Honderü, 1843. január-július (1. évfolyam, 1/1-26. szám)
1843-01-14 / 2. szám
2. SZÁM. SZOMBAT. JAN. 14. 1843. ÍRÓI EMANCIPATE. Volt kor, midőn írónak lenni annyit tett mint koldusbotra támaszkodni. Midőn a stratfordi mészáros’ fia néhány garasért nyeglélkedett a londoni színpadon, s a jogbitorlás’ama nagyszerű mintájának Cromwell Olivérnek latin titoknoka öt fontot kapott az Elveszett paradicsomért. Shakespeare és Milton’ mondhatlan géniusszok alig arat vala annyi hasznot egy egész életen át, mint mit a Wellington, Castlereagh és Stanley lordok-kiadta politikai lap egyetlenegy évre fizet bármellyik rendes levelezőjének. De a szomorú kor műveltebb honokban mármár feledve van. Nem úgy minálunk. Az írói pálya csak most kezd némi önállóságot magának kivíni. Szellemművei után még eddig bizony senki meg nem gazdagult. Nem mondjuk hogy egy két élet nem köszöni tán fentartását szellemének, de azok kivételek, és mindenesetre szerény igényletű életek. Sőt volt idő — tisztán emlékezünk min magunk is, pedig az életész még nem szállta meg fejünket — volt idő midőn Írónak lenni, magas köreinkben nem volt az ajánlójegyek’ legkedvesbike. Ámde csak magyar írónak való szégyen lenni, mert dicséretes dolog volt és igen ajánlatos német balladákban érzelegni avvagy franczia madrigalokban enyelegni. Később le kezdé hullatni e nevetséges bilincseket a magyar !