Hon és Külföld, 1845 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1845-01-14 / 4. szám

BON ÉS KÜLFÖLD­ I első félét.) 4-k szám* Kolozsvár. Kedden Januarius 14-én, 1845. Vartalomi Jelenetek Marokkóból. Az indus népesség apadása Guianában. Legrégibb fametszés. Pecsenye barátság. Jelenetek marokkóból {Didier szerint.) [Folytatás.) A’ consulokon kivül Tangerben van még egynéhány keresztyén család, melyek euró­pai zászlók védelme alatt ottan megteleped­tek; sőt van egy klastrom is, melyben két spanyol szerzetes a’ szent Ferencz szerzeté­ből viszi véghez a’ szolgálatot; e’ két szerze­tesen kivül Marokkóban más keresztyén pap nincs. A’ nemzeti öltözet tűnik legelőször is az európai utazó szemibe, midőn arabs városba érkezik. A’ marokkói öltözet festői, de egy­szerű ’s az algiriak gazdag és drága öltözeté­től e’ részben különbözik. A’ nyugoti mau­­rok a’ régi egyszerűséghez hívek maradtak ; ők sem aranyat, sem drágaköves ékszert nem viselnek. A’ marokkói öltözetnek sajátságos fő darabja a’ haik, mi egy hoszszu nagyon bő öltöny fejér gyapjúból áll, mely az egész testet bétakarja, mint a’ rómaiak tógája. A’ haik lágy szövetből készül, mely a’ testhez la­pul, a’ nélkül, hogy a’ mozdulatokat akadá­lyozza, ’s a’ testállásnak, a’járásnak komoly­ságot ad, mi, mint a’ maurok mondják, a’ férfi méltóságához jól illik. E’ joga minden osztályt megillet, a’ szultánon kezdve le a’ legszegényebb napszámosig, de drágasága mi­att többnyire csak gazdagok viselik, ’s az bi­zonyos vagyonosságot jelent. A’ halk alatt ívt ér gyolcsnadrágot és kaftánt (alsóöltönyt) viselnek, melyet derékban selyem öv szőrű­ testhez. A’ lábakat papucs vagy sárga csiz­ma, a’ fejet turbán fedi. A’ falusi népnek és a’ városokban a’ sze­gényebb osztályok öltözete egy durva vászon­­val gyapjú szövetből készült öltönyből áll , melyet mint zsákot magukra húznak, ’s mely térden alól ér; ezen öltöny alatt sem nadrá­got sem inget nem viselnek, ’s így a’ sze­gény maur hamar készen van dísz piperéjé­vel. E’ paraszt öltöny neve dsila bab, ’s ez közönséges. A’ zsidók fő­ öltözete a’ fekete szalam , mely válón öszvefű­zetik, ’s fejükön semmit sem viselnek. A’ maur nők, gazdagok és szegények öltözete a’ haik, vmelylyel fejüket is, mint lepellel beburkolják, úgy hogy csak szemeik maradnak szabadon. Némely nő nagy szal­ma kalapot is visel. Gyakran nincs más ru­ha a’ maur nő, testén csak a’ haik, és mivel a’ nők öltönye finomabb szövet szokott lenni, mint a’ férfiaké, a’ haik oly testállásokat, a­­lakokat árultel, melyek éppen nem bírnak von­zó erővel. Tudva van, hogy a’ maur szépség első feltételeihez tartozik a’ kövérsége minél kövérebb, vastagabb, annál szebb. Hogy szépségük teljes legyen, lábszáraikat vászon szalagokkal bétekergetik. De itt csak az út­­szákon és szabadban előtűnő nőkről van szó, mert a’ maur házak titokteljes belsőjébe eu­rópaiak még kevésbé juthatnak­ el, mint a’ nagy próféta gyermekei. A’ városokban az öltözet után mindjárt a’ nagy csendesség lepi­ meg az idegen utazót. Nincs semmi zaj, ’s az utazó faluban gondol­ja lenni magát. Az európai falukban van legalább egy egy harang, de a’ maur városokban egy sincs. Minden második órában a’ mueczin a* minaretre felmegy, fejér zászlót teszen­ ki ’s egyhangú reszkető szavakkal hívja imádságra a’ hívőket. Nem lehet szomorúbb ’s busább valamit hallani, kivált éjnek idején, mint e* szózatot fenn a’ levegőben. Tangernek csak egy mecsetje bir némi jelentőséggel , e’ mecsetnek egy négyszög ma­gas minaretje, (tornya) van, zöld cseréptég­lával fedve, mely fedél, mint óriási gyök fény­ 4

Next