Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-01-03 / 1. szám
áldozó-kehelyre nézve a’ kibédi processus, mely 1571-ben fels. Báthori Kristóf fejedelem előtt folyt le (lásd székelyek Constit és Privileg, 260 lap.) ’s a’nevezetesebb históriai dátumoknak egyezése mindenek előtt eltörölheti azon gyanút, mintha e’ kézirat váltott gyermek volna. Megvallom, abban magam is előre sokat mesének, költeménynek véltem, miglen tudakozódásim után csik-szent-domokosi Sándor Ignátz úr özvegyénél, tek. Dindár Jóséfa aszszonynál, a’ poharat megtaláltam, kezemben forgattam, ’s ide függesztett képét le is vétettem. *) A’ mi keveset tudok ezen tisztelendő régiségről, az említett kéziratból és egyébünnét azt is édes örömest előadom! — Mely előadásból, ha semmi haszon nem háromlanék is a’ nemzeti tudományosságra, legalább tisztességes ok adatik a’ nemzeti ismereteknek és régiségeknek kifürkészésére.“ Az áldozó-pohár alkatja. A’ hajdani székely nemzet áldozó-poharának egész alakja egy kehelyt mutat. Öblös része ennek valóságos kokus-dió héjból áll (cocos nucifera lapidea. Linn.), mely a’ régiség miatt megfeketedett, és a’váslás által megfényesedett. **) Öregébe félnél több, de egy fertálynál kevesebb fér. Szája csipkés czifrázata megaranyozott ezüst karimával van bészegve, melyen alól egy másfél ujjnyi horgas repedés látszik. Alsó része hasonló virágos ezüst kupacskába van foglalva, melyből oldalaslag három egy egy kis ujjnyi szélességű pántok nyúlnak fel a’ karima csipkézetéig. Mindenik pántnak felső része egy egy szüzet ábrázol vállig nem érő kondor hajjal, és hónaljtól mezítelen karral, de czomb középig kiformált, csinosan fedezett és felövedzett karcsú testtel ; mind a’ két kezével öltözetének lenyúló részeit tartván ujjai között mintegy tánczoló állásban). Szára és talpa a’ keselynek megaranyozott ezüstből van készítve, aranyozása régi váslott; az egész munka vert; a' rajta lévő czifrázatok, pontozások, húzások, figurák, levelek, virágok, fák, a’ talpa kerületén szaladó nyúl és farkas nagyon egyszerűek , mesterségtelenek és éppen nemesiknosok. Talpának második kerületén felmetszve ezeket lehet olvasni „1412. Sándor Péter“ mely írásról alább szó lészen. Fedele is volt ezen pohárnak, de az mostani birtokosára nem szállott; — hová lett, nem tudatik. A poharat illető távolabbi környűlállások, nemzeti áldozó-pohár a’ nemzetnek religiójára mutat egyenesen. A’ religio, istenség, pap és imádás nélkül értetlen dolog a’ társaságban. Annak okáért, micsoda istenséget? és miképpen imádták azt eleink a keresztyén hitvallásnak bevétele előtt? elmellőzhetlen kérdések. De a’ melyekre még is kielégítő feleletet tőlem, sőt talán az egész nemzettől sem lehetne kívánni, mivel azokat, mik ide világositásul szolgálhatnának, a nagy időnek rozsdája, vagy pedig a’ külső és belső villongások tüze megemésztette.“ Ha továbbá valaki az áldozás vagy imádás helyét kérdezi, a compilator András Mátyás Boudvárára, (Budvárra) mutat, melyet Attila testvére, Buda épített. Állott e’ vár Udvarhelytől egy negyed órányira napnyugot felé, a’ Nagy-Küküllő folyó vize jobb partján egy koszi kiás magas kerek hegyen. És noha még Sz. László király idejében elpusztították a’ tatárok, de ma is a’ hegy nyakán, kettős árka és a’ föld színén találtató omladékok látszanak. E’ várban lakott a’ székelyek rabonbánja, így neveztetett főigazgatójuk és vezérek ,a ki egyszersmind főpapi hivatalt is viselt az áldozat körül. Ide kellett a’ legkeményebb büntetés alatt megjelenni minden székelynek, a’ rabonbán áldozatára. De mivel e’ vár fekvésének helye kicsinyt mutat, nagyon megszorítaná képzeletét ezen dolognak, a ki annyi ezer embert ily kis helyre beszorítani akarna, hozzá kell érteni a’ várral egybekapcsolt tér és nagy bérczet és vidéket is. Itt lévén főszéke, vára és udvara a’ székely nemzetnek, kétség kívül idővel e’ vár omladékaiból nem meszsze épült város innét vette az Udvarhely nevet, és annak terjedt vidéke az Udvarhely anyaszék nevezetet. De miből állott az áldozat, hanem ha borból ’s csupán csak borból ? és miképpen : gyakorta-é vagy ritkábban vitetett véghez az áldozat? nem tudhatni. A’ pedig fel van jegyezve, hogy a’ pohárban bemutatott áldozati italból maga a’ rabonbán, az udvarnak. *) A' bd. gyűjteménybe:» elsét szó „ide függesztett“ nincs meg. **') ,,A’ székely nemzet constitue, ’s a’ “ írólapja szerint, e’ pohár szerecsen - dió héjból lenne készítve — ,,e cortice miristica factum.“ Mint látszik András Mátyás a' kokus-diot szerecsen-dió-rnak tartotta. Szerk. jegyz. *) Rabonbán, hihető e főhivatal nevezete e két szóból rabon és bán eredett. Rabbon, rabbi, rabonni, napkeleti, nevezetesen zsidó nyelven mestert, tanítót, papot teszen. Bán, pán pedig szláv nyelven urat, igazgatót jelent. Ez utolsót a székelyek Európában kaphatták, amazt pedig Ázsiából hozhatták.