Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)
1846-09-17 / 75. szám
elítéltettek ’s 1838-ban novemb. 27-kén ugyan ott kivégeztettek. Végre jó szelet kapván, Naupliához a’király hajdani lakhelyéhez eveztünk, hol én az úgynevezett casinoban vettem rövid ottmulatásomra szállást Nauplia körül az utazóra nézve érdekes tárgyak Argos és Agamemnormak még mind épségben tartott sírja Mycenaenál. Az út Argosig egy órát tart, innen még négyórányira fekszik a’ sír. Szokás szerint az ember először Mycenae környékét látogatja-meg ’s igy tér aztán Argoson keresztül Naupliába ; ’s igy az egész útat egy nap alatt meg lehet tenni. Mi, kocsit bérelve, reggeli 8 óra után elhagyok Porta di Terrát, azon ház előtt haladtunk el, hol az ezelőtt elnök Kapodiszkás meggyilkoltatott, tőlünk balra maradt a bajor katonák által építtetett Új-Tiryns ; végre egy magányosan álló kunyhónál, mit vezetőnk vendéglőnek nevezett, kiszálltunk az aggszerü sírhoz zarándokolni. Maga a’ síremlék annyira a’ hegyek köztt fekszik, hogy azt csak akkor pillanthatui meg, mikor az ember előtt áll. Egy széles, fedetlen folyosó vezet a’ tulajdonképpi bémenetelhez, mely 22 lépés széles ’s 6 lépés hoszszú ’s két márvány lap által fedeztetik, melyek közzül az egyik 5 lépés nagyságú. Először 14 lépés átmérőjű tökéletesen kerek terembe értünk, nagyobbrészint márványkockából áll és még tökéletes épségben van. Falai feljebb feljebb czukorsüvegként szorulnak öszsze. Világosságot egyedül a’ béjáráson ’s feljülről egy szűk résen által nyer. A’ hiúban, mindjárt a’ rés mellett, a’ szomszéd Hahvali falu lakosai szénát tartanak, miből az idegeneket vezető, egy egy csomót megszokott gyújtani. A fellobogó lángok világánál a’ hasonló kísérletek által megkormosodott falak az itt járt útazók neveivel úgy béirva látszanak, hogy a’ ki példájokat követni akarná, bajosan lelne arra egy kis üres helyet. E’ teremből a bejárástól jobbra ajtó nyílik egy más kisebb terembe, mely alatt Agamemnon sírja van. Itt másodszor gyújtanak szénát, melynek világánál az útazó viszszatér a’ fris levegőre. Mielőtt más érdekes tárgyakhoz mentünk volna, meg nem állhatók, hogy egy pillanatot ne vessünk a' tenger felé. Lábainknál feküdt Nauplia és vára Pronea, szent Tódor kastélya, Argos Akropolisával és a’ tér, mely a’ tengertől az útazó által éppen elhagyott völgyig terjed s mind ez oly tekintetet nyújt, mely megérdemli, hogy az ember tovább legeltesse rajta tekintetét. Vezetőnk most egy helyre vitt, hol sietve egymásra halmozott faldarabok ’s kőrakások, melyek pillanatnyi időre mellvédfalakat ’s lakhelyeket látszottak képezni, a’ helyet mutatták, melyen az utolsó forradalmi harczban 200 görög roppant török erő ellen három napig védte magát. E’ ponton egy a’ szűz Mária tiszteletére szentelt, kis kőtemplom áll é s oda nem meszsze a’ sír, melyben mint mondják, a’ Klytemnestra tetemei porlanak; mivel nem tartották méltónak, hogy Agamemnonnal egy sírban nyugodjék, azért ő, valamint Aegisthus is a’ Mycenae falain kívül temettetett el. Ha az valóban Klytemnestra sírja, úgy szinte önmagának kelle magát eltemetni, mert a’ bejárás, mely márványból álló fél kört képez, a’ leomladozó földtől egészen el van takarva. Jobbra innen Mycenae vár romjai hevernek. A’ kapun még most is látszik két fő nélkül fekvő oroszlán, felettük egy kövön nehány görög betű van, de melyeket szerencsétlenségre elfelejtettem. Az egész hegy, melyen e’ romok állanak dohánynyal van béültetve. Vezetőnk a’ falubai viszszatértünkkor több, az úttól balra eső romokat is mutatott, de melyeket közelebb nem vizsgáltunk meg. Miután egy fának árnyéka alatt, Naupliaban eleséggel megrakott kosarunkból jól falatoztunk ’s egy vándor zenész hangjai ‘s két juhpásztor ökölviadala által magunkat mulattuk, kocsiba ültünk, hogy Argosba menjünk. Az út, mint már előre mondották, kimondhatatlan rész volt ’s könnyűkészitésü kocsinkat minden pillanatban öszszetöréssel fenyegette. Egy kis, csak egy ívből álló hídon áthaladva, egy folyó kiszáradt medrén folytattuk útunkat ’s szent Miklós templomához értünk ’s ez és egy szélmalom köztt áthúzódván az út, láthatólag jobb kezd lenni. Argosban meglátogattuk az argosiak aggszerű theátrumát, mely a’ lovaslaktanyától némi távolságra egy, mint látszik márványsziklából álló hegyen áll. Felfelé haladtunkban a’ sziklahomlokon egy kőlapot pillantottam meg, melybe három alak volt vésve, egy kigyó, mely jobbról egy lovas ember és balról egy edény köztt csúszott, a’ metszés nem volt elég tiszta és semmi írás rajta nem látszott. Vezetőnk addig soha sem vette észre. A’ színház félkörben épült ’s 120 sor, még épségben lévő egymás felibe emelkedő ülőhely van benne. Mig a’ kőpadokon ültünk, alatt egy temetési menet haladt a’ szent Miklós temploma felé. A’ halott, gyermek volt. El nem takart szelíd, szép arcza virágkoszorúkkal volt körülrakva ; a’ lebengő szellő a’ pap énekét mind hangosabban, hangosabban hozta fel hozzánk, mig végre elgyengülve a’ távolban elhalt. Hoszszas ottmulatásunk után török módra egy csésze ká