Honderü, 1843. január-július (1. évfolyam, 1/1-26. szám)

1843-02-25 / 8. szám

e nemzetnek, és kétszer jaj e drága hazának, ha figyelmeteket annyira kötné le a különben ártatlan földi gyönyörök’ élvezetvágya, hogy ne ma­radjon fen néhány perez a szellem, a lélek’ örömeinek éldeletére!___ Hagyjátok hinnünk, mikép méltó utódai vagytok Ts amaz ősanyáknak, kik viharteljes napjaiban ez országnak, feledék piperéiket, feledek nem is­mert, vagy csak névről ismert földi gyönyöreik’ élvét, hogy éljenek mag­zataik­ s kedveseikben a hazának, s koszorút fűzzenek a harczokbul meg­térő daliáknak, kik viták a szent térekért, mellyeket e magasztos eszme fejez ki: HAZA! Mi boldogabb napokra viradtunk, mint apáink: minket a harczi tá­rogatók’ marezona zúgása nem riaszt ki kedves fészkeinkből, nem a Ti, földi életünkre mennyei fűszereket hintő bájos körötökbül; s a csaták’ vérengző angyala nem lobogtatja ma lángpallosát holt tetemekkel bori­tott mezők fölött, sem titeket , szende hölgyek, nem remegtet a kínos sejtelem’ éles falánkja, hogy nem tér meg a viharszokott férj, nem a hős jegyes, vagy bátor leventemagzat kitárt hókaratok közé, s hogy a cserfüzér, mellyet a győzve hontérő daliák’ homlokára kötétek, talán a sír’ fekete keresztjén fog odasorvadni a czinterem’ gyászfűzei között!.. A béke’ olajága virult föl a nemzedékre, melly ma él; de azért nem sza­bad felednie egy magyar férfiúnak, és nem egy magyar hölgynek sem a HAZÁT, melly menten bár a nyílt ellenek’ villogó fegyverétől, félhet még a vésztől, melly az ege körül összevonult fellegekben rejtőzhetik... Nagy munka vár még a jelen nemzedék’ férfiaira! — Hogy ma­gyar legyen valósággal e névre sok századok óta kedves Magyarhaza, szét kell oszlatni a fölötte összetornyuló föllegeket; magyarnak kell len­nie nem csak ajakra, de szív- és lélekre is e hon’ minden leányinak, hogy egy gyönyörűen tiszta azúrban mosolygjon le sírjára az apáknak, kik érte vérzettek el, s a fényes nap’ aranysugára szent örömre gyújtsa haladó kebelét a jövő nemzedék’ minden polgárinak. A nagy munka’ egy részét könnyítni, sőt viselni, rajtatok a sor, hazám’szép hölgyei! Gyöngéd, de varázserejü segélyetek nélkül alig fogja győzni annak fáradalmit a legelszántabb férfimell. Szükség, hogy szelí­den szerető nemtőként környezzétek a nemes honfiakat a pályán, melly a még föltünedező korú’ teljes megszüntetésére vezérli lépteiket; szük­ség, hogy TI adjatok édes ingert, TI lelkesítő kedvet a munkásoknak, hogy a viadaltér’ izzó homokjain ne csüggedjenek, hogy a távol nemze­dékre kiható nagyszerű, félisteni vállakat igénylő munka’ terhe alatt a pálya’ közepén le ne roskadjanak!

Next