Honismeret, 1983 (11. évfolyam)
KRÓNIKA - M(orvay) P(éter): Sebestyén Gyula-emlékérmesek
kiállítótermeknek foghatjuk fel, mint paraszti szobáknak, de a tárgyak eredetiségén ez nem változtat. Nagyon emeli a múzeum látogatottságát, hogy időszaki kiállításokat is rendeznek pl.: népviseleti darabokból, használati eszközökből. A falumúzeum létrehozásában és gondozásában Molnár Lajos és Molnár Lajosné pedagógus-házaspár végzi a legáldozatosabb munkát. A múzeum közművelődési szerepet is betölt. A bánki tájház fekvése a legelőnyösebb az összes szlovák tájház között. Idegenforgalmi szempontból nagyon népszerű Bánk főutcáján, a több ezernyi turistát vonzó tó közvetlen közelében található az 1880-ban épült, palóc stílusú parasztház. A ház berendezése nemcsak a bánki szlovákok századforduló körüli életét mutatja be, hanem a környező szlovákság tárgyi kultúráját is érzékelteti. A legvonzóbbak a gazdagon díszített házi textíliák és a gondosan hímzett népviseleti darabok. A tájház fenntartó szerve a Balassagyarmati Palóc Múzeum. Zólyomi József, a múzeum igazgatója a Múzeumi Mozaik 1981. márciusi számában írt tájékoztatót a tájház látogatóinak. Nagyon hasznos lenne, ha a helyszínen is lehetne kapni kétnyelvű ismertetőfüzetet, hiszen nagyon sok szlovák is meglátogatja a községet. Kisnánán a várrom tövében helyezkedik el az 1880-1900 között épített, ma tájháznak berendezett paraszti épület. Itt helyezték el a helybeli szlovák nemzetiség tárgyi kultúrájának emlékeit a községi tanács, az egri Dobó István Múzeum és az Országos Műemléki Felügyelőség közös erőfeszítésének eredményeként. Külön ismertetőfüzetet nem adtak ki, mivelhogy a Heves Megyei Kiállítóhelyek sorozatban a szlovák tájház is helyet kapott. Jelenleg a községben - a tanácselnök tájékoztatása alapján -folyamatban van egy másik népi építészeti emlék felújítása. Az épületet közművelődési célokra (honismereti szakkör, népdalkórus stb.) kívánják felhasználni, de jelenleg még nem megoldott az épület berendezésének anyagi fedezete. Említettük, hogy Komlóska lakosságát is a szlovák nemzetiséghez tartozónak tekintjük. A környező magyar és szlovák falvak lakosságától nyelvében és hagyományaiban eltérő Komlóskán a népi kultúra archaikus, az Északkeleti-Kárpátok kultúrájával rokon elemét találjuk meg ma is. A komlóskai tájház a hagyományos népéletnek egy oldalát, az építkezésnek, a lakáskultúrának a 19-20. század fordulójára, illetve a 20. század első harmadára jellemző emlékeit mutatja be. Létrehozásában a Miskolci Herman Ottó Múzeum, az Erdőhorváti Közös Községi Tanács és az Országos Műemléki Felügyelőség tevénykedett. Füzéren hosszas huzavona után végre sikerült a helyi társadalmi szerveknek megszerezni a ház tuljdonjogát és 1982. május 1-én átadták a vár tövében elhelyezett parasztházban a falumúzeumot. A tájház rendbe hozását helyi aktivisták végezték társadalmi munkában. Berendezését a már meglelő helyi történeti anyagból oldották meg. Felmérésünk és az elmondottak bizonyítják, hogy mind a tíz tájház híven tükrözi a helység néprajzi, népművészeti képét, főleg középparaszti szinten. Több helyen találkozhatunk olyan törekvéssel is, hogy a tájház berendezését aktualizálják a családi, naptári ünnepek alkalmára. Újabban a közművelődés is helyet kap itt, eredeti környezetben idézik fel az elődök népszokásait: fonót, tollfosztót, betlehemes játékot stb. A jövőt illetően sok probléma merült fel. Mert esetenként, ha el is készül egy tájház, a fenntartással gondok szoktak lenni, főleg anyagi eszközök hiányában. A másik elképzelés szerint viszont arra kellene törekedni, hogy az arra érdemes népi építészeti emlékeket védetté nyilvánítsák és meghagyják eredeti funkciójukban, a tárgyi kultúra emlékeit pedig a területenként kijelölt nemzetiségi bázismúzeumokban helyezzék el. Ezzel a megoldással a helyiek általában nem értenek egyet, és néhol saját erőből is megoldják a kérdést vagy az OMF segítségét kérik. Még olyan esetről is hallottunk, ahol a megyei KISZ-bizottság is segített a tájház létrehozásában. Az említett népi műemlékek nagy figyelmet érdemelnek az ismeretterjesztés szempontjából is, szerepük felbecsülhetetlen, önmaguk szemléltetik egy kor életformáját. A hazai szlovák nemzetiség számára pedig a múltat jelentik e tájházak, a rég meghalt ősök emlékét. Tóth Emília Sebestyén Gyulaemlékérmesek A neves tudós, messze tekintő tudománypolitikus és nagyhatású gyűjtésszervező, Sebestyén Gyula (1864-1946) nevével fémjelzett emlékérmet a Magyar Néprajzi Társaság első ízben 1966-ban ítélte oda azoknak a kiváló önkéntes gyűjtőknek, akik az országos néprajzi és nyelvjárási gyűjtőpályázatokon, valamint szakkörvezetői tevékenységükkel több éven keresztül kiemelkedő eredményt értek el. Mozgalmunk e jeles munkásai hatékonyan hozzájárultak szűkebb hazájuk, gyűjtőterületük népéletének, néphagyományának feltárásához, s példamutató tudománysegítő és közművelődési tevékenységükkel élenjártak a Honismereti mozgalom értékmentő, értékterjesztő, közösségépítő, közéleti tevékenységre buzdító munkájának az utóbbi évtizedekben végbement kibontakoztatásában is. 16