Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-09-17 / 75. szám

elítéltettek ’s 1838-ban novemb. 27-kén ugyan ott kivégeztettek. Végre jó szelet kapván, Naupliához a’ki­rály hajdani lakhelyéhez eveztünk, hol én az úgynevezett casinoban vettem rövid ottmulatá­­som­ra szállást Nauplia körül az utazóra nézve érdekes tárgyak Argos és Agamemnormak még mind épségben tartott sírja Mycenaenál. Az út Ar­­gosig egy órát tart, innen még négyórányira fekszik a’ sír. Szokás szerint az ember először Mycenae környékét látogatja-m­eg ’s igy tér aztán Argoson keresztül Naupliába ; ’s igy az egész útat egy nap alatt meg lehet tenni. Mi, kocsit bérelve, reggeli 8 óra után el­hagyok Porta di Terrát, azon ház előtt halad­­tunk­ el, hol az ezelőtt elnök Kapodiszk­ás meg­gyilkoltatott, tőlünk balra maradt a­ bajor ka­tonák által építtetett Új-Tiryns ; végre egy ma­gányosan álló kunyhónál, mit vezetőnk vendég­lőnek nevezett, kiszálltunk az aggszerü sírhoz zarándokolni. Maga a’ síremlék annyira a’ hegyek köztt fekszik, hogy azt csak akkor pillanthatui­ meg, mikor az ember előtt áll. Egy széles, fedetlen folyosó vezet a’ tulajdonképpi bémenetelhez, mely 2­­2 lépés széles ’s 6 lépés hoszszú ’s két márvány lap által fedeztetik, melyek közzül az egyik 5 lépés nagyságú. Először 14 lépés átmérőjű tö­kéletesen kerek terembe értünk, nagyobbrészint márványkoc­kából áll és még tökéletes épség­ben van. Falai feljebb feljebb czukorsüveg­­ként szorulnak­ öszsze. Világosságot egyedül a’ béjáráson ’s feljülről egy szűk résen által nyer. A’ hiúban, mindjárt a’ rés mellett, a’ szom­széd Hahvali falu lakosai szénát tartanak, mi­ből az idegeneket vezető, egy egy csomót meg­szokott gyújtani. A fellobogó lángok világánál a’ hasonló kísérletek által megkormosodott fa­lak az itt járt útazók neveivel úgy béirva lát­szanak, hogy a’ ki példájokat követni akarná, bajosan lelne arra egy kis üres helyet. E’ te­remből a bejárástól jobbra ajtó ny­ílik egy más kisebb terembe, mely alatt Agamemnon sírja van. Itt másodszor gyújtanak szénát, mely­nek világánál az útazó viszszatér a’ fris levegőre. Mielőtt más érdekes tárgyakhoz mentünk volna, meg nem állhatók, hogy egy pillanatot ne vessünk a' tenger felé. Lábainknál feküdt Nauplia és vára Pronea, szent Tódor kastélya, Argos Akropolisával és a’ tér, mely a’ tenger­től az útazó által éppen elhagyott völgyig ter­jed s mind ez oly tekintetet nyújt, mely megér­demli, hogy az ember tovább legeltesse rajta tekintetét. Vezetőnk most egy helyre vitt, hol sietve egy­másra halmozott faldarabok ’s kőrakások, me­lyek pillanatnyi időre mellvédfalakat ’s lakhe­lyeket látszottak képezni, a’ helyet mutatták, melyen az utolsó forradalmi harczban 200 gö­rög roppant török erő ellen három napig védte magát. E’ ponton egy a’ szűz Mária tisztele­tére szentelt, kis kőtemplom áll é s oda nem meszsze a’ sír, melyben mint mondják, a’ Kly­­temnestra tetemei porlanak; mivel nem tartot­ták méltónak, hogy Agamemnonnal egy sír­ban nyugodjék, azért ő, valamint Aegisthus is a’ Mycenae falain kívül temettetett­ el. Ha az valóban Klytemnestra sírja, úgy szinte önma­gának kelle magát eltemetni, mert a’ bejárás, mely márványból álló fél kört képez, a’ leom­ladozó földtől egészen el van takarva. Jobbra innen Mycenae vár romjai hevernek. A’ kapun még most is látszik két fő nélkül fekvő orosz­lán, felettük egy kövön nehány görög betű van, de melyeket szerencsétlenségre elfelejtettem. Az egész hegy, melyen e’ romok állanak dohány­nyal van béültetve. Vezetőnk a­’ falubai visz­­szatértünkkor több, az úttól balra eső romokat is mutatott, de melyeket közelebb nem vizsgál­­tunk­ meg. Miután egy fának árnyéka alatt, Nauplia­­ban eleséggel megrakott kosarunkból jól fala­toztunk ’s egy vándor zenész hangjai ‘s két juhpásztor ökölviadala által magunkat mulat­tuk, kocsiba ültünk, hogy Argosba menjünk. Az út, mint már előre mondották, kimondhatat­lan rész volt ’s könnyűkészitésü kocsinkat min­den pillanatban öszszetöréssel fenyegette. Egy kis, csak egy ívből álló hídon áthaladva, egy folyó kiszáradt medrén folytattuk útunkat ’s szent Miklós templomához értünk ’s ez és egy szél­malom köztt áthúzódván az út, láthatólag jobb kezd lenni. Argosban meglátogattuk az argosiak agg­sz­erű theátrumát, mely a’ lovaslaktanyától né­mi távolságra egy, mint látszik márványsziklá­ból álló hegyen áll. Felfelé haladtunkban a’ sziklahomlokon egy kőlapot pillantottam­ meg, melybe három alak volt vésve, egy kigyó, mely jobbról egy lovas ember és balról egy edény köztt csúszott, a’ metszés nem volt elég tiszta és semmi írás rajta nem látszott. Vezetőnk ad­dig soha­ sem vette észre. A’ színház félkörben épült ’s 120 sor, még épségben lévő egymás felibe emelkedő ülőhely van benne. Mig a’ kőpadokon ültünk, alatt egy teme­tési menet haladt a’ szent Miklós temploma fe­lé. A’ halott, gyermek volt. El nem takart sze­líd, szép arcza virágkoszorúkkal volt körülrak­­va ; a’ lebengő szellő a’ pap énekét mind han­gosabban, hangosabban hozta­ fel hozzánk, mig végre elgyengülve a’ távolban elhalt. Hoszszas ottmulatásunk után török módra egy csésze ká­

Next