Honismeret, 1986 (14. évfolyam)
ÉVFORDULÓK - Botos János: Kun Béláról, születésének centenáriumán
nemű osztály-együttműködéssel és az úgynevezett területi integritási politikával, a munkás és a földműves szegények tanácsaira épülő köztársaság megteremtését, a termelés és az elosztás munkásellenőrzését, majd a termelőeszközök köztulajdonba vételét, az MSZDP úgynevezett átmeneti programja összes munkásvédelmi követelésének haladéktalan megvalósítását és a szocializmus állami propagandáját. Március folyamán a KMP tömegbefolyása már messze túlhaladta a párt szervezeti kereteit, és a szociáldemokrata baloldal is közeledett hozzájuk, magával hozva a szavára figyelő tömegeket. A március 23-ára tervezett tömeggyűlés feltehetőleg kiszabadította volna fogságukból a letartóztatott kommunista vezetőket. Időközben — március 20-án — Fernand Vix francia alezredes az antant megbízásából átnyújtotta a Berinkey-kormánynak a Magyarországgal szembeni területi követeléseket tartalmazó jegyzéket. A polgári politikusok nem mertek fellépni sem a jegyzék ellen, sem mellette, míg a szociáldemokrata pártvezetés döntő többsége — látva a kommunisták szélesedő befolyását — úgy foglalt állást, hogy elfogadva a KMP platformját, egyesül a párttal, átvéve a hatalmat és kikiáltva a proletárdiktatúrát. Kun Béla és harcostársai, látva a kedvező történelmi szituációt — a forradalmasodó tömegeket, a szovjet Vörös Hadsereg lendületes ukrajnai előretörését — az egyesülés mellett döntöttek. Mácius 21-én a proletariátus átvette a hatalmat, és Magyarországon — Szovjet-Oroszországot elsőként követve — győzött a szocialista forradalom. A Tanácsköztársaság vezetője A magyarországi Tanácsköztársaság fennállásának 133 napja alatt Kun Béla külügyi és hadügyi népbiztos volt. Funkciójától függetlenül azonban — történelmi szerepét nézve — valójában a Forradalmi Kormányzótanács és az egyesült munkáspárt ismert és elismert, tényleges vezetője. Neve méltán forrt elválaszthatatlanul egybe az első magyarországi proletárforradalommal. A két munkáspárt egyesülését követően Kun Béla első feladatai közé tartozott, hogy meggyőzze a kommunistákat: az adott történelmi helyzetben elkerülhetetlen és szükséges volt a fúzió. Emellett szinte órák alatt megteremtődött az állandó szikratávíró-kapcsolat Budapest és Moszkva között. Lenin, illetve Georgij Csicserin — szovjet külügyi népbiztos —, valamint Kun Béla között szinte mindennapos üzenetváltásokra került sor. Ezek a telegramok nemcsak információt továbbítottak, tájékoztattak, hanem tapasztalatátadást és tanácsadást is jelentettek. A diplomáciai aprómunka , amely a magyarországi Tanácsköztársaság nemzetközi helyzetének a javításáért folyt Kun Béla energiájának jelentős részét lekötötte. Mindezek mellett az első napokban ő a kezdeményezője a csendőrség és a rendőrség lefegyverzésének, az új karhatalom felállításának, jóváhagyta az ellenforradalmárok és háborús bűnösök letartóztatását, keresztülvitte a feudális címek és rangok eltörlését, foglalkozott a Forradalmi Kormányzótanács ügyrendjének és a népbizottságok hatáskörének a kialakításával. Április elejétől — mint hadügyi népbiztos — közvetlenül is részt vett a Vörös Hadsereg felállításában, a meglévő alakulatok ütőképessé tételében, a megbízható politikai biztosok kinevezésében. A hatalomgyakorlás új stílusának kialakítása érdekében az egyik kezdeményezője annak, hogy a népbiztosok maguk ismertessék és indokolják meg a nyilvánosság előtt rendeleteiket, intézkedéseiket. Még arra is jutott ereje, hogy vitacikkeket írjon, gyűlést tartson Salgótarjánban és Tatabányán. Különös fontosságot tulajdonított a Budapesti Forradalmi Munkás- és Katonatanács állásfoglalásainak, ezért tanácskozásain rendszeresen részt vett és felszólalt. Április derekán a munkáshatalom ellen támadást indítottak a román királyi hadsereg egységei, majd néhány nap múlva a cseh burzsoá csapatok is. A magyarországi Tanácsköztársaság — mivel a Vörös Hadsereg szervezése még nem zárult le — súlyos katonai helyzetbe került. Május 2-án jórészt Kun Béla személyes fellépésének köszönhető, hogy a Forradalmi Kormányzótanács a hatalom megvédése és a proletariátus mozgósítása mellett döntött. Másnap a kispesti Tendloff—Dietrich gyárban hívta fegyverbe a munkásokat. A mozgósított proletariátus soraiból megalakított munkásezredek — mint ismeretes — megállították a csehszlovák csapatok előrenyomulását Salgótarján térségében, majd megkezdődött az északi hadjárat, amelynek során felszabadították a Felvidék jelentős részét. Amikor mód nyílt egy kis lélegzetvételi szünetre, akkor az egyesült munkáspárt kongresszusa elé terjesztendő program alapvető elvi kérdéseivel foglalkozott öt előadásban. Kun Béla előadásai marxista-leninista alapon tárgyalták a párttal, a szakszervezetek szerepével, a szakmai szervezetek és a pártszervezetek különválasztásával, a proletárállam kérdéseivel összefüggő problémákat. Előadásai a legjobb elméleti munkát jelentették a Tanácsköztársaság fennállása alatt. A sokirányú tevékenység mellett még arra is jutott ereje és ideje, hogy a feladatköréhez nem tartozó, azonban a munkáshatalom léte szempontjából fontos kérdésekkel, így többek között az élelmezéssel is foglalkozzon. Ennek érdekében járt a Dunántúlon, Győrött, Szombathelyen és Sopronban. Személyesen is szerepet játszott a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltásában. Következetesen kiállt megalakítása mellett, szembefordulva a nacionalizmusra hajlókkal. Legjobb munkatársai közül többet az új tanácsállam rendelkezésére bocsátott.