Honderü, 1846. július-december (4. évfolyam, 2/1-26. szám)

1846-08-11 / 6. szám

derék Szibér Károly urnak köszönhetni, azt eme­­­letlen hagynunk nem szabad. Ugyancsak Szibér (Sieber) K. ur szándékszik gyönyörű nyárilaká­nak a Ferenczhegyen mi illő magyar elnevezést adni. Ha nekünk szabad volna néhány nevet ki­jelölni, egy duczatkát mindjárt ajánlhatnánk. Szi­­bérhalma — Szibérdomb — Szibériák — Szi­­bérhon — Szibérkéj — Szibérgyöngy — (ha hogy a tulajdonos ur’ nevét is kell t. i. hordoz­ni a helynek) Kieslak — Szemgyönyör — Lá­tókéj — Gyöngyhalom — Gyöngylak — (az el­lenkező esetben) Gondüző.*­ sat. — Nem tehetjük, hogy a Szibérgyöngy szomszédságában levő igenigen ízletesen épült Borsféle szép nyárilak­ nevére a Csendillára is ez alkalommal vissza ne térjünk. Mi a Csen­dilla szót megróttuk, mert magyar gyököt spa­nyol illá­val összeházasítni sehogy sem találtuk magyarosnak. Az Életképek azonban, junius 27-kei számukban azt állítják, mikép az illa szó ősmagyar, és annyit tesz, mint: stiller Zufluchtsort. Tisztelet és minden becsület Fogarassy és Bloch uraknak, de az illa szót illy értelemben használtathatni azért sem hisz­­szük, mert szerintünk illa szó­ gyöke nem le­het más mint: ill. illan, (innen illat) és annyit teszen mint eltűnik, hirtelen vagy titkon elmegy. A követelt értelmezés tehát annyit ten­ne , hogy kissé tudósan fejezzük ki magunkat, mint valamelly eszmét olly cselekvésről nevezni, melly azon eszménél már meg­szűnt, és épen ollyan, mintha valaki a he­lyet hol megpihent a szaladásról ne­vezné el, — ez pedig nyelvünkben , tudtunkra , nem szokás. Csendilla tehát legfölebb olly helyet jelöl honnan a csend elillan, s ha az általunk is tisztelt tulajdonos úr az illa szó­nál akar csakugyan maradni, a keresett eszmé­nek gondilla vagy baj­illa vagy más ily­­lyesmi felelne meg. ALASSA GYARMAT, nyár­­hó’ 29. E város, mint Nóg­­rád megye’ székhelye s en­nek vidékét lakok kettős szempontból tapsolunk e fo­lyó nyárhó napjainak azért, mert érdekelve megyénket új tisztikart választhatónk magunknak a legnagyobb csenddel, renddel és­­ éberséggel; még inkább pedig azért, mert ez­előtt csak pár évvel keletkezett, s herczeg Ko­­pácsy József nevet viselő Leánynevelőintézetünk­nek számra 30-at megközelítő növendékei folyó hó 27-dik napján tartók zenészeit, a rá követke­ző 28-kan pedig más tanulmányokbóli, a szünet nélküli eső s kellemetlen idők daczára is nagy számmal összegyűlt vendégek előtt próbatétüket, a legfényesb sikerrel. Nem engedi örömérzésem, hogy a hallgatók közöl ki ne emeljem főtiszt, Kacser Jakab kerü­leti alesperes urat, ki a nevelésügy melletti buz­­gólkodásánál fogva, nem kímélvén a költséget, s nem irtózván az egy heti utazásban szenve­dett kellemetlenségektől, a hallgatóság­ sorába fűzte magát, hogy az intézetről hallott sok jók­nak tanúja lehessen. Az égi ura engedje őt még sokáig példányul szolgálhatni pályatársainak. — A tanító urak pedig vegyék ez alkalommal tanú­sított buzgóságukért a legfőbb jutalmat, melly az öntudatban gyökedzik. A. P. — TRENCSIN, nyárhó­ 25. M. gróf Zay Károly urnak zay-ugróczi posztógyára teljes mű­ködésében van. Gyártmányai minden tekintetben vetélkedhetnek a külföldi gyárak’ készítményei­vel, olcsóságra nézve pedig azokat jóval felül­múlják. Mi természetes, mert szerkesztője angol, gépei, valamint munkásai is Europa’ leghirebb gyáraiból származók , s olly gyapjú dolgoztatik fel általuk, melly eddig nagyrészint Angliába szállíttatott. A mondottak­ igazságáról mindenki személyesen meggyőződhetik a Zay-Ugróczon , Bucsányban , Trencsinben , Nagyszombatban le­vő állandó raktárakban, jelenleg Pesten az ipar­­műkiállításban, s a jövő szent istváni s a többi pesti vásárokon is, mellyeken a zay-ugróczi gyártmányok nagyobb mennyiségben fognak á­­rultatni. A megrendelések előlegesen Pozson, Nagyszombath felé Zay-Ugróczon a gyár’ igaz­gatóságánál , s Pozson, Nagyszombath felé B­u­­csányban, a gyár’ tulajdonosánál fogadtatnak el. — El nem hallgathatjuk, hogy az említett posztógyár­ gyártmányai mindenütt nagy tetszést nyervén, zay-ugróczi firma alatt nemcsak alat­­tomban, de nyilván is rosz minőségű posztó á­­rultatik, mi a szomszéd trencsini fördőben is ismételve történt, — az ott levő izraelita bolto­sok néhány távolabbróli vendégeknek silány kel­méket árulván zay-ugrócziak gyanánt; minek kö­vetkezménye , hogy a vevők, kik fölöslegesnek tartották kinyomozni, el voltak-e azon kelmék látva az ismert bélyegekkel stb, vagy ezek meg nem hamisíttattak-e, azokkal alig leendnek meg­elégedve , holott az igazi zay-ugróczi gyártmá­nyok minden igényeiknek teljesen megfelelnének. Ezen hamisításban leginkább egy F. nevű tren­csini izraelita boltos tünteti ki magát. Ugyan de­rekasan nyilatkoztatják be hálájukat M. gr. Zay 1) Kiesgyöngy sem volna rész. (?) Szedő.

Next