Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-06-03 / 44. szám
175 — a’ tereki puszta felett 10 — 12000 talpnyira emelkedik fel. Kétkedem, ha váljon valahol a földgolyóbisán van-e ennél kedvezőbb pont, honnan ily nagyságú ,s kiterjedésű hegylánczot egy pillanattal meg lehessen látni. A’ Kaukázus kívülről ’s bizonyos távolságról tekintve festői szépségben Európa minden havasait meghaladja, de belől tavai és vízzuhanyai hiánya miatt jéghegyei csekély száma mellett Svájcz és Tirol havasaihoz nem hasonlittathatik. Az Elbrus délnyugoton Georgiewskiből tekintve tökéletes csúcsalaku sima tetejével ’s tetejétől aljáig nyúló hóleplével. Az Immanuel tábornokot kisérő akadémiták légmérői felszámítása szerint 15,420 párizsi láb és egy festői amphitheatrum központját képzi. Bárka szomszédságában magas vetélytársai nincsenek (a’ körültte félkörben álló Inai, Kinsal ’s Bermannuk hegyei 4 — 5 ezer talppal törpébbek, még is az Elbrus a’ szem elött koránt sem oly felséges és pompás, mint a’ Kasbek délen, mely Mayer felszámítása szerint a’ Montblanccal szinte egyforma magasságú. A’ Kasbeket, melynek csúcsa egy teve púpjához hasonlít, hatalmas óriások kerítik, de azokat kitünőleg meghaladja. Jekaterinográdban Misureff úr a’ veszteglő intézet igazgatója, a’ természet meleg barátja, ki az előtte ismeretes hegyeket megnevezte, kinek segítségével a’ nagy hegylánca nézegetése közti magamat gyorsan tájékozhattam. Jekaterinográd közönséges kozák város, sinórra építve, meglehetős szegény házikókkal ’s nem sok nevezetessége van ; a’ Terek nem meszsze foly tőle ’s ott nem oly széles és mély, mint a’ Kubán Jekaterinodárnál. Nehány óráig járkáltam fáczánért partján, de egyet sem kaptam, midőn nehány kozák vadász—noha kutyájok nem volt — szép nyereséggel ment haza. Ezen vadászok látják—el az útazókat e’ jóízű majorsággal, egy pár fáczánt másfél papiros rubelen vettem, egy orosz tiszt felén is megkapja ; de a’ fáczán oly sok, hogy sem a’tisztek, sem az őrizet, sem az útazók nem tudják megemészteni ’s a’ kozák a’ legszebb fáczánokat maga főzi vagy süti meg családja számára, így enyhíti a’ jóltévő természet bőkezűsége e’ katonagyarmatosok szegénységét. Igen sajátságos egy kozákcsaládot éve látni. Szegény szénfekete kenyerüket jóízű mézzel kenik bé ’s a hagymaleves után fáczánsültet esznek, mihez nálunk csak gazdagok juthatnak. Mig a’ kozák házikóban jóízűen ebédeltünk, gyászhir érkezek, mely a’ várost felzúditotta. Egy csapat lovas csetese az egész Mosdok környékét elpusztító, sőt e’ város utszáira is merészelt belőni, fegyverteleneket ölt meg és foglyokat harczolt el. Mosdok Jekaterinográdtól keletre csak nehány versenyire fekszik. Shamyl harczosai fél év óta még ily vakmerőségre nem vetemültek s az orosz stabtisztek aggódásba estek, mivel átláták, mily kevés oltalmat nyújthat egy kettős sor erősség, ily mozogható merész ellenség ellen. V-s úr, kinek az icskeri erdőkben kapott lövése alig gyógyult vala meg, előre rész nyárt lála következtetni, de valódi vitézi bátorságra lobbana ’s vidámon búcsuzék el tőlünk. Még aznap Mosdókba ment ’s onnan ezredéhez Grosnaiába akart útazni. Benne egy oktató, hasznos, szabadlelkületü útitárstól maradék el, kinek eltérőlt beszélgetései, a’ Kaukázus keleti ’s nyugoti oldalain történt harczkalandjai, rám nézve éppen oly tanítók, mint kellemes idézések lettek volna. Gurkó tábornok még mind nem akart megérkezni, a’postatartó kérlelhetetlen’s hajthatatlan volt, igy elhatározóm Wladikaukázusig három kozák lovat kibérelni, noha ily módon az átázás nagyon lassú. A’ Kaukázus láncza reggeltől késő estig látszék. Éjre Alexandreff staniczába szállottunk meg ’s ott láttam a’ napot Elbrus megett maga pompájában lealkonylani, e’ hatalmas hegy óriáscsúcsa rubintlángjában ragyogott ;s midőn a’ nap lesülyedt, az Elbrus elhomályosult ’s már alig látszék, az estfény viszszaverődésének súgárai ragyogónak még, a’ Kasbeket kerítő fejér óriás hegye körül ’s leghoszasabban maga a’ Kasbék világosa. Másod nap béborult az ég, a’ hegység szemeink elől eltűnt ’s estye hóvihar támada és szigorú pusztai szél kele fel. Szekeremet Wladikaukázusig nehány doni uráli kozák kisérte ; számosabb kíséretet kapni lehetetlen volt, mivel a’ Gurkó altábornoknak kíséretére minden pusztán 25 lovast készen kelle tartani. Végre e’ nagyrangu férfiú, kit a’ császár a’ Kaukázuson túli polgári kormányzónak nevezett ki, megjőve ’s Nikolajewsk staniczában együtt háltunk. Tisztelkedtem nála, átadtam papirosaimat ’s egyszersmind mondám: „Stawropolba Woronzow tábornoktól testvérének levelet vittem.” Mind ezen a’ tábornok, ki a’ meglehetős jószívű , de kevés miveltségü, szűkelméjű, nyers emberek közzé tartozik, nem igen indult meg ’s artzában, magaviseletében modorában G. késcsinálóhoz L-ben kitünőleg hasonlít. Midőn előtte kaukázusi átázásom tudományos irányát nyilvánitom, rendkívüli bámulat, nevetséges vonása terült el jól táplált arczán. „Hogyan , e’ dibdáltság kedvéért jó uraságod ez átkozott tartományba ! megfontolta-e a’ dolgot? nem ismeri-e a’ kaukázusi állapotot? Itt éltéről az útazó egy óráig sincs biztosítva. Nemcsak nagy kísérettel vagyok, hanem minden postának meg