Honismeret, 1981 (9. évfolyam)
KRÓNIKA - Torma Katalin: Az I. Rákos menti faragótábor
éve folyó szovjet-magyar ásatásokat. Egész napos autóbusz-kirándulással keresték fel a bihari rész történelmi és irodalmi emlékhelyeit. A befejezés előtt honismereti „akadályversenyen" foglalták össze a megtanultakat. A zárónapon pedig a gyűjtött anyagaikból rendezett kiállítást bárki megtekinthette. Meg kell említeni azokat az üzemeket, vállalatokat, szerveket, akik minden évben segítik a tábor működését, így: a TIVIZIG berettyóújfalusi üzemmérnökségét, az Ipari Szövetkezetet és a Csepel Emelőgépgyárat Biharkeresztesen, a Kavicsbánya Vállalat ártándi üzemét, a BM határőrséget, önzetlen segítésük és a vezetők, táborozók töretlen lelkesedése lehetővé teheti, hogy ennek az eltelt öt évnek sikeres folytatása legyen a további években is. Harasztosi Csaba Az I. Rákos menti faragótábor július 4-18-ig adott otthont, nekünk fafaragóknak a Dózsa Művelődési Ház. A tábor célja játszótéri gyermekjátékok készítése, egymás munkájának megismerése, tapasztalatcsere, hagyományteremtés volt. A tábor anyagi alapját a Fővárosi Tanács V. B. művelődési főosztálya teremtette meg. A tábor szervezői igyekeztek az egész ország területéről felkérni fafaragókat, össze is jött 18 ember, akik között egyetlen nőként én is helyet kaptam. Az ízlést és szépérzéket formáló köztéri gyermekjátékokat Bánkúti István szobrászművész irányításával gondoltuk ki, s csináltuk meg: a népművészeti elemekkel díszített, tölgy- és akácfából faragott „bástyát", az egyensúlyozót, a mérleghintát, az ivókutat és a többi játékokat. A játszótér kiviteli tervét Csiszér Miklós építész készítette. A közös munka mellett mindenkinek lehetősége volt önálló alkotótevékenységre. Készültek még borotvatokok régi geometrikus faragással, többrétű retesszel, tükrösök, amiket karcoltunk, utána korommal bedörzsöltük, kanalak, ivócsanak áttört füllel, s még sok-sok tárgy. Rendeztünk egy közös kiállítást is, így képet kaptunk egymás tevékenységéről és a látogatók is véleményt tudtak mondani, hogy megőriztük-e a népművészet elvét, megőriztük-e a használhatóság és a szépség egységét? Nagyon boldog voltam, hogy együtt dolgozhattam Barcsi Zoltánnal, aki többek között Tamási Áron kopjafáját is tervezte Farkaslakára. Nagy figyelemmel hallgattuk előadásait a magyar néprajzról, az eredetkutatás legújabb eredményeiről, a kopjafák jelrendszeréről és jelentéstartalmáról. A tapasztalt, gyakorlott faragók mellett részt vettek néhányan olyanok is, akikben egyelőre még csak a kedv és a lelkesedés volt meg. Akik most ismerkedtek a szerszámmal, a fafaragással, főként pedig Fónay József idős fafaragó hasznos szakmai tanácsaival. Azt hiszem, az élményekkel távozó amatőröknek is köszönhető lesz, ha több városunkban nem a rideg, vasbeton játékok, hanem ötletekben gazdag, élvezhetőbb faépítmények, játékok csalogatják majd a gyerekeket a lakótelepi udvarokra. Torma Katalin Búcsú Schneider Miklóstól Fájdalmas búcsú ez, nemcsak az én, hanem mindnyájunk számára. Oly hirtelen hagytál magunkra, hogy még mindig nem akarjuk tudomásul venni a valóságot. Különösen nehezen veszem tudomásul én, akinek éppen eltávozásod előtt néhány nappal roppant fáradtan, de nagy megnyugvással mutattad be az új megyei levéltárat, azt is mondhatnám: életed munkájának betetőzését. Terveket szőttünk, sőt öt évre ki is dolgoztuk a feladatokat. S most életrajzodat olvasom, hogy emlékezetbe véssem, honnan indultál, mikor, s mit értél el az alatt a majdnem fél évszázad alatt, amióta — 1933-ban Székesfehérváron -elindultál a világba. Sok helyen szívtad magadba a tudást. Sokfelé is osztottad szét, amióta a szombathelyi, a székesfehérvári, a budapesti Fazekas Gimnázium után a Budapesti Pedagógiai Főiskolán orosz szakos tanári, majd a Szegedi József Attila Tudományegyetemen történelem-orosz szakos tanári oklevelet szereztél. Rövid tanári pálya, s kitűnő indíttatásod nyomán (édesapád 1928-1936 között a Fejér, majd 1945-ig haláláig a Vas megyei Levéltár vezetője volt) a Szentesi Állami Levéltárban folytattad munkádat, hogy megfelelhess egy új, önálló feladatnak. Ugyanis 1968-tól - új feladatkörben - Te irányítottad a Nógrád megyei Levéltár leköltöztetését Budapestről. És Te kaptad a feladatot a múzeum régi épületének átalakíttatására is, hogy végleges, rangjának, szerepének, a követelményeknek megfelelő megyei intézménnyé válhasson a levéltár. Irányításod alatt azzá vált, miközben megfeszítve dolgoztál ezernyi más feladat ellátásán. Tagja voltál a Történelmi Társulatnak, elnöke ugyanezen társulat Nógrád megyei csoportjának. Az 1970. év elejétől a HNF Honismereti Munkabizottságának elnökeként szervezted, irányítottad a honismereti mozgalmat. Társszerzője voltál a Pusztaszertől Pusztaszerig c. dokumentumgyűjteménynek, a Szuronyok árnyékában c. kötetnek, a Salgótarján története c. kiadványnak, a Nógrád megye története című monográfiának, összeállítója a Hódmező-