Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-02-14 / 13. szám
kokusdiót tarta. Magát nagyon üszszeszedve beszélt, ’s azt monda nékem, hogy elhatározta magában, hamvát férje hamvával vegyíteni, mire nézve engedelemadásomat béketürelemmel elvárandja, meggyőződve lévén, hogy Isten nékie erőt adand életben maradhatni míg ezen engedőlmet megnyeri, noha enni és inni nem fog. A napra tekinte, mely éppen a’ Nerbudda felett feljőve ’s nyugodtan monda: „lelkem öt napig férjem lelkénél vala e’ nap közelében, csak földi takaróm van ,még itt, ’s én tudom, nem sokára megengeded , hogy az férjem hamvával ott ama gödörben öszszevegyüljön, mivel lelked nem kívánja, hogy egy szegény üveg aszszony kínjait szándékosan hoszszabbitsad.“ — „Valójában nem — viszonzám én — czélom ’s kötelességem menteni ’s megtartani,’s azért jöttem, hogy tégedet balgatag szándékodról leverjelek ’s kérjelek, hogy élj ’s családodat a’ gyalázattól megóvjad gyilkosnak tartatni.“ — „Én attól nem félek, hogy családom valaha ezért gyilkosnak tartassák ; ők mint jó gyermekek, a’ lehetőségig mindent elkövettek engemet reá bírni hogy közüttök éljek, mire ha rá állék vala ők engemet szerettek ’s becsültek volna. Mindnyájukat oltalmadba ajánlom ’s férjemhez Omed Szilig Opaddiához megyek, kinek hamvaival bánnám már háromszor egyesült a’ máglyán.“ *) Fi nő ekkor említette egész életében legelőször férje nevét, mert Indiában nő, legyen az főbb vagy alsóbb rendű, soha sem mondja ki férje nevét, ’s gyakran nagyon furcsa ’s mulattató zavarodásukat szemlélni, midőn férjük nevét európai ember tudakozza; jobbra balra tekintenek valakit találni, ki e’ zavarból őket kisegítse, mivel ők sem a’ kérdezőt, sem a’ jelen nem lévő férjet megbántani nem akarják. Tudják, hogy az európaiak közül kevesen ismerik e’ tekintetben a’ hindu nők kötelességét, ’s midőn törvényszék előtt vagy más helyeken megjelennek, hol könnyen férjük neve iránt megkérdeztethetnek, rendszerint egyik gyermeküket vagy valamelyik rokonét magukkal viszik, hogy az helyettük a’ férj nevét kimondja. Midőn Omed Szing Opaddin özvegye férje nevét kiejté, mit nyomosan s megfontolva teve, a’ jelenlévők mindnyájan meggyőzödének, hogy halálra magát elszánta.“ Én bő mértékben tapasztaltam *) a’ kormány jóságát — monda ő — egész nagy családommal jó állapotban ’s kényelemmel élvén adózási és szabad jószágainkban, ’s bizonyos vagyok abban, hogy gyermekeim éhséget nem fognak szenvedni; de velük többé semmi bajom, közlekedésünknek vége. Lelkem Omed Szingapaddiánál van,’s hamvamnak itten hamvaival kell egyesülnie.“ E’ szókat mondván a’ napra tekintett, ’s azután engemet szerfelett megható hangon ’s ábrázattal folytató : „együtt látom őkett. i. lelkeit kell a’ menyaszszonyi menyezet alatt!“ — Meggyőződtem, hogy e’ nő azon pillanatban valósággal hivé, hogy saját és férje lelkét látja a’ menyaszszonyi menyezet alatt a’ paradicsomban. Megkísértem büszkeségére és félelmére hatni, ’s mondám, hogy az adóterhétől szabad jószágokat, melyekből családja oly sok idő óta él, a’ kormány valószinüleg elfoglalandja annak jeléül, mily rész néven vette, hogy gyermekei étet az áldozat végrehajtásában nem akadályozták meg ; az erdédeinek hamvai felett épített kápolnák a’ föld színével egyenlőkké fognának tétetni, hogy jövendőben másokat hasonló áldozatokra ne csábítsanak , ’s végre ha szándéka mellett marad , egyetlen egy kő sem fogná jelelni a’ helyet, hol meghal; de ha életben akar maradni, számára egy nagyon fényes lak fog épitetni e’ kápolnák között, az adózástól szabad jószágok jövedelmeiből szép üszveg fog tartására rendeltetni, gyermekei minden nap meglátogatandják, ’s én magam is gyakran ugyanazt teendőm. Mosolygott, karjait kinyujtá ’s monda: „üterem már régen megszűnt verni, lelkem elrepűlt, ’s nem maradott egyébb mint egy kevés föld , melyet férjem hamvával óhajtok öszszevegyitni ; én az elégetés által nem fogok szenvedni, ’s ha erre nézve bizonyságtételt kívánsz, hozass tüzet, ’s én e’ kart tűz által megemésztetni engedem, a’ nélkül hogy nékem fájdalmat okozzon.“ Én nem akarom ütorét megtapogatni, de embereim közzül némelyek megtevők’s erősítek hogy az valójában egészen érezhetlenné vált vala. Ekkor a’ jelenlévők mindnyájan hivék , hogy e’ nő semmi fájdalmat nem fogna szenvedni, ’s e’ hiedelmükben a’ nő halála őket megerősité. Meggyőződvén hogy élete megmentésére minden kísérletek hasztalanok, végre családja főbb tagjai után küldék, ’s megegyezem. *) Célzás a‘ lélekvándorlásra , mint révőbben látandjuk.