Honismeret, 1983 (11. évfolyam)

ÉVFORDULÓK - Szénássy Árpád: Tarczy Lajosra emlékezünk

tanároknak, kik hivatásukat szívügyüknek tekintették, és egész életükben a fejlődést, a természettudomá­nyok feltárását támogatták. A nyomda megalapítása mellett a „második egyetem" megalapítása szintén Tarczy nevéhez fűződik. Az egyetem alapítását már 1796-ban tervezték, de csak Tarczy Lajos céltudatos szorgalmazásával valósult meg az új, korszerű kollégium megépítésének gondolata. Ez az eszme 10 éves küzdelemnek lett forrása, Pápa, Révkomárom és Székesfehérvár főiskolái között. Az 1847. május 1-én kelt rendeletben a királyi felség Pápa mellett döntött. A nagy építkezési lelkesedést megzavarják az 1848-49-es forradalmi események. A szabadságharcot követő évek küzdelmének eredményeképpen 1856-ban átadták rendeltetésének az új kollégiumot. Tarczy Lajos javaslatára az iskola nagyszerű elődje, Márton István emlékére adakozásból emlékszobrot készítettek. A művészi alkotással Izsó Miklós szobrászművészt bízták meg, és fehér karrarai márványból nemsokára el is készült a gyönyörű szobor. Mikor 1880-ban megkérték Jókait, hogy a diákkori lakóházát megörökítő emléktábla leleplezésén jelenjen meg, levélben válaszolt: „Van nekem két hajdani kedves baráton Pápán, kiknek egyike, Váli Ferenc vezetett be engemet a költészet, rhetorica, philosofia csarnokába, aki megismertetett a természetrajz örök szépségű régióival, a másik pedig Tarczy Lajos, aki feltárta előttem a természettudomá­nyok felséges világát, mindkettőjük az excelsior jelmondatával önismeretre, felfelé törekvésre serkentet­tek, mind a kettő megragadó előadásaival azt éreztette, hogy a tudás nem a halandók kínzására kitalált büntetés, hanem az olymp látogatók gyönyörűsége. Ezen régi barátaimnak rövid időn ötven éves tanári jubileuma fog bekövetkezni. Meglesznek azon ünnepelve tisztelőik egykori tanítványaik által. Ezen ünnepélyeken hívatlanul is részt fogok venni, mint egyike a legtöbbel tartozó adósoknak . . ."'. Tarczy Lajos tanári jubileumára 1880-ban el is ment Jókai, ahogy ígérte, és pohárköszöntőt mondott: „Tarczy Lajos, a jubileumi banketten vezérükre iszom, akinek tábora abban az ütközetben harcol, ahol ismét az a jelszó: in hoc signo vinces, de nem az a kereszt, a magasan lobogó jelvény, amit Nagy Konstantin mutogatott katonáinak, hanem az a kereszt, amit Tarczy mutogat a maga katonáinak, a plusz keresztje. Az Isten éltesse a mi kedves vezérünket addig, amíg ezt a magasan lengő jelt mind államháztartásunkban, mind magánháztartásunkban el fogjuk érni. Azt hiszem, hogy ezzel elég hosszú élet, s munkabíró erőt kívántam neki hozzá, s egyúttal a legszebb jutalmat is buzgó fáradozásáért."1­4 Utolsó éveit a pápai mintagazdaságban töltötte, szőlője és gyümölcsöse között. Itt pihente ki fáradozását, és előszeretettel sétálgatott csodálatos, szép kertjében. Azonban a pihentető séta közepette is a természettel foglalkozott, és a természet mozgását csodálta. A Mátyusföld szülötte, a nagyhírű természettudós, kutató, filozófus és pedagógus tisztelettel körülvett környezetben halt meg 1881 március 20-án Bécsben. Családja visszahozatta testét, hogy szeretett hazája földjében pihenjen. Szénássy Árpád 13 Heitler László: Jókai emlékek Pápán. Magyar Hirdető pápai kirendeltsége, Pápa, 1975. 25. old.­­4 A Dunántúli Református Egyházkerület Pápai Főiskolájának Értesítője az 1907-i iskolai évről. Pápa, 1908. 67. old. Révkomárom képe a múlt század elején

Next