Honderü, 1847. június- december (5. évfolyam, 2/1-26. szám)
1847-10-19 / 16. szám
— 303 — tágítása’ érdekében, de eltörölvén a vallást, nem volt mi az együgyü emberben a lelkismeretet vezérelje. A bölcs, tanult ember mellőzi aroszat, mert felvilágosult esze azt parancsolja, de a tudatlan emberrel vallás általi meggyőződés kerülteti a bűnt, és igy Francziaországban is az istenség hatalmát megtagadó nép kevesbbé akart emberektől függeni, s a sok szép intézmények papíron maradtak, öltek, rontottak rakásra, és csak a consulatus alatt a vallással együtt helyreállított rend tisztította meg az országot a fertőktől. Ez iránt tanodai nevelésünket sem tartom czélszerűnek; egy helytt igen sokat, más helytt igen keveset tesznek, és ritkán czélszerűen. Itt is mint másutt a tanítók kedves példája, meggyőződés szentelte nyilatkozatai s életükbe átfolyó vallásossága lenne az igazi, sikeres gyógyszer. Nagyobb mértékben uralkodó azonban a vallástalanság a polgári rend között : menjünk be vasárnap vagy ünnepnap valamely mesterműhelybe, noha már szinte dél van, a legényeket, néha gazda uramat is dolognál találjuk, ha felszabadulnak a műhelyasztaltól, első gondjuk valamely mulatóhelyre sietni, templomról szó sincs, és a vasárnapi vétkes munkáért kimulatja magát hétfőn, mert aBlaumontage el nem maradhat. Térjünk innét által műveltség nélküli parasztjainkra : az ők egész vallásuk külső formalitásokból és gyermekségük óta begyakorlott szokásokból áll; mert a vallás’ dicső eszméjét nem képesek elméjükkel felfogni, őket átalában csak a félelem tartóztatja el rosztól; azonban a jövendő élet’ pokla, Istenében egy büntető szellemnek képzete, igen módosított alakban van már most képzetében. Látja hogy a vallást hanyagon gyakorló ur, polgár, nem hoffy bűnhődnék, sőt néha gazdagodik, elmulasztja ő is a templomot, melynek egyhangú szertartásai álomba szenderítik; siet a korcsmára, mert a dorbézolás’ egykét órára felejteti a világi gondokat; ha elöljárója’ figyelmét kikerülheti vagy pártfogásra számíthat, de kész a legundokabb tetteket elkövetni. Szinte sokat is mondottam, de az elmondottakból, miknek igazságát senki sem tagadhatja, kiviláglik, hogy az előbbkelők közt létező példák után a paraszt nem kis mértékben fajul és romlik. 2- ik elromlási, fajulási iskolája a parasztnak, a mezőn való pásztorlás. Minden gazda gyermekét, ha hét nyolcz évre felcseperedik, egyegy tehenével vagy ruhával küldi a mezőre ; a tíz húsz mindennemű gyermekből álló sereg, ahelyett hogy korán dologhoz szokjék, henyélve éli le a drága nyári napot. Ki tagadhatja azt, hogy tizenkilenc’ becsületes szülök’ gyermeke egy vásottal egész nyáron által együtt lévén, mind a húsz erkölcstelenné fajul! Itt tanulják parasztgyermekeink a henye élet mellett a czifra káromkodást, az emberek’ nem becsülését, a más’ tulajdonának rombolását, elorzását stb. A mikorra felcseperedett a szolgalegény, már kiművelt kártevő, részeges, tolvaj, a más’ gabonáját, füvét megétetni, ellopni s azt pálinkáért eladni legkisebb véteknek sem tartja; egyházba soha sem megy, még tisztes emberekkel sem társalkodik. Ki hirdeti neki az Isten’ igéjét? avagy ki nyújt üdvös tanítást ? puszták’ fiam! kinek minden szabad! csak ne lássa senki!! 3- ár és végtére nagyon kedvező alkalom népünk’ elveszülésére s ebből származó elszegényedésére az oláhok közti sok ünnepelés ; mert ha felveszszük ünnepeiket, egy harmadát teszik a dologtevő napoknak. Ezt a birtokos nemesség, tulajdon papjaik igen jól tudják maguk hasznokra fordítni; büntetik a dolgozókat, de ha máshoz szegődik kalákába, az nem vétek; nagyobb része azonban egész nap henyél vagy részegeskedik, mi megint nem vétek. Hiában mondom én azt, hogy a dolog sehol nincs írva véteknek, ellenben annak a részegség, dorbézolás, jóravaló restség , a papjára fog hallgatni, ki tiltja a munkát aznap, ellenben fölmenti, ha hozzá egykét pohár italért kalákába dolgozik. Mekkora