Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-02-21 / 15. szám

nem ömledezik szavakban ; néma az, mint a’ lélek­telen testet m­éhébe fogadott sír. A’ fájdalom ’s bú­­bánat köre szűk, ugyan csak az emberi kebel ’s az ebben dobogó szív ennek lakhelye, azonban ez lé­vén az emberi lénynek legnemesebb része , ki ta­gadhatná, h­ogy midőn a’ fájdalmak, midőn a’ bú ke­servei a’ szíveket emésztik, akkor az egész lény fásult állapotra jut! ’s ki nem ismerné­ el, miként ily állapotjában, a’ szív érzelmei hű tolmácsolására, a’ nyelv elégtelen.” Sikeretlen kísérlet volna hát az elhunyt fenn­­séges Nádornak emberi életkort tekintve szép idő múlva ugyan ; de a’ fejlődésnek csak most ’s éppen az ő gondos munkássága után indult bont nézve igen korán történt és eléggé nem is fájlalható ha­lála miatti bús érzelmek­­s még sikeretlenebb ő fenn­­sége dicső érdemeinek elősorolása, mi, elhunyván ő, az iránta hála közös tisztelettel viseltetetett, minden igaz hazafi most sajgó szivén kivül, már a’ történet­írók köréhez tartozik. Nagynak ’s valódinak nyil­vánítják a’ Bz egyszerűen a’ félszázadon keresztül ernyedetlen buzgalommal ’s legtisztább hazafiéi szán­dékkal hivatalkodott fennséges Nádor halála miatt érzett fájdalmakat; nagynak, valódinak, mint mi­lyenek a’ hon irányában szerzett felejthetetlen ér­demei is, ennélfogva ő cs. és apostoli k. Felségé­nek a’ felolvasott k. intézményben foglalt abbéli leg­magasabb kijelentése, miszerint saját fennséges sze­mélye iránti hű ragaszkodás zálogául tekintendi, ha az általa a’ kir. hivatalnokokra nézve kiszabott 3 hónapi gyászban e’ megye­­rei is részt vesznek, saját érzelmükkel teljes öszszehangzásban lévén, a’ dicsőemlékü néhai Nádor iránt mindenkor viselte­tett tiszteletük és ragaszkodásuk és elhunytan ér­zett bánatuk külső jeléül az említett három hónapi gyászt nem csak öltözködésükre elfogadják, hanem ezen idő alatt hivatalos levelezéseiket is fekete pa­pirossal borítandó pecsételéssel vitetni rendelik; e’ részben, nehogy a’ feketepecsétlés a’levelek, vagy kiadandó irományok hitelességének kérdésbevéte­lére szolgáljon anyagul, a’ jegyzői hivatal oda úta­­sittatván, hogy a’ fekete papirossal való pecsétlés gyászos okát, a’ levelekben ’s illetőleg megyei pe­csét alatt kiadandó hiteles bizonyítványokban min­dég megemlítsék ; e’ felett, teljesen meg lévén győ­ződve, hogy a’ szóban forgó nagy veszteséget, a’ megyének minden állású, idejű és nemű lakosai egy­aránt érzik ’s innen hiszik, hogy a’ közvigalmak bizonyos időre való megszűnése óhajtásukkal kü­lönben is öszszehangzik , ennélfogva főszolgabíró urak által kihirdettetni ’s meg is tartatni rende­lik, miszerint mai naptól februarius Cs - ti­­­k napjáig minden közönséges helyekeni tánczvigalmak meg­vitatnak. Pest-megye levelére tett végzés.—,,A’ köze­lebbi szám alatt foglalt gyászos eset megfosztá e’ megye I­veit, meg az egész nemzetet azon ő cs. k. Felsége legkegyelmesebb akaratával ’s hajlandósá­gával öszszehangzó ’s már már teljesedésbe ment reménytől, hogy a’ haza javára szentelt ’s félszá­­zadon keresztül csüggedetlenű­l fordított munkás élet által szerzett érdemek hálás elismerése és kitünte­tése czéljából szándékba vett magasztos nemzeti innepély megtartatván, érzelmüket kinevezett kül­­döttségök által azon alkalommal, a’ megkereső le­vélben említett arany érdempénz átnyujtása mellett tolmácsolhassák ’s igy a’ Pest­ megyéjével öszsze­hangzó e’ részbeni óhajtás is füstbe ment. Azonban bár megszűnt élni az érdemes, élnek ’s élni fógnak az érdemek, élni fognak a’ történet lapjain, élni a’ nemzet szivében, melyeknek megismerése külső je­léül veretni határozott emlékpénzek iránt már meg­hozott ’s nemes Pest­ megyének maga idején még múlt évben tudomására juttatott végzésüket a’ kö­rülmények gyászos fordultával is fenn kívánják a’ RR tartani ’s e’ felől a’ nemes megye RReit azon indok megemlítésével kívánják tudósítani, miszerint elhunyt Nádor ő fennsége érdemeinek kitüntetése lé­vén az emlékpénzek veretésébeni főczél : az Hie­delemmel éppen azt látják megegyezőnek, hogy az érdemesnek szánt emlék, minden más egyesekéitől külömböző legyen, a’ honnan a’ fennséges család tagjai részére most is ezüstből kívánják az emlék­pénzt verettetni.” Mi a’ megkereső levélben foglalt ’s a’mikénti kézbesítést tárgyazó másik kérdést nézi : a’ fen­­t­ebb említett szomorú körülményeknél fogva e’ rész­ben jelenleg nem kívánnak határozni a’ RA, hal­lasztvák azt későbbi vidámabb alkalomra, mely ha elérkezend, nézetükről nemes Pest­ megyét tudósíta­ni fogják. Harmadik aljegyző­­. Csengery Imre úr elő­adván, miszerint tegnapi napon felvett szegények ügyébeni jelentésre a’ végzést fel nem tehetvén, mivel abban oly punctumok is vannak, melyek tár­gyalást kívánnak , ezen előterjesztését az igen tisz­telt ’s érdemes jegyzőnek a’BB helyeselvén, a’tár­gyalásra felveendőkhez hozzá szólni és a’ felett in­tézkedni nem késtek. Olvastatott ő cs. k. Felségének folyó hó 7­ ké­­ről 576 szám alatt kelt következő tartalmú kegyel­mes leirata. „Az 1845-dik évi karácson hó lé­kén megnyitott és 4 napig tartott közgyűlésiek alkalmá­val némelyeknek legméltatlanabb féktelensége és erőszakoskodása által elkövetett botrányos meré­­nyeknek megvizsgálására m. évi böjtelő hó 5-kén 2245 szám alatt kegyelmesen kiküldött kir. bizto­sunk által értesittetvén az iránt, hogy ez már régóta pártokra szakadt megyében törvényszéket oly egyé­nekből, melyek a’ pártok viszszályaitól tökéletesen mentsek, vagy a’ biztossági munka által terhelt fe­lekkel semmi némü öszszeköttetésben ne volnának, öszszeilleszteni nem lehet, a’ most említett felek el­leni vád megbirálása végett vitézlő szoboticzai Kis A — s krassó-vármegyei főispáni helytartó kedvelt hívünk elnöklete alatt tartandó t.­székhez, közbi­­ráknak vitézlő Peli G — r hajdú-kerületi kapitányt, Török G —r vármegyei első alispán, Pozner A — s debreczeni kerületi táblai ülnök, Karap S­ár deb­­reczeni v. tszéki ülnök, Institoris J. arad-vármegyei főjegyző és t. bíró, Bay F. szabolcs-vármegyei fő­jegyző, Csiky Emi temes-vármegyei t. biró és Ore­­venyák F. szabolcs-vármegyei t. biró híveinket; to­vábbá ugyan azon t. szék jegyzőinek vízle Szeré­­nyi F. brassói főjegyző, Kormeli lg. arad-vármegyei tiszteletbeli főjegyző híveinket; törvényes bizony­ságnak pedig vtzlő Spech­lm. arad-vármegyi főbíró és Kádas F. arad-vármegyei esküdt híveinket; végre vádló ügyvédnek vtzlő Götze J. kir­­áb. ügyvéd és t. biró, mentő ügyvédekül pedig vtzlő Hraboszky J. b. vmegyi tiszti első ügyész és Nagy J . f. hi­tes ügyész és 1­. ügyei­t, biró híveinket azon ke­gyes kinyilatkozással neveztük­ ki, hogy a’ mennyi­re most említett egyének közzül akár melyik is a’ kegy­ reá bízott tisztbeni eljárásában akár mely ok által gátoltatnék, annak helyébe mást nevezni, az

Next