béfolyásu szirdarok földet, jó­szágokat vettek haszonbérbe, mi a’ haramiák öszvegyüjtését nagyon könnyíti. A’ hitsakok csak a’ földesurak engedelmével telepedhetnek­­le, ’s a’ falusi rendőrség kéntelen ujjain ke­resztül nézni mindent, és­­ minden zsákmány­ból részt venni, ha szabályszerű rablási rend­szer állittatott­ meg. A’ kötél, mely ezen embe­reket öszveköti, oly tökélletes, hogy a’ legkö­zelebbi felfedezésekig, egyes kitsaktól semmi vallomást kisajtolni nem lehetett, mi a’ tör­zsök fővezére vagy a’ banda belszerkezete fel­fedezésére vezethetne, mi elégséges bizonysá­ga annak, hogy a’ jelen rendőrség gonoszté­­vők kinyomozására és béfogására semmit ér. Tapasztalt férfiak bizonyítják, mily borzasztó erkölcsi állapot uralkodik Bengalában, a’ leg­gazdagabb földesúron kezdve le a’ legszegé­nyebb falusi őrig. Platina pénzek Oroszországban. Az „Északi méh“ (Nordische Biene) jun. 15-kén kiadott szánjában egy hivatali tudósí­tást közöl a’ pénzekről, melyek az 1664-ik év óta e folyó 1844-ik évig, tehát 180 év alatt, az Orosz birodalomban verettek. Ezek köztt a’ platina pénzek elesoroltatnak, mely érezböl az 1826-ik év óta, 3,408,572 rubelt érő pénz veretett.­­ *) Sleeman a’ tliugok foüldözője volt. A.’ ncdsib-ek, ren­dőri katonák. Szer­­. SZILÁGYI FER£.VCZI IvomaUk a» ev. ref. főoskola könyv és kőnyomó intézeteken*

Next