Honismeret, 1988 (16. évfolyam)

Pozsgay Imre: A nemzeti emlékhelyek és a nemzettudat

erdélyi magyarság megmentése érdekében. Az Országos Honismereti Bizottság felhívását hazánk és a nagyviág nyilvánosságának tudomására hozva tiltakoztunk a romániai nemzeti­ségek szülőföldjeineK elpusztítására irányuló tervezetek ellen. Nagy és kimeríthetetlen témánk ez idén az egyházak és a honismereti mozgalom. Hazánk kulturális életének nemzeti tőzsdéjén ismét megemelkedett a régi egyházi alma máterek és kollégiumok, művelődési intézmények árfolyama. De kimeríthetetlen kincsesbányája lehet a honismereti mozgalomnak az egyházak élő tevékenysége is. Végzetes hiányt szült az elmúlt évtizedekben az a vulgáris magatartás, amely a haladást és a valláserkölcsöt szembeállította egymással. A kis nemzetek egyházai mindig a nemzet fennmaradását szolgálták. Munkájuk­kal a nemzet öntudatát nevelték, a nemzet önismeretét fokozták, hiszen egy szép gregorián dallam vagy kálvinista zsoltár éppen úgy nemzeti kincsünk lett, mint nemzetmegtartó népdalaink, mind a mai napig. Egyházaink kulturális világa, a népi áhítat, az egyszerűség, a hit, a morális tisztaság mind-mind beemelhetik népünket és honismereti mozgalmunkat a nemzetek és az emberiség tartós egyetemességébe. Nincsenek külön utak e tekintetben, nincsenek fölé- és alárendeltségek. A reformokból győztesen kikerülni szándékozó nemzet csak a demokratikus egymásmellettiség útját járhatja a jövő irányába. Amikor tisztelettel és szeretettel köszöntöm Tata városának és Komárom megyének szívbéli fogadtatását, hadd kívánjak ez idei akadémiánknak jó tanácskozást, jó termést és közösséggyarapító eredményeket. Tisztelt Honismereti Akadémia! Köszöntöm ezekkel a gondolatokkal mozgalmunk ez idei zarándokait, kiváló előadóit, szervezőit, rendezőit és házigazda mecénásait. Köszöntöm a megyék honismereti bandériumainak minden egyes tagját. Ezekkel a gondolatokkal megnyitom a XVI. Tatai Honismereti Akadémiát. Pozsgay Imre: A nemzeti emlékhelyek és a nemzettudat Tisztelt Honismereti Akadémia, kedves barátaim! Köszönöm a szíves fogadtatást, a barátságukat. Viszonzásul nem ajánlhatok fel mást, mint azt, hogy szeretnék ezentúl is méltó lenni figyelmükre, a barátságukra és — ahol és amiben tehetem — segítségére lenni a honismereti mozgalomnak. Hogy mire tartom, mennyire értékelem a honismereti mozgal­mat, azt nem itt hallják tőlem először. Beszélhettem erről Sopronban, Sárospatakon és minden más fórumon, ahol csak találkoztunk. E tekintetben, bárhová is vessen a sors — ahogy mondani szokták —, nincs okom meggyőződésemen, véleményemen változtatni. Egyfelől azért nincs okom, mert tudom, hogy maga a mozgalom milyen óriási értékeket hordoz, és tagjai milyen elhivatottsággal, elkötelezettséggel végzik dolgukat. Másrészt azért nincs okom változtatni a meggyőződesemen, mert elkötelezettségükhöz, hivatástudatukhoz kapcsolódva magam is hiszem és tudom, hogy a haza történelmének, jelenének ismerete nélkül zavarbaejtő a nemzeti közérzület és csak zavaros lehet a nemzettudat. 5

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék