Hon és Külföld, 1846 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1846-10-22 / 85. szám

HOSZ ÉS KÜLFÖLD 1846. (Második félév.) 85-dik szám. Kolozsvár. Csütörtök October 22-kén 1846. Tartalom: Benkő József. Vázolatok Nyugotindiáról. * Benkő József. (Folytatás. Mikor e" jó barátja 1785-ben a két haza közbánatára elhalt s özvegye kérésére életrajzát egy versekbe foglalt mesés panaszos perben leírta, munkáját ezzel végzé: ,, Félen falu helyen erdei mezei Munkások közti lakó poeta versei, De ne szó hangját nézd, hanem a’ szivemet, Melylyel keseregtem elszaladt hívemet. Hiv barátom én is feléd kívánkozom, Kevés idő múlva veled találkozom. Azonban csillogó pályája közepén üte Benkő szerencsétlensége órája ’s őt az egyházi főtanács 1788-ban sz. udvarhelyi hittanárságra kinevező. Benkő, ki soha ilyesmi után nem járt, ebből semmit sem tudott ’s mint esperes éppen egyházzsinatra készült, midőn egy reggel megyéjebeli komája Vágó István, mint szentlélektől ihletett bélép hozzá 's mond: „Tiszteletes esperes komám uramat tőlünk bizonyosan elviszik, mert az éjjel azt álmodám, hogy nagy harangunkat a’ toronyból leeresztették ’s a’ nagy harang a’ papot, a’ kicsiny a’ mestert jelenti.” Benkő mosolygott e’ jóslaton ’s nem sokára elindult, az úton több papi barátai kérdezők, elvállalta-e már a’ sz. udvarhelyi hittanárságot? Mire azt felelte, arról semmit sem tud, sem nem hallott. A’ zsinaton főként vargyasi b. Dániel Istvántól, ki néki is főgyámola vala, tudá-meg tanárrá lett választását, de azt elfogadni teljességgel nem akarta, mire b. Dániel István komolyan megjegyzé, hogy ha az említett tanár-jságot el nem fogadja, soha szeme elibe se kerüljön, így kéntelenségből vállalá fel azt is kedvetlenül, attól félve leginkább, hogy b. Dánielben említett hatalmas pártfogóját el ne veszeszsze. ’S ezzel Benkő szerencsétlen csillagzata uralkodni elkezde. Kedvetlenül tett ’s véletlenül oly károssá lett lépése után ugyan is csak ha* mar elérő délpontját, honnan tulajdon családja romlására 's honunk veszteségére hanyatlani kezde, mig végre gyengeségei nagyra növekedett özönében egészen elmerülő. Benkő gazdasága ’s háza igazgatását nejére bízván, mintha előre értette volna az ő jövendőjét meghatározó nagy választópont közelítését, csak nagyobb gyermekeivel’s felkelhetőinek egy részével ment ki Sz. Udvarhelyre. Első, mint tanártársával kedvetlenségbe ejté az vala, hogy az ifjuság, mint már hírszárnyán hordozott embert, kifakadó örömmel fogadá, tanításait még rendes órákon kívül is nagy szorgalommal hallgatta, gyakorlottá, figyelmét ’s részvételét mindegyik kettőzött törekvéssel igyekezett megnyerni. Ez tanártársát B.... át rendkívül boszantotta ’s a’ véllennek halálos ellenévé, engesztelhetetlen gyűlölőjévé leve. Továbbá b. Daniel István elhalálozván, helyette gr. Bethlen János jön a’ főtanoda gondnokává, ki éppen azon mértékben pártolá B .... át, a’ mely mértékben b. Dániel Benkőt kedvelte volt. Ebből természetesen az lett, hogy bár mi hiba történt a’ főtanoda dolgaiban, oka mindennek csak Benkő volt. A’ tanoda felső emeletében egy szoba vigyázatlanságból meggyúladván, alsó és felső padlazata elégett ; Benkő éppen akkor nem vala otthon, Dályába ment volt némely pártfogoló uraságok látogatására ’s a’ nevezett hiba és kár még is az ő vigyázatlanságának tulajdonittatott. Ezek ’s több e’ félék, miket itt szerénységből ’s kímélésből elhallgatunk, Benkőt rendkívül kedvetleniték ’s ő olv eszközben kérése méltatlan sérelmeiből származott bújának, bánatának enyhületét, mely végromlását okozá, nője sem lévén vele, kinél vigasztalást találjon, ki botlásaitól viszszatartóztassa , sőt tudjuk azt is, hogy volt ellenpártja közti olyan is, ki a’ veszni indult gyengeségeivel viszszaélt ’s egyéneket bérelt fel, kik azon az úton tovább meg tovább vezessék, gyakran magát elfelejtett állapotba tegyék ’s olyankor kapva jó alkalmon, Benkőt gyakran közmegszégyenitésnek tette ki. Ily állapotában Benkő gyakran elmulasztá a’ tanítás óráit is, miért elöljárói meg is szólították ’s jobbra tanácsolni igyekeztek. De az elmerültön többé segíteni nem lehet, ’s midőn a’ vád ellene feltételeit, nem mentegetődzött, hanem evangéliumi szerénységgel igy szóla: „Mindazon vádak igazak ’s még több hibáim is vannak, miket nem tudnak.” Az lett tehát az eredmény, hogy Benkő tanári hivatala.