Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-05-23 / 41. szám

ban van, még a’ con­stan­tinei bey palotájában lévő utálatos moslemfreskó festvények is tűrhe­­tőbbek voltak, mint azon szilárt elvesztegetett torzképek, miket a­ kozák ecset, a* keresztény­ség szent képeit ábrázolva a' szent zászlókra mázolt. Longword­­ az ismeretes angol iró ’s uta­zó barátom, a­ kaukázusbeli viszszatértem után kérdezősködött tőlem a­ jekaterinodári templom kincséről. Ő is, mint más utazók a’novo-cser­­kaszki templom drágaságairól sok mesét hallott ’s a­ cserkeszek közti léte alatt Bell barátjával azt el is beszélte. Az arany- ’s ezüst- sóvárgó cserkesz szépeket e’ hir csiklandoztatta ’s tu­dakolnálak, mennyire esik Nowo-Cserkaszk a’ Kubádtól, vert és veretlen érczekben lévő drá­gaságaival. Azonban a­ doni főváros minden csillámló kincsei sem voltak eléggé csalogatok, hogy a’ cserkeszfőnököt egy rájok nézve ide­gen ’s kényelmetlen, oly távol északi femitar­­tomány belsejébe hadvitelre bírja. A* csernomo­­rik fővárosa nem volt oly meszsze. Mikor Ciongworth­ a’ folyó balpartján a* sapsukok köztt mulatott, távcsőjén nézegette Jekaterinodor sá­ros utszáit, mit távol nézpontjából bizonyosan szebbnek, tisztábbnak ’s csalogatóbbnak látott, mint én mikor benne voltam, sajátságos jelle­mét szaglása oly távolról fel nem vehette. Kép­zelgés ’s érdek csalták­ meg őt is, mint a’cser­­kesz-usdok harczszomjazó pártját, kikhez akkor az agg oroszlán Guz-beg, Mansur és Semis­­beg tartoztak, hogy Jekaterinodárt ’s főként otromba hattornyu székesegyházát, melyet az oroszok még legjobb cserkesz barátaiknak sem mutatnak­ meg, végtelen kincsekkel tömve lenni gondolják. Némely európai utazó, ki a’ doni tartományokban utazott vagy Klaprot utazását olvasta, ’s tehát tudja, hogy ott sokkal több arany, ékesség, gyöngy ’s pénz talál­tatik, mint más akármely tartományban, talán ugyan azon hibába esik. A’ csernomorik közzül kevesen voltak a’ doni kozákokkal nyereséges háború­ban. Az 50 veteranus köztt alig találunk egy­­gyet, ki Franczia­- vagy Németországban lett volna. Az arany borda b­ánjánk kincsei, a’ bakcsesarai feldulása, Lengyel- ’s Olaszország­nak Suwarow alatti kizsákmánylása, a’ német aranyak, miket a’ hétéves háború óta, a’ Don balpartjáni kozák hőlgyek mint nyaklánczot vi­selnek, csak az északi kozák népek birtokába jutottak. A’ kubáni ’s tereki kozákokat, mint az Orosz birodalom déli oldala határőreit, lakhe­lyükből soha sem bátorkodtak számosan kivin­ni, a’ csernomori ’s tereki határőr kozákokat, csak a’ kaukázusi népek elleni csatázásokban ’s pusztító táborozásokban tolták mindég előre. Ott nagy Péter czár ideje alatt több vér ömlött mint arany folyt, több sebet ’s buzogánytóli da­ganatot, mint aranyat kaptak. A’ csernomori székesegyház ezüst díszpompája, mit a’ novo­­cserkaszki templom gazdagságához hasonlítani sem lehet, nem annyira az itteni kozákok jól­létét, mint áhitatosságukat bizonyítja, kik mint minden kis oroszok, buzgó tem­plomajándé­­kozók. Jekaterinodor népessége az őrizettel együtt alig teszen öt­ezeret. Az őrizet 800 havezra kész kozákból, kik bárha csaknem mindnyájan házasok, minden pillanatban készen kell lenniük a’ felülésre i s 150 határvonati gyalogságból áll, kiket gyakran felváltnak. Midőn a’ Kubán melletti őrök a’ cserkeszek átmenetelérül jelt adnak, gyakran az egész lovasság a’ pusztába megyen, az ellenséget felkeresni ’s a’ várostól néha sok verstnyire eltávozik. Ilyenkor csak a’ gyalogság marad őrizetre. Hogy a’ balparton lakó sapsukok erélyes megtámadást soha ily csekély erő ellen is, melynek sikeres eredmé­nyére nagy számukhoz képpest bízvást számít­hattak volna, még soha sem merésztettek, a’ kubáni cserkesz népeknek nem nagy bátorsá­gára ’s elszántságára mutat. Longwortd, ki so­káig mulatott a’ sapsuknál ’s egyik kubánoni átmenetelökben maga is jelen volt, jól jegyzi­­meg, hogy ezen nép harezsajátságát nem eu­rópai sinórmérték szerint kell megítélni. A’ kau­kázusiak eleitől fogva kisebb csatákhoz, meg­támadás­os hadi­ cselekhez lévén szokva, na­gyobb kiszámított vállalatokra nem képpesek. Fenyítéktől idegenkedvén, lovasaik ’s gyalogj­­aik rendbetartása ’s szabályos közremunká­­lása által, nem­ tudnak európai modorú hadi­­mozdulatokkal azon az oldalon, hol az ellenség— melyet csupán személyes vitézséggel győznek­­meg—leggyengébb, sebessen öszszevonulni’s egy tömegben azon pontra nyomulni. A’ közttök mu­lató lengyel szökevények a’ britt ’s török ka­landorok, kik a’ cserkeszek hadi-bátorságát s oroszok elleni gyűlöletét még jobban felgerjeszt­­eni iparkodtak, semmit sem mulattak­ el e’ ter­kintetben is őket jobbra tanácsolni, de katonai fü­ggéstőli idegenkedésük, a’ személyes függet­lenség m­ért gyökeret vert szeretete minden kí­sérletet meghiúsított, mi a’ Kubán melletti hábo­rút más alakba önteni ’s azt nagyszerű eredmé­nyekkel gazdagítani iparkodott. Mióta 1840-ben a’ négy krepostot megvették ’s a’ győzedelem nékiek oly sokba került, még inkább megszokták a’ cserkeszek, mint annakelőtte a' bizonyosnak látszó nyereséget egymás veszteségére még a­ háborúba indulás előtt elosztani. Ha az oroszok Jekaterinodáit az ő ismeretes állh­atosságukkal védjék, az ostromlók még kedvezőbb esetben is legalább is 500 embert vesztettek volna. Még

Next