Honismeret, 1983 (11. évfolyam)
KRÓNIKA - Rácz István: A történelmi néphagyományok ápolása a pápai járásban
egy-egy egésznapos elfoglaltsággal. Sajnos, az évközi foglalkozásokon az iskolai tanulók már nem tudtak részt venni, lemorzsolódtak. A rendelkezésre álló idő lehetővé tette, hogy tájékozódjunk a sokszintű honismereti munkáról. A tanultak alapján világosan látjuk, hogy egyrészt milyen sok szakintézmény segíti a haza jobb megismerését a honismereti mozgalomban, másrészt pedig, hogy mindenki - érdeklődési körének megfelelően - a honismereti munkának majd azzal a területével foglalkozhat, amely hozzá legközelebb áll, és amely területen a legszívesebben végzi szakkörvezetői munkáját. Tanfolyamunkon sok minden szóba került. Gyarapodtunk közművelődési ismeretekkel, szakági művelődéselmélettel. A helytörténetírás, a krónikaírás fontos alapelemeivel ismerkedtünk, de áttekintést kapunk a néprajzról, a régészetről, a műemlékvédelemről, a természetvédelemről, a természettudományokról. Az említett szakterületek mindegyikéről úgy hallottunk elvi megfogalmazásokat, hogy azoknak mindig voltak megyénkre vonatkozó hivatkozásai, ismeretközlései, nemzetiségi vonatkozásai is. Erre azért volt szükség, mert a tanfolyam hallgatói Pécsett és Baranyában kívánnak szakkört vezetni, és ehhez a helyi ismeretek nélkülözhetetlenek. A baranyai múlt és jelen figyelembevétele honismereti tanfolyamunk egyik fő elvi célkitűzése volt, s most már elmondhatjuk, hogy célunkat sikerült is elérni. Ezenkívül megismerkedtek az országjárás, a természetjárás, az idegenvezetés módszereivel, a honismereti kiskiállítások, helytörténeti gyűjtemények rendezése elveivel, azok gyakorlati megvalósításával, s a szakkörvezetés módszertanával is. Az ilyen jellegű ismeretek bővítését több módszertani és segédanyagunk segíti, amellyel szakkörvezetőink már a tanfolyam ideje alatt gazdagodtak és néhányat még ezután fognak kapni. Az ország egészét, tájegységenként, filmről ismertük meg. A film, a diakép és a magnó sokat segített néprajzi ismereteink elmélyítésében. Megyénket azonban nemcsak film mutatta be, hanem módunk volt két egésznapos kiránduláson is megszemlélni megyénk népi emlékeit és műemlékeit, valamint legfőbb nemzetiségi értékeit. A tanfolyami munka mellett szakmai gyakorlatokat is folytatott mindenki. A vizsgán a bemutatott kiselőadások bizonyították, hogy ki-ki érdeklődési körének megfelelően és egyéb elfoglaltságától függően elkészítette azt a kis dolgozatot, amely az önálló kutató-, feltáró-, gyűjtő-, rendszerező- és feldolgozó munka alkalmazásának hogyanja, az ismeretek közlésére való képesség megszerzésének bizonysága volt. A tanfolyam dolgozatai felölelik a foglalkozásokon hallottakat. A beérkezett 20 dolgozat témaköri megoszlása: községtörténet: 2. iskolatörténet és kiállítás: 4, oktatás módszertan: 3, vasúttörténet: 1, nemzetiségtörténet: 1, néprajz: 4, (l- életmód, német népszokások, bányász, népi fogl. történet), életrajzkutatás: 2, természetvédelem: 2, honismeret-történet: 1. A vizsgán a hallgatók a dolgozatukból kijelölt egy-egy részt témacsoportonként ismertették, feltett kérdésekre is válaszoltak, majd a tanfolyamon szerzett anyag ismeretéről adtak számot. Ma már örömmel jelenthetjük, hogy a jóváhagyott tematika alapján levezetett egyéves tanfolyamon, megyénkben 20 személy szerzett képesítést honismereti szakkör vezetésére. Meggyőződésünk, hogy mind az elméleti, mind a gyakorlati szakkörvezetői munkához megkapták a szükséges ismereteket, és így remélhetjük gyümölcsöző tevékenységüket. Tímár Irma A történelmi hagyományok ápolása a pápai járásban Az elmúlt évben huszadik alkalommal adott helyet Gabba és Döbrönte a hagyományossá vált városijárási, honvédelmi, sport- és kulturális rendezvényeknek. Az évforduló alkalom arra, hogy röviden megemlékezzünk a megtett útról, a hazaszeretet, a nemzeti kultúra ápolásának és a társadalmi összefogásnak egyik élő, szép példájáról. Mindkét község kedvelt kirándulóhelye Pápa város, valamint a környék lakosságának. Az iskolák diákjai, a természetjárók, a Bakony szerelmesei különösen nagy szeretettel látogatják a festői környezetben található és német ajkúak által lakott, vendégszeretetben, a hagyományok gondozásában példát mutató településeket. Az 1950-es években még elhanyagolt házak azóta megszépültek, a romosok helyén újak épültek és a kommunális fejlődés következtében megszűnt mind a két községből az elvándorlás. A Himfy-vár romjai ma két megújult, megszépült, tiszta és virágos községet őrizhetnek, ahol az emberek - magyarok és nem magyarok - a megváltozott új világban önmagukra találtak, megtalálták a helyüket és boldog közösségben élnek. Békességben él egymás mellett a Felvidékről érkezett magyar és a több évszázada itt élő sváb. Életük újraformálásban jelentős szerep jutott a német népdalkincs felelevenítésének, anyanyelvük és kultúrájuk ápolásának, a tevékeny népfrontmunkának, a táj szeretetének és a honismereti mozgalomnak. 25