Honderü, 1843. július-december (1. évfolyam, 2/1-26. szám)
1843-10-21 / 16. szám
dicsekedve említhetjük udvari hites ügyvivő Barkassy Imre urat, ki a társaságnak elég nagylelkű vala Goethe és Schiller minden munkáit s több német könyveket megküldeni, továbbá iskolánkban a mostani kilencz éves beöltözötteket, kik Kölcseynek minden munkáit — és a hétéveseket, kik Szemere Bertalan’ utazását, kiben egykor díszét tanulta ismerni egyesületünk, közköltségen szívesek valának meghozatni; végre az egyesület’ lelkesebbjei közöl különösen kiemelendők Tompa Mihály, Jászay Gábor és Gábriel János, kik jelesebb íróink’ műveivel föltünőleg szaporíták kisded könyvtárunkat. Keserű fájdalommal kell azonban értenünk az anyagi szegénység nyomasztó terheit, melly sokszor minden igyekezetet, észt és szellemi erőt képes elörni a legszilárdabb kebelben is; ez élte el szép reménynyel kísért Parthenonunk életét, ő szaggatja le kegyetlen kezekkel s hervasztja el fagyos leheletével csaknem minden évben virágzásnak indult reménybimbaját szépműegyletünknek; mi nem bírunk annyi csábösztönnel, nincs annyi értékünk, hogy más illy egyesületek’ példájaként egy nyomoru pályadíjt, csak legcsekélyebb jutalmat tűzhetnénk ki a munkás szorgalom és szellemi tehetség’ kitüntetésére s a még szendergők’ fölébresztésére. És Istenem! senkinek eszébe nem jut illy üdvös , illy eredménydús társulathoz némi áldozattal járulni... pedig illy szent, illy magas czélra áldozni nem fölséges, nem isteni tény-e ? Míg hát a társaság anyagi szükségein valaki nagylelkűleg segítene , szabadjon itt kívánni... vagyis kérdem , hogy ha a társaság minden egyénei a három ünnepkor fizetnének legalább egy egy forintot a pénztárba , nem rendelhetné-e meg a járatandó lapokat szokott és rendes időben, s minden történhető kedvetlenségek s zavarok ez által nem kizárattatnának-e ? s azonfölül nem lenne-e állandó pénze az egyesületnek kizárólag csak hírlapok előfizetésére...? Nem nyomhatjuk el egyszersmind azon édes örömet, azon megragadó tiszta érzelmet, melly keblünkben fölmerült s lelkünknek olly igen jól esett, hogy át ne adjuk a nyilvánosság’ méltánylatának iskolánk’ lelkesebb ifjai — de különösen jogász urak’ azon nemzeti érzelmét, mellyet társaságunk iránt közösen értettek , azon hazafiui kötelesség elismerését, mellyet a társaság’ fölvirágzása iránt bizonyítottak azzal, hogy ez iskolai év’ kezdetén egy szívvel s lélekkel kívántak tettlegesen részt venni az egyesület’ bajaiban s munkás foglalkodásiban. De mind e mellett is, hogy önzéssel s elfogultsággal ne bélyegeztessünk , nyílt lélekkel ugyan, de fájdalommal kell megváltanunk a debreczeni tanulóifjak’ egyesületéről tudósítóval : „hogy iskolánkban is vannak sok önfejű s elfogult ifjak , kik kevés ismereteikkel is szerfölött megelégedve , fölöslegesnek tartják azt gyarapítani s oktalan elbizakodásukban elég szemtelenek gúnynyal illetni a nemes czélra törekvőket.“ O. Soma: TÖRÖK SZENTMIKLÓS. Oct.’ 8-ban 1843. Édes érzet fogja el szivemet, valanányszor hírlapokban a könyörület’ oltárára áldozatokat rakva szemlélek ; mert korunk’ emberszerető szelleme , úgy látszik , áthatja már kebleinket, s tényekben kezdi gyakorlani a felebaráti szeretet’ mindenkit szeretni kötelező nagy parancsát. Illy tényről van szerencsém jelenleg tudósítani a tisztelt olvasó közönséget. Alig hatott el hozzánk a miskolczi szerencsétlenség’ lelket rázó híre , azonnal egész készséggel igyekezett az itteni casinotársaság részéről is a jótékonyság’ koszorújába egy kis nefelejtset fűzni s a köréből már ezelőtt alakult műkedvelő társulat Kriszt Ká