Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-07-01 / 52. szám
a’ szerencsétlen fiatal ember anyja, második fiával, a’ tizenhárom éves Manóéi-lel, Liszszabonba sietett, hogy dona Carlota királynétól, don Miguel anyjától, kegyelmet kérjen. A’ kis Manóéi a’ bempostai kápolnánál a’ királyné előtt térdre esendő vala, mihelyt ez megjelennék. Ez igy is történt, ’s a’ királyné kérdé: „Mit kíván e’ fiú tőlem?“ „Kegyelmet, kegyelmet, bátyámnak — mond Manóét — Oliveira marquis idősb fiának, ki halálra ítéltetett.“ A’ királyné meglepve pillanta kisérőjére, Ribeiro herczegre, ki ezeket súgá nékie: „elutasithatlan szükségességek vannak,de’ súgás után a’ királyné Manóéitól bátyja életkorát kiváná tudni. „Jacintó még nincs 17 éves“ rebegé a’ gyermek. „Annál jobb — viszonozó dona Carlota — annál hamarább és bizonyosabban menend mennyországba.“ E’ szavakat egészen históriai igazaknak mondják némelyek. A’ királyné nem csak a’ kegyelmet tagadá meg, de még parancsolá is, hogy Manóét, bátyját a’ vesztőhelyre elkísérje ’s a’ kivégzésnek tanúja legyen. Midőn az öreg Oliveira ezt megtudá, régi római férfihoz méltóképpen monda: „ez által egy fáradságtól megkímélnek , én magam vezettem volna a’ gyermeket oda.“ Az 1823-k évi sept. 26-kán hajtatott végre a’ halálos ítélet; a’ kis Manóéi, négy katonának keresztbe tett fegyvere köztt tántorgott bátyja után, ki bátorságát utolsó pillanatig nem veszté el. Midőn a’ lövések ropogtak, midőn Jacinto a’ golyók alatt leroskadott, Manóéi felugrott mint villanyos csapás által érintve , bátyja holttestére meresztette szemeit, ’s borzasztó nevetéssel mutata arra, mert a’ szegény gyermek — megőrüle. Jacinto és Manóéi anyja e rettenetes csapást, mely családját éré, nem bizhatta meg. Jacinto halála után egy hónappal a’ szerencsétlen anya is meghalt, betegsége alatt egyszer sem fordítván el szemeit „szegény mártyrja“ képéről, mint Jacintó-t nevező. Oliveira marquis Európában szerte szét utazott, egyetlen egy fiának minden hires orvosnál segedelmet keresvén, mig végre Angliába ment ’s ott szerencsétlen fiát a’ hires Clarke gyógyítása módja alá bízta, hol, mint már elbeszélték, a’ szegény fiatal ember meghalt. Az öreg marquisról azóta mit sem lehete többé hallani. Ilindosztani Képek (Sleeman ezredes utazásából.) A hinduk rendszerint temérdek költséggel inneplik menyegzőiket, ’s hallatlan vesztegetés és pazérlás jellemzi azokat. Egy házassági szövetség köttetett vala—mond Sleeman ezredes — a’ radsa fiatal húga és a* nakai fejedelem fia között. Bevett régi szokás szerint a’ vőlegénynek, mint ilyennek legelőször kelle mátkáját meglátogatni. A’ zudorai kormányzó és a’ puliati-i sejk fia kisérék ezen első menyegzői látogatásra a’ vőlegényt. Az egész kiséret száz elefántból és mintegy ezer ötszáz emberből állott. A fiatal balumguri fejedelem, maga részéről vendégeinek hatvan elefánttal és mintegy tízezer emberrel ment eleikbe. Ezen egy látogatás a’ vőlegénynek és kíséretének 600,000 núpjába (forintba) került. Palotájától kezdve, Balumgurtól hét angol mértföldön az úton mindenütt réz pénz vettetett a’ nép közzége’ ponton kezdve a’ balumguri várerősség kapujáig a’réz pénzt ezüst váltotta fel, és végre a’ kaputól a’ palotáig arany és mindenféle ékszerek vettettek ki. A’ putiuti-i sejk fia, alig tiz éves gyermek, elefánton ült ’s mellette egy roppant nagy erszény volt, melyben hat száz arany-moknr (annyi, mint kettős Lajos arany), és még ezenkivül számtalan ékszerek, arany fülbevalók, gyöngyök és drága kövek valának. Mind e’ drágaságokat a kis fiú tele marokkal szórta a’ néptömeg közzé, mig a’réz és ezüst pénz kiszórása szolgákra bízatott vala. De bár mily nagy legyen is a’ vőlegény költsége, a’ menyaszszony költségeit még sem éli fel. A’ menyaszszony szülői a' vőlegénynek minden kísérőit, valamint szintéti a’ maguk saját vendégeiket is elfogadni s ottmulatásuk ideje alatt jól tartani kötelesek; a radsa ezenkívül minden embernek, ki hiva vagy hívatlan azon alkalomkor megjelent, még egy egy rúpiát akart adni. Megmérhetlen néptümeg csüdült volt oda mindenünnen, hogy a’ radsa bőkezűségéből részesüljön. De a’ kincstár csak hamar kiürült, ’s mielőtt azt a’ radsa ismét megtölthette volna, újból 30,000 ember jelentmeg, kik mindnyájan egy egy rúpiát kiváná-