Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-07-01 / 52. szám
— 206 — Maximilián a’ békét szívből óhajtván, ez alá’s felezést csúfságul véve ’s Bátorít méltóságához illő fogságba téteté ’s érte magát a lengyel király is közbe veté, addig tartotta ott, mig 1567-ben Veráncz Antalt követségbe Konstantzinápolyba akará küldeni ; mert a’ budai basa, mig Bátorit el nem bocsátók, Veráncznak szabad útilevelet nem adott. Bátori kétévi fogsága alatt idejét tudományos foglalkozásban túllé ’s meszsze terjedő ismeretei, nézetei határát a’ közelmélyeken túl meszsze terjeszté. Ezután Zápolya Békésit küldő békealkudozásra Bécsbe, ki midőn onnan 1570-ben septemberben viszszatért, Bátori István a’ békepontjaira úgy esküvék meg, hogy Zápolya Szatmári ’s más elfoglalt birtokait Maximiliántól viszszaszerzendi, mit Zápolya meg is ígért, de hamari halála abban meggátlá. A’ Fejérvárra gyűlt rendek Zápolya halálát Sélimnek ’s Maximiliánnak tudtára adván, jelenték: fejedelmet akarnak választani. Szándékukat mind kettő jóvá hagyá ’s a’ BB május 25-dikén Békési Gáspár törekvései ellenére Bátori Istvánt megválasztván, felesketék. Bátori első gondja vala Zápolya eltemettetése ’s véghagyománya teljesítése, mely által a’ kincstár egészen megürült ’s néki semmi sem maradt. Elküldé Sélimnek is a’ hagyományzott igen drága nyerget ’s aranyozott kantárt ’s azokkal a’ szokott 10 ezer arany évi adót is. Sélim kedvesen fogadá a’ követeket ’s velők kedvelt madarászmesterét Mohamed agát 200 lovassal küldé Bátorihoz. Az aga augustus 15-kén érkezék Fejérvárra ’s Bátori egy mértföldre ment elibe. Midőn öszszetalálkoztak, az aga magával hozott veres zászlót megcsókolta ’s Bátorinak átadá, mit ő is megcsókolva vett által. Azután Bátorít palotája kapujáig kisérte. Harmadnap múlva a’ huszonötök gyűlésésében átadá Bátorinak a’ szultántól hozott aranynyal szőtt felső öltönyt, nehány paripát és szkofiumot, a’ huszonötöknek is egy egy öltönyt ajándékozott ’s Bátori hűségére inté. Az agával jött csaut jelenté Bátorinak : A’ lengyel király a’ fényes kapunál panaszkodik, hogy a’ Zápolya őt illető kincsei nem adattak ki ’s a’nagy úr tudni kívánja, micsoda kincsek azok? Atyjáról vagy anyjáról szállottak-é Zápolyára? vagy az ország jövedelmeiből gazdálkodák meg? mert ez utolsó esetben nem akarja, hogy a' lengyel király abból részesüljön; sőt szükség azt az ország költségeire fordítani. Egyszersmind a’ Zápolya véghagyományát párban elküldetni kívánja. A’ BR ezt nyilvánítók: ,,a’ kincs a’ régi magyar királyokról szállott Zápolyára ’s mit abból a’ királynak átadtak is, csak a’ béke fenntartásáért tették.” Bátori 14 nap múlva az agát nagy ajándékokkal bocsátá el, mit az még is keveslett. A’ huszonötöktől is, kiket drága arabs öltönyökkel ajándékoza meg, nagy ajándékot várt; de csak Bátori Kristóftól ’s Forgács Ferencz püspöktől kapott. Bátori már ekkor Maximilián hűségére is megesküdt volt ’s ígérte, mihelyt Maximilián kivánandja fejedelemségét leteendi 's minden várat átadand. Az aga elmenetele után Maximiliántól következendőt kére: minden törvényes ügyet Erdélyben ’s a’ hozzá csatolt részekben ő igazithasson el ’s az ügyek előle a’ magyar királyi táblára ne vitethessenek, mert költségesek, részint pedig a’ konstantzinápolyi udvarban rész következéseket szülő gyanút támaszthatna. Továbbá azon pont, minélfogva ígérte, hogy Maximiliánnak csak egy intésére is a’ fejedelemséget leteendi, mint igen kemény feltétel illőleg lágyittassék; ha valakitől vádoltatnék, kihallgattatlanul ne büntettessék. Végre, az erdélyi fejedelmi vagy vajdai czim mellé, annak bizonyságául, hogy Magyarországnak némely részeit is bírja, helytartó, vagy más hasonló czim is ragasztassék. Maximilián az első kérést kifogás nélkül teljesítő, másodikra nézve, mivel Bátori a’ várak ’s erősségek kormányzóit Kristóf bátyja hűségére is feleskette volt, azt határozó, hogy ha Bátori magtalanul hal el, Erdély Maximiliánra vagy utódaira szálljon. Bátori erre nézve azzal mentegetődzött : azért tette, hogy hirtelen halála esetében Kristóf bátyjában oly embere legyen Maximiliánnak, ki a’ várakat ’s erősségeket hűségében megtartsa. Utolsó kérése következésében azután hozzá küldött leveleit mindég igy czimzette: „Spectabili et magnifico Stephano Bátori de Somlyó, vajvodae partium regni nostri Hungáriáé, Transsilvanorum et Siculorum comiti, ac in certis ejusdem regni Hungáriáé partibus, nostro locumtenenti, fideli nobis directo. Bátori István a’ két császár 's alattvalói kedvét mindenképp igyekezék megnyerni, de a’ székelyek Zápolya János Zsigmond alatt elvesztett szabadságukat nem tűrhetvén, ellene lázadának. Igyekezék ugyan őket lecsendesiteni, de nem boldogulhatott, így ellenek indult. October 3-kán őket szétverő ’s a’ támadás főnökeit halállal büntetteté. Ugyan ekkor tájban szélesztette el e’ gyülevész csoportot, melylyel valami csábitó, ki magát moldovai fejedelem fiának hazudta, Moldovába akart beülni. (Folytatása következik.) Arábia. Gyakran hallottuk már, hogy Mehetned-