Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1845-01-14 / 4. szám
BON ÉS KÜLFÖLD I első félét.) 4-k szám* Kolozsvár. Kedden Januarius 14-én, 1845. Vartalomi Jelenetek Marokkóból. Az indus népesség apadása Guianában. Legrégibb fametszés. Pecsenye barátság. Jelenetek marokkóból {Didier szerint.) [Folytatás.) A’ consulokon kivül Tangerben van még egynéhány keresztyén család, melyek európai zászlók védelme alatt ottan megtelepedtek; sőt van egy klastrom is, melyben két spanyol szerzetes a’ szent Ferencz szerzetéből viszi véghez a’ szolgálatot; e’ két szerzetesen kivül Marokkóban más keresztyén pap nincs. A’ nemzeti öltözet tűnik legelőször is az európai utazó szemibe, midőn arabs városba érkezik. A’ marokkói öltözet festői, de egyszerű ’s az algiriak gazdag és drága öltözetétől e’ részben különbözik. A’ nyugoti maurok a’ régi egyszerűséghez hívek maradtak ; ők sem aranyat, sem drágaköves ékszert nem viselnek. A’ marokkói öltözetnek sajátságos fő darabja a’ haik, mi egy hoszszu nagyon bő öltöny fejér gyapjúból áll, mely az egész testet bétakarja, mint a’ rómaiak tógája. A’ haik lágy szövetből készül, mely a’ testhez lapul, a’ nélkül, hogy a’ mozdulatokat akadályozza, ’s a’ testállásnak, a’járásnak komolyságot ad, mi, mint a’ maurok mondják, a’ férfi méltóságához jól illik. E’ joga minden osztályt megillet, a’ szultánon kezdve le a’ legszegényebb napszámosig, de drágasága miatt többnyire csak gazdagok viselik, ’s az bizonyos vagyonosságot jelent. A’ halk alatt ívt ér gyolcsnadrágot és kaftánt (alsóöltönyt) viselnek, melyet derékban selyem öv szőrű testhez. A’ lábakat papucs vagy sárga csizma, a’ fejet turbán fedi. A’ falusi népnek és a’ városokban a’ szegényebb osztályok öltözete egy durva vászonval gyapjú szövetből készült öltönyből áll , melyet mint zsákot magukra húznak, ’s mely térden alól ér; ezen öltöny alatt sem nadrágot sem inget nem viselnek, ’s így a’ szegény maur hamar készen van dísz piperéjével. E’ paraszt öltöny neve dsila bab, ’s ez közönséges. A’ zsidók fő öltözete a’ fekete szalam , mely válón öszvefűzetik, ’s fejükön semmit sem viselnek. A’ maur nők, gazdagok és szegények öltözete a’ haik, vmelylyel fejüket is, mint lepellel beburkolják, úgy hogy csak szemeik maradnak szabadon. Némely nő nagy szalma kalapot is visel. Gyakran nincs más ruha a’ maur nő, testén csak a’ haik, és mivel a’ nők öltönye finomabb szövet szokott lenni, mint a’ férfiaké, a’ haik oly testállásokat, alakokat árultel, melyek éppen nem bírnak vonzó erővel. Tudva van, hogy a’ maur szépség első feltételeihez tartozik a’ kövérsége minél kövérebb, vastagabb, annál szebb. Hogy szépségük teljes legyen, lábszáraikat vászon szalagokkal bétekergetik. De itt csak az útszákon és szabadban előtűnő nőkről van szó, mert a’ maur házak titokteljes belsőjébe európaiak még kevésbé juthatnak el, mint a’ nagy próféta gyermekei. A’ városokban az öltözet után mindjárt a’ nagy csendesség lepi meg az idegen utazót. Nincs semmi zaj, ’s az utazó faluban gondolja lenni magát. Az európai falukban van legalább egy egy harang, de a’ maur városokban egy sincs. Minden második órában a’ mueczin a* minaretre felmegy, fejér zászlót teszen ki ’s egyhangú reszkető szavakkal hívja imádságra a’ hívőket. Nem lehet szomorúbb ’s busább valamit hallani, kivált éjnek idején, mint e* szózatot fenn a’ levegőben. Tangernek csak egy mecsetje bir némi jelentőséggel , e’ mecsetnek egy négyszög magas minaretje, (tornya) van, zöld cseréptéglával fedve, mely fedél, mint óriási gyök fény 4