Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1847-09-12 / 73. szám
vállokra lapul, a’ főre is lehet húzni ’s az egész testet befedi. Mikor a’főre húzzák, a’lábszárak takaratlan maradnak ’s az ember benne sphinx alakot mutat. Egy pillanatra a’ franczia fertályba mentem, hol a’ Domergue palotában akartam — a’ rajzoló tanácsa szerint — vándorlásom elkezdeni. A’Domergue palotáig nyúló szűk utsza tovább megyen, mi közben a’ franczia fertály főutszáján keresztfűlvonul ’s több kigyózások után azon hoszszu átjárók boltozatjai alatt, mik a’ zsidó fertályba nyúlnak, elenyészik. E’ csudálatos utszában, mely félig keskeny ’s görög és örmény boltokkal lepve, majd szélesebb ’s hoszszu kőfalak, magas épületek kerítik, lakik a’ franczia nemzet kalmári aristokrátiája. Pénzváltók, kisbóltosok ’s nagy kereskedők laknak benne. Balról a’ legszélesebb részében van egy nagy épület, a’ kath. templom ’s dominicanusok zárdája, melynek külsője elrendeltetésének semmiképp sem felelt meg. A’ zárda egy hoszszu folyosóra nyíló számos apró korcsmákból áll, a’ templom az első emeleten márvány oszlopokkal szép olasz stílusban ékesített nagy terem. Ezek mellett rostélyos ülőszékekben vannak a’ nők, török vagy máltai szabású fekete köpönyegeikbe burkolva. A’ templomban meg sem állottunk, mivel egész keresztényi alakja el van változtatva, hogy a’ mohamedán innepnek helyt adhasson. A’ rajzoló még tovább vezetett, hol az utsza egy borbély műhelynél, mely a’ czifrázatok csudája, megkeskenyül ’s elsötétül. Ezt az ősarabi építészi stilus végmaradványának tekinthetni, mely a’ konstantzinápolyi török ízléstől egészen elhajlik ’s a’ féltatár, féleurópainak hideg, szomorú utánzása. E’ csudaszépségü műhelyben, melynek cziframetszetü ablakai a’ kalisra vagy kairói csatornára nyílnak, veszteméi hajnövésemet. Egy borbély ritka ügyességgel beretválá meg fejemet ’s kivánatomra csak egy fürt marada fejem tetetején, mint azt a’dunaiak ’s musulmanok viselik. Az emberek nem egyeznek meg e’ szokás okában: némelyek azt állítják, azért van, hogy a’ halál angyala annál fogva megragadhassa őket, de mások anyagi okot találnak abban. A’ török mindég azon esetet forgatja maga előtt, melyben fejét vesztheti ’s azután a’ népnek felmutatják, tehát nem akarja, hogy orránál fogva, mi igen vékony, emeljék fel. A’ török borbélyok azzal szokták boszantani a’ keresztényeket, hogy mindent egészen levberetválnak, ezután a’ borbély állam alá egy óncsészét tartott ’s nem sokára nyakamon ’s füleimen vizet érzék alászivárogni. Egy padra állott fel mellém ’s egy fejem felett álló bőrzsákba egy üveg vizet töltött. Miután bámulásom elmúlt, szappanos vízzel merőben megmosdatott, azután szakállomat a’ legújabb szambuli divat szerint nyírta. Ezután fejemet fedték bé, mi kevés bajba került, az utsza tele volt tarbus-árusokkal ’s fejér sapkákat készítő fellahnekkel, mit takiehnek neveznek ’s egyenesen a’ főre teszik. Vannak fonallal vagy selyemmel igen fáinul kivarrottak. Némelyek hegyesek, mik a’ veres sapka alól kilátszanak. Ez utolsók többnyire franczia munkák, a’ fő béfedésére egész keleten a’ legjobbak. A’ két egymásra tett sapkában, csóré nyakkal ’s nyírt szakállal alig tudok a’ tükörben, mit a’ borbély előmbe tartott, magamra ismerni. Még egy kék gyapotnadrágot, ezüstfonallal kivarrott veres öltönyt vettem ’s a’ rajzoló ekkor mondá, hogy valódi Saidából vagy Tarabuinból érkezett syriai hegylakosnak fognak tartani. A’ jelenlévők Tselebiból jött— nek czimzettek, mi azon tartományban legékesebb nevezet. XX. A’ me k kai karaván. Átváltozottan, büszkén és elragadtatva hagytam el a’ borbélyműhelyt, hogy nem leszek már kéntelen egy regényes várost szűk öltönyben ’s kerek kalappal boszantani. A’ kerek kalap oly nevetséges keleten, hogy a' törököknél az a’ tanulók szamársapkája ’s a’ tanodákban mindenkor egy frank kalapot tartnak, mit a’ rosz tanulók ’s magaviseletünek tesznek fejébe. Ekkor minden a’ karaván béjövetelét nézte, mely jó reggeltől estig tartott. Nem volt kevesebb 30 ezer embernél, melynek látására Kairó lakosi öszszecsődültek ’s a’ musulman fertály utszáit egészen ellepték. Végre elértünk Báb-el-faluhoz, a’ győzelmi kapuhoz. A’ karaván, melyben a’ különböző népek ’s felekezetek zászlóikkal ’s győzelmi jeleikkel különböztették magukat, dob, trombita harsogása ’s czimbalom zengése közti vonult előre. Az egymás után kötözött tevék hoszszu sora ’s a’ hoszszu vadászfegyverü lovas beduinok néma egyalakusággal követték azokat ’s e’ maga nemében egyetlenegy látványt, mi a’ városba béérésekor sorba szorúlt, egész kiterjedésében csak a’ szabad mezőn láthatók. Egész vándornép tűnék szemeinkbe, mely jobbról a’ Mokkatám dombján túl, balról az ezer emlékekig terjedett, mik a’ halál városban máskor pusztán állnak. A’ kőfalak ormai és Paladin tornya is nőkkel voltak tömve. Úgy tetszett, mintha a’ lefolyt századok viszszakerültek volna ’s én egy keresztes hadi-jelenet mellett állanék. E’ csalódást Mehemed-Ali testőreinek fényeskészületü, lovagi sisakokkal tündöklő ’s a’ sokaság közti elszórt csapatjai fejezék be. Tá-