Honderü, 1846. január-június (4. évfolyam, 1/1-26. szám)
1846-05-26 / 21. szám
nem ama regényes álmok, ama szellemképek, vágyak és remények azok, miket ifjú és leány kergetnek. Ők nem tudják, melly kútfőből fakadnak ezek s honnan nyerék életüket. Elpirulnának vagy undorral fordulnának el, ha figyelmessé tennék rá őket. Vajha e csalódás folyvást tarthatna : mennyi szép és boldogító szövetség fogna ez után köttetni! Ne kárhoztassátok őket, a boldogokat, kik illy ittas elragadtatással csüggenek egymáson, kik’ számára a világ csupán virágokat nyújt s kik olly édes rajongással és olly magas lelkesedéssel néznek a jövőnek eléje. Az ő szivük bizonynyal tiszta : ők nem tudják, mi történik velük. Phantasiátok’ teremtményei lengenek előttük : azt hiszik, sziveik’ kölcsönös birtokában létezik az, mi csak képzeletükben él. De szánjátok meg őket és intsétek óvakodásra. Egyszer csakugyan le kell a fátyolnak hullani. Egyszer csakugyan véget vet a való a phantasia’ vidám játékinak, s a megcsalattak’ szép egét szétrombolja. Egyszer meg kell tudniok, milly ingatag alapon állt minden építményük. De mindezekből ne következtesse valaki, hogy tehát amaz érzetek az igaz szerelemre nézve igen magasak s hogy mindig ábrándosak. Ennek is megvannak kései, magasztaltsága, s ezek sohasem sugárzanak szebb fényben, mint az ifjúsági életvidor éveiben. De nem ama tisztátlan forrásból merítvék ezek, s nem a képzetek csalódásai tartják főn őket. Tisztán s zavartalanul az emberi természetből folynak, valódi igaz voltuk mindinkább bebizonyul, s soha nem enyésznek el. Tündöklő csillámukból veszíthetnek ugyan valamit, de a helyett benső életük annál erőteljesb leszen. Azonban, habár amaz ábrándozó álmok és remények soha el nem oszlanának is, ha a phantasia’ színei soha le nem törlődnének s a képzete soha ki nem fáradna is új alakok’ elővarázslásában : ekkép támadhatna ugyan gyöngéd ragaszkodás, de szerelem sohasem. Azon szükségérzet, egymásé lenni, egy tétellé egyesülni, a természet által kell hogy teremtessék, azt semmi csalódása a képzeletnek elő nem idézheti. Aztán azon álmok és reményekben, minthogy alapjokban érzékiségből származnak, még sok önösség van, mi a szerelemmel össze nem fér. Igaz hogy később csalódhatik hozzá szerelem, kedélyrokonság szorosra fűzheti a kötelékeket , de ez egyfelől esetleges, másfelől pedig a szerelem eszményi lénye ekkor sem fogna elévetni. Az is nem ritkán megtörténik, hogy az, mi eleinte nem volt egyéb mint puszta érzéki ösztön, később valami jobbá változik. Az örömek’ közös érzete a kedélyekben is bizonyos közösséget hoz létre. Egymás’ nézletében magasb tetszést találunk, mert együtt valánk boldogok. Emlék és hála lekötik a szivet. Sőt egy időre nélkülözhetlenné válhat illy pár egymásnak, s az együttlétben olly kést élvezhet, melly a szerelemmel egyfokú. Csak nyers kedélyek változtatják untalan érveik’ tárgyát, feledve jövő perczben, kit imént szerettek. Müveiteknél már a gyöngédérzet tiltja azt, még inkább pedig a finomabb rokonszükségletek, mik bennük fölébrednek. — Müveit emberek közt akkor is tiszteltetnék a házasság, ha szerelem nem léteznék, s ha azt polgári viszonyok s nevelési érdekek nem parancsolnák is. A legtöbb házasságot az érzéki kéjnek illy utóérzete tartja fen, melly elöhaladtabb korban is gyakran fölföldereng a rég letűnt múltnak árnyiból, és egyesülve a szokás’ hatalmával, sors’ közös voltával s kölcsönös segélylyel, a kedélyek közötti édes összeköttetést föntartja. De ha ez összeköttetés magára hagyatik, ha más kötelék nem tartja szorosan , idővel el fogja az veszteni érdekét. Legtöbbet itt a phantasia tesz, de ez igen is hamar szokott helyet adni a meztelen valónak. Aztán az álmokat is könnyen megunjuk, ha foglalkozások s tapasztalaidba bonyolódtunk, minek a házi életben előfordulnak, s hol olly gyakran kell ko-