Honismeret, 1981 (9. évfolyam)
ÉVFORDULÓINK - Beke György: Fialla Lajos jó emlékezete
sokat. Emlékszem, hogy a forradalom e napjaiban ő egy tenyérnél szélesebb kardot viselt, oly széles volt, hogy erről jó távolról meg lehetett különböztetni a nap többi hőseitől. A Pilvax kávéházban azon napokban érdekesek és tanulmányosak voltak a társalgások. Ottan láttam naponta Vasvárit és az akkor még koszorútlan, de már jó hírű költőnket, Jókai Mórt és még sokakat a forradalom nagyjaiból .. . akik elhullottak az idő sebes menetében. Esténként felszólalt különös ékesszólású Vasvári vagy egyik-másik és felvilágosította a közönséget a napi kérdésekről, okult ezáltal a nép, gyarapodott az eszme. Alig múlt el néhány hét, és megváltozott, tágult a tanulók látköre. Valóban, mintha hártya hullott volna le szemeinkről és vidáman, reménydús lélekkel néztünk a jövőbe." Ezt a forradalmi lázat csaták megpróbáltatásai követték, Fialla Lajos pedig közhonvédként részt vállalt a szabadságharc küzdelmeiből is. Tizenhét évesen állt be katonának, és ott volt a csatákban Hegyesnél, Szeghegynél, Kisbérnél, Kamanicnál, Zentánál. Későbbi barátja, Veress Ferenc, aki tisztként szolgált a szabadságharcban, Bem seregében, úgy jellemezte az önkéntes honvédet, hogy a hátán cipelt „borjú", a puskája meg a csákója együtt talán többet nyomott, mint ő maga. Ha tizenhét esztendősen állt be a seregbe, akkor 1831-ben született, a Fialláról szóló irodalom ezt az évet tartja születési idejének. Ezt azonban nem támasztja alá eredeti születési bejegyzés, mivel Baja város evangélikus anyakönyvét csak 1840 óta vezetik. Glück Jenő aradi történész - aki 1977-ben román és magyar nyelven kiadta Fialla naplóját az 1877-es orosz-román-török háborúról — 1832-re teszi Fialla születését, mivel a bécsi egyetem anyakönyvébe (a szabadságharc leverése után Fialla Bécsben végezte az orvosegyetemet) a születés idejeként 1832. március 12-ét írták be. Itt még Fialla Adolf Lajosként szerepelt, de cikkeit, emlékiratát már csak Lajosként jegyezte. Oly mély nyomokat hagyott Fiallában a szabadságharc, hogy egy 1890-ben, Koós Ferencnek az akkor Brassóban működő tanfelügyelőnek — írt levelében ezeket írta: „Nekem historikus jogom volt Andrássy Gyula gróf temetésén részt venni, mert midőn 1851-ben az Újépület háta mögött in contumatiam felakasztották én annak szemtanúja voltam. Ott állottam tíz lépésnyire, s láttam azt a katonai auditort, aki felolvasta az ítéletet, láttam a hóhért, aki felszegte a bitófára Andrássy Gyula, Batthyány Kázmér grófok, Kossuth Lajos és több mások neveit. Én akkor az Újépülettel szemben laktam, hiába dugtam vánkosaimat és dunyhámat ablakomba, mégis minden reggel hallom elvonulni a katonai kíséretet az elítéltekkel. . . Kezet fogtam 1848-ban Pesten Petőfivel, Eötvös József báróval és 1847-ben Széchenyi István gróffal, s íme, ma mind a hárman ott állanak, s valahányszor Budapesten megfordulok, és látom szobraikat, meghatva állok előttük. Ott éltem át 1848-ban ama dicső napokat, midőn a szabadság megszületett." A bécsi orvosegyetem hallgatójaként Fialla Lajosnak, akit csak gyenge fizikuma mentett meg attól, hogy bajtársaihoz hasonlóan, megtorlásul besorozzanak a császár ármádiájába — önmagát kellett eltartania, hazulról nem nagyon várhatott segítséget. Hol ügyvédi irodában tisztviselősködött, hol a Presse című lapnak magyar újságok cikkeit fordította németre. Orvosi diplomával a zsebében hazament szülőföldjére, de ott nem bírta elviselni a Bach-rendszer terrorját, így lett belőle „önkéntes emigráns" Bukarestben, miként barátja, Koós Ferenc tiszteletes nevezte. 1857-ben telepedett meg Bukarestben, és ott élt haláláig, 1911-ig. Dr. Izsák Sámuel kolozsvári orvostörténész néhány évvel ezelőtt részletesen megrajzolta Fialla Lajos pályaképét. Korabeli forrásokra támaszkodva úgy jellemezte, mint szakmailag igen jól képzett orvost, becsületes, megértő embert, aki hamarosan Bukarest egyik ismert, tisztelt orvosa lett. Önéletírásában úgy jellemezte Fialla a maga foglalkozását, hogy az orvostudomány lenne képes igazán felemelni az embert, ha a beteg és az orvos