Honismeret, 1988 (16. évfolyam)
KRÓNIKA - Dalmay Árpád: Petőfi-emléktáblák Kárpát-Ukrajnában
és világi kórusműveket az alig 250 fős kis faluban, ahol az idős emberek még a száz évvel ezelőtti magyar nyelvet beszélik. A színjátszás évtizedek óta élő hagyomány itt. Legfőbb irányítója dr. Gyenge Imre református szuperintendens Felsőőrön, aki szerényen csak így nyilatkozik róla: „Szolgálatomhoz tartozik, hogy kulturális munkát is végezzek ..." Színdarabokat rendez, tánccsoportot vezet, a burgenlandi rádió magyar adásában segít, tagja a népcsoportok tanácsának. Tanítványai valami őserővel ropják a táncot, ami a tősgyökeres régi generációk táncos kedvét őrzi. Erről a sokszínű, roppant értékes honismereti munkáról az őrség című tartalmas kis folyóiratban számolnak be, ma már nyomtatott formában, képekkel illusztrálva. A megmaradás a legfőbb problémájuk. Ahogy a szerkesztő, dr. Galambos Ferenc írja: „Nem könnyű elviselni azt, hogy évről évre, sőt napról napra fogyunk . . . Beletörődni nem akarunk és a magunk részéről próbálunk mindent megtenni." A valóság az, hogy leginkább már csak az öregek beszélnek hibátlanul magyarul. A fiatalok, a gyerekek inkább németül szólnak. Gyengülő nyelv, csökkenő szókincs, ez a jellemző. Ezért minden kimondott magyar szó drága nekünk. Értékmentő munka dr. Gaál Károly prózai népköltészeti gyűjtése, a Kire marad a kis ködmön? — amit Vas megye adott ki, valamint dr. Barsi Ernő népdalgyűjteménye, a két kötetben megjelent Daloló őrvidék. Nemcsak értékmentő munkák, hanem a nevelők, az ifjúság kezébe adva segítik a megmaradást. A Burgenlandi Magyar Kultúregyesület fogja össze a magyar nemzetiséget, ápolja a nyelvet, a hagyományokat. Elnöke Moór János ( 1987) így nyilatkozott a magyar televízió adásában a kisebbségi sorsról: „Kicsik vagyunk, kevesek. Magunkra vagyunk hagyva és ha valaki kicsi, mint egy hároméves gyermek, annak segítség kellene. Hiányoznak a különböző intézmények, amelyek ezt a nyelvet és a nyelv túlélését tovább vinnék." A Hazafias Népfront Győr-Sopron Megyei Bizottsága igyekszik megadni a kért támogatást. Sokrétűen elősegíti a települések közötti baráti kapcsolatot, pl. Zsíra és Lutzmannsburg (Locsmánd), valamint Kapuvár között kiállításokkal, magyar estek rendezésével, magyarországi kirándulások szervezésével, amatőr egyesületek szerepeltetésével; ezek munkájának segítése könyvekkel, irodalmi és hagyományanyaggal. Nagy jelentőségű a Sopronban évről évre megrendezett anyanyelvi tábor Szabó József, dr. Bedécs Gyula vezetésével, ahol csallóközi, muravidéki, burgenlandi magyar anyanyelvű diákokat hoznak össze anyaországbeliekkel. A szépen szövődő kapcsolatokat intézményessé teszi a Hazafias Népfront Győr-Sopron Megyei Bizottságának Vadász Anna megyei titkár által megkötött szerződése a Burgenlandi Magyar Kultúregyesülettel. Az osztrák kormányzat biztosítja minden nemzetiség számára az emberi jogokat. De tudomásul kell vennünk a természetes asszimiláció történelmi tényét. A magyar kisebbség életét, a burgenlandi nemzetiségek békés egymás mellett élését a honismereti kapcsolatoknak kell tovább erősíteniük. Dr. Timaffy László Petőfi-emléktáblák Kárpát-Ukrajnában Kárpátalja magyarsága büszke rá, hogy második felső-magyarországi útja során, 1847 júliusában átutazott ezen a tájon Petőfi Sándor. Július 11-én lépte át Ung megye határát. Elgyönyörködött a Latorca menti vidék szépségében. A folyóról ezt írta: „ . . . folyása kanyargó, vize világoszöld, környéke a rév körül, hol kompon jön át az ember, erdős. Csend volt, ammint áthoztak, kellemes erdei csend, melyet csak egyes madárfüttyentés és az evezőlapátok egyhangú lebicskolása zavart meg." Késő este érkezett Ungvárra. Az Ung bal partján, a Fekete Sas vendéglőben szállt meg a költő. A sáros kisváros nem nyerte el Petőfi tetszését, ami XII. úti leveléből is kiderül: „Ungvár egyébiránt szörnyen komisz város. Piszkos és rendetlen. Éppen olyan, mint a részeg ember, kipocsétába bukott, s most sárosan tántorog hazafelé." Az 1780-ban épült ungvári Fekete Sas vendéglőt, amelyben a július 12-re virradó éjszakát töltötte, 1906-ban lebontották. Az egykori Feketesas tér (később Kossuth, Masaryk, ismét Kossuth, majd Sztálin, most Újraegyesülés tér) egyik épületén, amely jelenleg a városi 2. Sz. Zeneiskola, még 1910-ben emléktáblát helyezett el az ungvári Gyöngyösi Irodalmi Társaság. A tábla szövege: Ezen a téren állott a Feketesas-vendéglő, melyben 1847. július 11-12-ike között éjjel PETŐFI SÁNDOR megszállott Emelte a Gyöngyösi Irodalmi Társaság 1911-ben 75