Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-09-26 / 77. szám
— 307 Mi darabjaiban a’ hangászatit illeti: minden hangszert, főként a melyek lágyságukkal és édességükkel versei jellemét előmozdítják, azokban felvette. Ezt kezdetben hibáztatták azok, kik az agg dráma komoly méltóságos menetelét megszokták, így mondá például Aristophanes: „Ha énekel Euripides, régen kezele lantot, vagy egy pár csigahéjat, más kiséret verseihez úgy sem illik.“ Darabja terve, valamint annak tartalma , elrendezése neki ritkán sikerült, noha az utolsóban könnyűséget mutat, azonban gyakran vél a’ valószínűség ellen, ’s a’ karnak kevés üszvefüggése van a’ cselekvénynyel : ez utolsó nem mindég egész ’s kibonyolitását gyakran eltéveszti. A’ szenvedelmeket nem tudta mint Sophocles megnemesitni, de azért kerülte az aljast, noha azok festésében nem igen merész. Semmivel sem tudott oly jól bánni, mint a’ szerelem- és őrültséggel. — A’ darab tartalmát hoszszu elöljáró-beszédben adja elő, mely a’ darabtól különválva áll. Abban legtöbbnyire a’ darab előtti eseményeket adta elő, s a’ főszemélyek nemük szerint egymástól elkülünüztettek. Az istenek és halottak jelenték, miért száltak le az égből vagy kőttek fel sik éjjükből, vagy végre csak nevüket tudaták p. o. „Én Mercurius, Maja fia vagyok. Iphigenia egész családját és saját életét közli, a’ nélkül hogy valakivel beszélne. Még bámúlandóbb, hogy némely prológusban magát a’ darab tartalmát is előadja és igy a’ hatást csökkenti. Éppen oly hiba, hogy gyakran a’ rabszolgát úgy beszélteti mint bölcset, a’ királyt pedig póriasan, ’s a’ népnek hízelgésért, dologra nem tartozó kitéréseket sző a’ darabba, mint p. o. az Esdeklőkben. Darabjainak borzasztó események és változások által igen nagy hatást szerez. Hibáztatni lehet azokban a’ szójátékokat, hamis hasonlításokat, nők elleni kikelést, ’s aljas bohózatra sülyedést. Darabjaiba néha erkölcscsel ellenkezni látszó kitételeket vegyite, miért a’ nézők nehezteltek, azonban igazságtalanul, így mondá p. o. Hippolitus: „ajkam esküdt, de keblem róla semmit sem tud.“ E’ hely ellen a’ nép zúgott, de helytelenül, mert a’ körülményekhez illik. Máskor egy színészt, ki Bellerophont játszá, szavakért „a’ gazdagság minden felett áll“ tekergetni akarák. A’ darab közel állott a’ bunkához, midőn maga Euripides lépe fel. A’ nézők kiabálására, „e’ helyet kitörölni kellett volna“ igy válaszolt: „Én nem fogadok el oktatást, e'n oktatok. Várjatok *s meglátjátok biterophoniakoland.“ Ixion előadása után többen mondák ,,a’ hős igen nagy bűnös.“ „Azért ítéltem kerékre“ felelt a’ hellen drámaíró. — Egyébiránt munkáiban nagy az eszmehalom, de nem mindég czélszerűen rendezve. A’ kor, melyben Euripides élt, a’ hellen szinküllészet már hanyatlani kezdett, innen Sophoclesztek egyetlen színműve az övéit mind feléli. A’ tragoedia főbb szükségességét könyürületgerjesztésben helyhezi. Darabjaiban nagy a’ tragikai anyag, szivrázó jelenetek tömege. A’ kebel útjait jól ismeri, ’s a’ szívre Sophoclesnél jobban tud hatni. Minden darabjai közűt Medea áll főhelytt. Főbb vonása Medeának mint gyermekgyilkosnak előállítása; a szenvedelmek küzdését mesterileg rajzolja, ’s jelleme eltalált. Utána legjelesb a’ Khoeniciaiak. E’ három nagy példány által a’ hellen drámairodalom teljesleg kiképeztetek. Számos tragicusok utánozták őket, de ezek semmi újat sem teremtenek ’s a’ nagy megelőzőiknek nyomukba sem léphetnek; kik a’ dráma tökéletesítését éppen nem mozdították elő. Mondhatni az erőteljes korra kifejlett belien drámaköltészet, Euripides halálával tehetetlen öreggé törpült. Az utánok élt dramaticusok köztt kevés érdemel említést. Legjelesebb Lycophron vagy Lucumo is Euboeában Chalcisban született. Krisztus iz. e. 280-i évben Az anagramma készítése behozatalát neki tulajdonítják. Élte nagy részét Egyiptomban lelte el, ’s végre nyülüvés áldozatja lett. Hatvanhat tragoediát irt, melyek, kevés töredékeket kivéve, mind elvesztek. Itt Xenoclest is meg lehet emlitni, ki egyszer Sophocles felett jutalmat nyert, valamint Alcestest, Nicophront és Calcinust, kik nagy Sándor korában éltek. Ezektől is csak kevés töredék maradt fenn. Egy tekintet a’ helien drámairodalomra meggyőz arról, hogy az a’ mily hamar tetőpontra hágott, éppen oly hamar lebukott. Euripides halála után Hellas semmi újat, semmi kitűnőt sem szült. ’S bátran elmondhatni, hogy e’ három bajnok, különösen pedig Sophocles vetette meg a’ drámairodalom jelen állásának és kifejlődésének alapját. Euripides az indulatokra, Sophocles nagyságra, Aeschylus a’ bámulandóra hajt. Azért