Hon és Külföld, 1844 (4. évfolyam, 1-105. szám)
1844-01-16 / 5. szám
HOM ÉS KÜLFÖLD 1844. .. (Első félév.) 3-K szám. Kolozsvár. Kedden januarius 16-án, 1844. Tartalom! Néhai Zsombori József életrajza. Néhai Zsombori JÓZSef székely udvarhelyi lelkesz, esperes és h. fejérvári ez. hisilm,ül életrajza. (Végzet). Sok embernek egész élete küzdés, viszontagsági időszakok tünnek fel, melyekben özönnel tolakodnak a’ mostoha sors csapásai, és a’ halandóknak vállaira nehezült terhek , a' sok évekre számított ifjú erőt, életet eloltják. A’ sors végzésére fegyelmező udvarhelyi hath. megye, számos ajánlkozó papi egyének felett, egyedül a’ jeles egyházi tanait kéri ; az egyházi kormány teljes készséggel inged a’ hívek kívánságának ’s megerősítését eszközli, mi szerint 1815-dik év szent Mihály hajában Zsombori József, a’ k. fejérvári díszes tanítói karból Sz. Udvarhelyre , egy hajdan virágzó, de 12 évig hanyagságban siülő megyébe költözők s az eddig tudományos világban élt férfit terhes házi gondok , pusztulás és rom környezte gazdasági bajok lepik meg a’ sorvadásnak indult nagyszerű épületek nagy koltségeget igényelnek a’ jövedelmező de elavult malmot a’ vizek árjai gátostól együtt több renden szinte örök nyugalomba teszik , csupán nélkülözhetlen tetemes áldozatok támaszthatják fel, miután egész fiatal erdők találtak temető birjokot. — Századunknak e’ nevezetes részében valának szegény hazánkon ostorul, az egymást követő egyptomi sovány évek, melyek éhelhalással küzködő számtalan lakóit idegen honba üldözték ily szerencsétlen időben, az elkopárodott sovány földeket termékenységre kénszeríteni, csekély erővel küzdeni az ostorozó idő viharaiban, emberi igyekezetét feljü haladó munka még ezek mellett a’ büntetett föld kevés áldásait, a’ felzudult elemek jégzáporral teszik semmivé, három mostoha évek folynak el , és a’ földnek reménydus határai nem adnak aratást, az özönlő csapásokkal minden jövedelem források kiapadnak az új gazdának, tulajdonából ezereket kell áldozni (mint végiratiból is olvashatni ,,ad restaurandam parochiam sz. udvarhelyensem in desolatisemo statu captam, plura millia lubens sacrificavi“) igenis ezereket, a’ nélkül hogy azok viszszafordultak volna, ’s így szállott a’ hazai közintézetek oltárára szentelendő áldozat rövid éveivel együtt földbe. Feledésnek engedve áldástalan gazdasága rajzolását , féltárom inkább kedves barátjához irt levelébő , a’ mostoha sors csapásai közzül mint fényes nap, fellegeiből kisugározott nemes lelkét . ..Mi mostan a’ szerencsétlenség periódusában élünk , vagyon meddig fog tartani? midőn az elrongalt malmot kijavitám, a nagy költséggel készült gatot bévégezném, ezt az árviz földbe vetett reményeimet pedig semmivé tette a’ jégzápor: — nem akarja a’ Mindenható gazdagításunkat, ne talán viszszaéljünk áldásaival ilyenekkel akarja elménket magasabbra emelni, ezekkel kívánja gyengém azon édes köteleket, melyek minket a’ földhez csatolnak.“ A’ következett év hasonló eseteiben ezeket irá : ,,Az okosság vitorláit öszvehuzom ’s béketürésben fontolgatom mely igen kis porszem, a’ főgondviselés nagy országában az udvarhelyi hires nagy plébánia, és annak romladékai között mely kicsiny pontocska vagyok én midőn a’ múlt nagy böjtön a viszontagságokban lévő keresztyénnek vigasztalásáról beszéltem, nem gondolám hogy szinte jóslói előérzéssel magamnak leginkább szónokoltam egésségemnek változásain , a’ legméltatlanabb rágalmakon, a’ legterhesebb akadályokon és legkeservesebb csapásokon menői keresztül itten: mi van még számomra éltévé, a’ jövendő setét kárpitja megett, nem tudom! Kész vagyok mindenre, és elszánva még arra is, hogy kereszteimet, ha fennállva nem lehet, elesve is békésen hurczoljam, nem lesz mindég felseges idő! és ha lenne is ez életben , a’ másikban jobb szebb remény biztat végre vigasztaljuk azzal magunkat, hogy mind ezek a’ legjobb atyától jönnek és javunkra válnak ha megnyugszunk az ő akaratján.“ Ily istenesen csak egy jézusi tanítvány érezhet és szólhat, jó a’ mennyei gondviselés karjaira bocsátkozva, lélekben mindég nyugszik