Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-05-30 / 43. szám
1710 után érkezett bé ’s a’ hegyek végein még estve előtt nehány ezer cserkesz szállott meg. Észre vettem, hogy valamely csatázásra készülnek ’s komolyan kezdek gondolkozni, a’ fiatalok ki ’s bé jártak, csak a’mollah maradt egyforma nyugalomban ’s nem távozott oldalam mellől. Azonban a’ terem lassanként megtelt vendégekkel, kik mindnyájan a legmagasabb rangú főnököknek látszottak, büszke, pompás férfiak a’ leggazdagabb öltönyökben csillogva. A’ mollah adighe nyelven — mit nem értek ■— igen élénken beszélt velők, úgy látszott, valami viszonyát beszéli néktek, sólyomszemeik rám voltak szegezve, hoszszasan ’s feszült figyelemmel vizsgálgattak, azután tatárul illendőn köszöntöttek ’s a’ beszéd ismét e’ nyelvre fordult, mit többnyire inkább vagy kevésbé jól beszéltek. E’ rám nézve kínosan feszitő pillanatban nem akarám agg barátomat kérdésekkel terhelni, de midőn a’ terem végre megürült, a’ pompás lovagok ’s minden lovas csapatok tovább vonulni tetszettek, még is megkérdeztem ’s ekkor fejté meg nékem a’ találós mesét, azon stanicza ellen, hol kórházban voltam, megtámadást intéztek. Egy lengyel szökevény volt vezérük ’s a’ cserkeszek annak eredményéről bizonyosok voltak. Arti-Mollah tudta hogy ott lakom, az indítványozott rárohanás előtti nap onnan elcsalt, hogy éltemet megmentse ’s unokáját csalfa követséggel ezért küldötte hozzám. Fájdalom, az eredmény az ellenség merész bizalmát igazolta: a’ borzasztó sötét éjjel átmentek a' folyón, a’ nélkül, hogy a’ kozák őrök észrevették volna. A’ viradtakori vastag ködben észrevehetetlenül egész a’ stanicza korlátjáig nyomultak ’s az áruló lengyel megmutatta néktek azon helyet, hol akadály nélkül bémehettek. A’ Kubán mellett soha egy megtámadás sem sikerült jobban, a’ stanicza egész népét álomban lepték—meg, az őröket levagdalták ’s csak nehány szaladhatott el egy ingben, a’ férfiak nagy része megöletett, a’ nőket ’s gyermekeket lovakra kötözték ’s a’ folyón áthurczolták. Ha a’ mollah at engem magához ne csaljon, bizonyosan én is, mint ismerőseim nagy része, életem vesztettem volna, akarva vagy nem akarva, mint vendégnek vagy félfogolynak Arti-Mollah házában kelle maradnom, ki igen agg ’s gyenge volt velek menni, midőn családja minden férfiai a’ többiek közzé állottak, engem azalatt az agg nők ’s hölgyek szakadatlan mulattattak ’s kői ültem gazdálkodtak. Vendégszeretetük még kozák inasomra is kiterjedt, kivel eleinte valamennyire nyersen bántak ’s istáléba zárták, de kérésemre elbocsátották ’s azután igen jól megvendégelték. A’ sereg következett éjjel jött viszsza előmiadás köztt, zsákmánynyal ’s foglyokkal terhelten. Megérkezésüket ’s diadalukat még távolról lövésekkel ’s kurjongatásokkal jelentgették. Kozákom halálosan megijedt, midőn a’ foglyok közti nejét ’s csecsemőjét meglátta, kétségbeesésében szinte megtébolyodott. Arti-Mollah eleinte nem akarta kérésemet teljesíteni, hogy azokat elbocsáttassa, de végre sok sürgetésemre megtette. Azonban a’ dolog nehezen sikerült, bárha azon kozák, kinek a’ Péter neje ’s gyermeke rabságába esett, Arti-Mullah családához tartozott. Végre megegyeztek, kozákomnak köteleznie kelle magát, hogy neje ’s gyermeke váltságáért négy isnőt ’s 30 juhot ád, én kezes lettem ,értté ’s igy övéit viszszanyeré. Még két napig kellett maradnom. A’ terem soha sem volt vendég nélkül, ott ismertem meg személyesen a’ leghíresebb harczhősöket, fejedelmeket ’s lovagokat Psi-Selimet az agg Guz béget, Csimbulátot, a’ Kaukázus oroszlánját Mansur béget és sok másokat. Betegek is számosan jöttek hozzám orvosságért ’s tanács kérdeni. Végre megengedték, hogy Péterrel ’s családjával eljöjjek. Mikor elbúcsúztam az én agg barátom éppen oly méltósággal ’s innepélyesen viselte magát, mint elfogadásomkor, családjának minden tagja rendre oly kedves illendőséggel köszöntött. Közttök volt egy kellemes nőunoka is, karcsú, rózsaarczu, a’ Kaukázus legszebb nimfája, kit valaha láttam ’s a’ kit sokkal örömestebb hoztam volna keresztül a’ Kubánon, mint azon pompás lovat, melylyel az öreg megajándékozott ’s a’ mely bárha már idős istálómnak első ékessége. Nehány lovas kíséretében szerencsésen elértük az orosz földet, hol kalandomon nem kevéssé bámultak, mivel ily hála egy cserkesztől hallatlan volt. Arti-Mollah él még, de meszszebb benn lakik a’ hegyek közt, mióta Sasz tábornok az ő lakát is megkereste ’s faluja a’ neutralis népekhez csatlakozott. Még mai napig is untalan az oroszok elleni gyülölséget ’s háborút prédikálja. Azonban különös, hogy azóta soha csak egy betűt sem kaptam tőle. Néhányszor követet küldöttem hozzá, a’ foglyok elbocsáttatására sürgetvén, de soha sem felelt. Talán azt hiszi, hogy azon kölcsönös szolgálatával, mit irántam bizonyított, hálakötelességét ’s tartozását teljesen lefizette ’s engem már csak orosznak 's ellenségnek néz. III. A’Kaukázuson túli pusztai népek politikai viszonyai. Georgievski vásár. Német gyarmatosok. Jekaterinográdba érkezés. A’ Kaukázus megpillantása. Fáczán vadászat. Gurko tábornok. A’ Terek melletti veszélyes útazás. Wadi kaukázus.