Hon és Külföld, 1847 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1847-04-08 / 28. szám

140 — ai béke eszközletén, mint kevéssel azelőtt Mars zászlóját felütni és az 1 csata zaját felriasztani törekedett. Amurát fénylő ígéretei által elcsá­­bittatván, m­egigérő aj szultán minden kivona­­tát teljesíteni , csupán egy jártas teljesh­atalmu követ küldetését kére a-1 dolog végrehajtására. Megint Hunyadihoz folyamodott ’s minden ékes­­szólási tehetségével eb­be terjesztvén a­ hábo­rúskodás ezer bajait, ínségeit, bizonytalan ki­menetelét, a­ lengyelhoni kétes kifejlésü nehéz zavarokat, Magyarország félelmesen fenyegető belviszályait, a­ nagyok 's nemzet meghasonlá­­sát, a­ ketté hasadott haza szörnyű állapotját, békét kezde javaslani. Ez borzasztó ecsettel, e­­leven fénylő színekkel tett rémilő lerajzolás u­­tán tovább ment ’s Hunyadinak azon fénylő ígéretet téve, hogy ha majd az Amuráttali bé­két kieszközlendi, azon 50 ezer aranyat, mit Hunyadi a’ minap elfogott Kárámb basáért kí­vánt, néki ő maga lefizetendi, ezen kívül a’ Zsigmondiéi eleinek ajándékozott tartományt is örökösen Hunyadinak adandja. Együtti értekezésükben tanakodtak azon is, hogy legtanácsosabb lenne a’ szultánt most ma­ga sorsára hagyni, Fridrikkeli fennforgó egye­netlenségeket eligazítani, a’ Kis László veszé­lyes pártját megerőtleniteni ’s miután az ország így biztosittatott, az ozmánok ellen egész erő­vel harczra kelni. Brankovics jól tervezett beszédei a’ pol­gári és hadi dolgokban jártas, mélyen bélátó Hunyadi előtt nem valónak foganatlanok. A’so­kat szenvedett hon bajai megfontolása, sebei megtekintése, vagy Brankovics fényes ígéretei okozák-e, hogy Hunyadi a’ Brankovics színes előterjesztésére hajolt? oly kérdés, mire hatá­rozottan, eldöntőleg felelni nem lehet. Elég az, hogy Hunyadi Ulászlót azon túl, eb­be terjeszt­vén, mennyivel szükségesebb leend a­ hon se­beire orvosló kezeket vetni, a’ szomszéd Len­gyelországban támadt tüzet eltogatni, mint az ozmánokkal kétes kimenetelü háborúba keveredni és a’ békét kezdette javaslani. Ily foglalkozásai közti vezető elibe Bran­kovics Világosváron a’ szultán követeit. Azok Karambégért ’s a’ fogoly basákért, egyéb fé­nyes ajánlatokon kívül, nagy öszszeget vittek ’s nyilvániták, hogy megelégesznek, ha csak Hunyaditól kapnak is biztatást, de ő azt felel­te : „ő jobbágy ’s nem uralkodó” ’s őket a’ ki­rályhoz ’s az ország Breihez utasitá, így H­unyadi, hogy az Amuráttól önkényt ajánlott ’s kért békét Magyarország hasznára annál sikeresebben intézhesse. October 12-dik napján 1444-ben Budáról Szegedre ment ’s Ulászlónak azt javaslotta, hogy m­ig ő Amurát követeivel alkudozik, Szeged alatt szálljon tá­borba ’s híresztelje, mintha az európai sergek segítsége megérkezése után az ozmánok ellett akarna indulni. Ulászló tehát Vasas szent Péter napjára Szegedre gyűlést hirdet ,s Hunyadi utasítása szerint a’ Buda körül öszszesereglett baz­tériu­­mokkal maga is oda indult, mintha táborba a­­karna szállani. Paleologus János Mistrából, a’ hajdani Spártából éppen azon napra tudósitá Ulászlót, a’ szultán követei jöveteléről, nehez­telvén a’ békülődés elterjedt hitén 's kérvén, hogy a’ megszorult szultánnal alkudozásba ne ereszkedjék. Hunyadi ’s Brankovics 100 török lovas kísérettel Mártha nap utáni csütörtökön érkeztek Szegedre. A’ szent Ferencz szerze­tesek zárdája udvarán következett vasárnap dél­után a’ követek a’ BR elibe bocsáttattak. Egy görögből lett tolmács a­ szultán nevében Has­­sán és Karambégért 70 ezer aranyat ajánlott ’s hogy békéért, vagy tartósabb fegyverszünet­ért egész Albániát, Serviát és Galaurbour, Sze­­mendria, Sztrebenik, Krussocz, Novobrdo, Osz­­trovicza várait több más erősségekkel együtt tüstént átadja, Oláhországot átengedi, csak Bul­gáriát tartván-m­eg magának. A’ RRnek eszébe jutván Galambocznak Zsigmond alatti szerencsétlen ostroma , meg­fontolván, hogy most fegyvertörés nélkül sze­­rezhetik­ viszsza azt, mit két szerencsés tábo­rozás is alig tehetne; eszükbe jutván, hogy oly könnyen juthatnak Sztrebenik, Novobrdo gaz­dag ezüst bányáihoz 's Belgrád védfalához, Szemendriához , elgondolván Magyarország meghasonlását, a'csehek elhatalmasodását, Frid­rikkeli szoros egyetértésüket, a’lengyelhoni zűr­zavarokat, honnan segélyt nem válhattak 's végre, hogy azon idő alatt, László királyi szé­kén megerősödvén, az ozmánok európai hatal­mának egy csapással véget vethet, az ingado­zó elméket lecsendesité. E­ hatalmas indokok elősorolásával Brankovics György, ki a’ ziva­taros sors változásai 's csapásai köztt őszült­­meg, ki az elmúlt idők történeteinek, a’byzán­­tziumi udvar elhanyatlásának s’ népe elaljaso­­dásának élő tanúja volt, az ozmánok belső e­­rejét, Amurát testi, lelki tehetségeit eleven szí­nekkel rajzolá­ le, a' gyűlésben legnagyobb fi­gyelmet támasztott. E’ hatalmas okok ellen ma­ga Caesarini Julián sem hozhatott­ fel semmit. Ehez járulván Hunyadinak említett politikai fo­gása is, melylyel Amurátot még jobban elrém­í­­tette és sietve parancsolt követeinek, hogy Hu­nyadi kívánságait szenvedhetetlen tetemes kár és veszteség nélkül bár­mi áron teljesítsék. A­ béke tehát 10 évre megköttetett oly feltétellel, hogy azalatt minden ellenségeskedések kulcso­san szünjenek­ meg. Bulgária maradjon egészen

Next