Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-06-03 / 44. szám

175 — a’ tereki puszta felett 10 — 12000 talpnyira emelkedik­ fel. Kétkedem, ha váljon valahol a­ földgolyóbisán van-e ennél kedvezőbb pont, honnan ily nagyságú ,s kiterjedésű hegylánczot egy pillanattal meg lehessen látni. A’ Kaukázus kívülről ’s bizonyos távolságról tekintve festői szépségben Európa minden havasait meghalad­ja, de belől tavai és vízzuhanyai hi­ánya miatt jéghegyei csekély száma mellett Svájcz és Ti­rol havasaihoz nem hasonlittathatik. Az Elbrus délnyugoton Georgiewskiből tekintve tökéletes csúcsalaku sima tetejével ’s tetejétől aljáig nyúló hóleplével. Az Immanuel tábornokot ki­sérő akadémiták légmérői felszámítása szerint 15,420 párizsi láb és egy festői amphitheat­rum központját képzi. Bárka szomszédságában magas vetélytársai nincsenek (a’ körültte fél­körben álló Inai, Kinsal ’s Bermannuk hegyei 4 — 5 ezer talppal törpébbek­, még is az El­brus a’ szem elött koránt sem oly felséges és pompás, mint a’ Kasbek délen, mely Mayer felszámítása szerint a’ Montblanccal szinte egy­forma magasságú. A’ Kasbeket, melynek csú­csa egy teve púpjához hasonlít, hatalmas óriások kerítik, de azokat kitünőleg meghaladja. Jeka­­terinográdban Misureff úr a’ veszteglő intézet igazgatója, a’ természet meleg barátja, ki az előtte ismeretes hegyeket megnevezte, kinek se­gítségével a’ nagy hegylánca nézegetése közti magamat gyorsan tájékozhattam. Jekaterinográd közönséges kozák város, sinórra építve, meglehetős szegény házikók­kal ’s nem sok nevezetessége van ; a’ Terek nem meszsze foly tőle ’s ott nem oly széles és mély, mint a’ Kubán Jekaterinodárnál. Nehány óráig járkáltam fáczánért partján, de egyet sem kaptam, midőn nehány kozák vadász­—noha ku­­tyájok nem volt — szép nyereséggel ment ha­za. Ezen vadászok látják—el az útazókat e’ jó­ízű majorsággal, egy pár fáczánt másfél papi­ros rubelen vettem, egy orosz tiszt felén is meg­kapja ; de a’ fáczán oly sok, hogy sem a’tisz­tek, sem az őrizet, sem az útazók nem tudják megemészteni ’s a’ kozák a’ legszebb fáczáno­­kat maga főzi vagy süti­ meg családja számára, így enyhíti a’ jóltévő természet bőkezűsége e’ katonagyarmatosok szegénységét. Igen saját­ságos egy kozákcsaládot éve látni. Szegény szénfekete kenyerüket jóízű mézzel kenik­ bé ’s a hagymaleves után fáczánsültet esznek, mihez nálunk csak gazdagok juthatnak. Mig a’ kozák házikóban jóízűen ebédel­tünk, gyászhir érkezek, mely a’ várost felzú­­ditotta. Egy csapat lovas csetese az egész Mos­dok környékét elpusztító, sőt e’ város utszáira is merészelt belőni, fegyverteleneket ölt­ meg és fog­lyokat harczolt­ el. Mosdok Jekaterinográd­tól keletre csak nehány versenyire fekszik. Sha­­myl harczosai fél év óta még ily vakmerőség­re nem vetemültek s az orosz stabtisztek ag­gódásba estek, mivel átláták, mily kevés oltal­mat nyújthat egy kettős sor erősség, ily mo­zogható merész ellenség ellen. V-s úr, kinek az icsker­i erdőkben kapott lövése alig gyó­gyult vala meg, előre rész nyárt lála követ­keztetni, de valódi vitézi bátorságra lobbana ’s vidámon búcsuzék­ el tőlünk. Még aznap Mos­dókba ment ’s onnan ezredéhez Grosnaiába a­­kart útazni. Benne egy oktató, hasznos, sza­­badlelkületü útitárstól maradék­ el, kinek eltérőlt beszélgetései, a’ Kaukázus keleti ’s nyugoti oldalain történt harczkalandjai, rám nézve ép­pen oly tanítók, mint kellemes idézések lettek volna. Gurkó tábornok még mind nem akart meg­érkezni, a’postatartó kérlelhetetlen’s hajthatatlan volt, igy elhatározóm Wladikaukázusig három kozák lovat kibérelni, noha ily módon az átá­zás nagyon lassú. A’ Kaukázus láncza reg­geltől késő estig látszék. Éjre Alexandreff sta­­niczába szállottunk­ meg ’s ott láttam a’ napot Elbrus m­egett maga pompájában lealkonylani, e’ hatalmas hegy óriáscsúcsa rubintlángjában ragyogott ;s midőn a’ nap lesülyedt, az Elbrus elhomályosult ’s már alig látszék, az estfény viszszaverődésének súgárai ragyogónak még, a’ Kasbeket kerítő fejér óriás hegye körül ’s leghoszasabban maga a’ Kasbék világosa. Má­sod nap béborult az ég, a’ hegység szeme­ink elől eltűnt ’s estye hóvihar támada és szi­gorú pusztai szél kele­ fel. Szekeremet Wladi­kaukázusig nehány doni uráli kozák kisérte ; számosabb kíséretet kapni lehetetlen volt, mivel a’ Gurkó altábornoknak kíséretére minden pusz­tán 25 lovast készen kelle tartani. Végre e’ nagyrangu férfiú, kit a’ császár a’ Kaukázu­son túli polgári kormányzónak nevezett­ ki, meg­jőve ’s Nikolajewsk staniczában együtt háltunk. Tisztelkedtem nála, átadtam papirosaimat ’s egyszersmind mondám: „Stawropolba Woron­­zow tábornoktól testvérének levelet vittem.” Mind ezen a’ tábornok, ki a’ meglehetős jószí­vű , de kevés miveltségü, szűkelméjű, nyers emberek közzé tartozik, nem igen indult­ meg ’s artzában, magaviseletében modorában G. késcsinálóhoz L-ben kitünőleg hasonlít. Midőn előtte kaukázusi átázásom tudományos irányát nyilvánitom, rendkívüli bámulat, nevetséges vo­nása terült­ el jól táplált arczán. „Hogyan , e’ dib­­dáltság kedvéért jó uraságod ez átkozott tar­tományba ! megfontolta-e a’ dolgot? nem isme­­ri-e a’ kaukázusi állapotot? Itt éltéről az útazó egy óráig sincs biztosítva. Nemcsak nagy kí­sérettel vagyok, hanem minden postának meg

Next