Honismeret, 1989 (17. évfolyam)
KRÓNIKA - Pálmány Béla: Szécsényben helyreállították Szent István emlékművét
immár kellőképpen méltatva egyháztörténeti jelentőségét is. E megfrissült légkör enyhe fuvallatát érezték az árnyat nyújtó fák alatt a salgótarjáni fúvószenekart hallgató ünneplők is. Szécsény közönsége először 1937 szeptemberében határozta el, hogy első királyunk halálának 900. évfordulójára emlékművet állít. A romhányi homokkőből épült négy oszlop rézből öntött tetőt tartott, amely - oldalain a Szent Korona tartományainak ősi címereivel, tetején pedig a kettős kereszttel -baldachinszerűen fedte az építmény közepén álló, oltár magasságú oszlopot, minek oldalára feliratok kerültek, és a tetejére fektették a vánkoson nyugvó Szent István-i korona rézből öntött, nagyobbított mását. Az 1938-ban felavatott emlékmű aránylag épségben átvészelte a város 1944. decemberi, súlyos károkat okozó ostromait, 1946-ban azonban - mint arra idős szécsényiek ma is emlékeznek - a városi MADISZ-titkár és két társa ledöntötte a köztársaság kikiáltása után reakciósnak bélyegzett királyi koronát. Tíz évig egy istálló sarkában rejtegették, majd 1956 novemberében a lakosok egy csoportja visszahelyezte eredeti helyére. Alig három hét múltán ismét akadtak hivatalos közegek, amelyek feljogosítva érezték magukat a korona eltávolítására, ezúttal arról is gondoskodván, hogy az „népgazdasági hasznosításra", azaz beolvasztásra kerüljön. A baldachin és a középső oszlop feliratai - minthogy Mészáros János szécsényi polgár a saját költségén megerősítette állagukat - kissé rongált állapotban fennmaradtak, a korona nélkül is emlékeztetve az arra járókat Szent Istvánra. Horváth Béláné, a Kubinyi Ferencről elnevezett helyi múzeum titkárnője, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre szécsényi csoportjának titkára, már több olyan akció „szülőanyja" és fáradhatatlan szervezője volt, amelynek eredményeként Szécsény egy-egy elhanyagolt műemléke a városi közösség összefogásával és áldozatvállalásával újjászületett. A kastélypark rendbehozatalát, a templom 250 éves orgonájának felújítását, az egykori végvár kerekbástyájának kiállítási helyiséggé alakítását és még több más munkát végeztek el így a városka hivatalos és gazdasági szervezetei, magánemberei az elmúlt évtizedben. Az eredményes tevékenységért 1986-ban művelődési miniszteri kitüntetésben részesített szécsényi baráti köri csoport, 1988 tavaszán új, nagy vállalkozásba kezdett. Elhatározták, hogy augusztus 20-ra régi pompájában fog ragyogni a Szent István-emlékmű. Szécsény 150 családja összesen 54 ezer forint készpénzt adományozott, a kisebb-nagyobb üzemek, gazdaságok pedig erejükhöz mérten összesen 300 ezer forint értékű munkával járultak hozzá a baldachin megerősítéséhez és a korona újraöntetéséhez. Az ünnepélyes avatás első szónoka, dr. Hütter Csaba termelőszövetkezeti elnök, országgyűlési képviselő és a baráti köri csoport elnöke emlékezett vissza az emlékmű első és második felállításának históriájára, kiemelve, hogy ezt a munkát egyetlen „hivatalos hely" sem írta elő, mégis fényes sikerre vezetett a város polgárainak öntevékenysége. Dr. Györffy György, az MTA Történettudományi Intézetének tudományos tanácsadója, az államalapítás korának kiváló tudósa az emlékmű eltávolítására emlékeztetett, mondván, hogy azokról, akiknek a „szellemében" Szent István és a Szent Korona feledésre lett ítélve, szovjet és magyar történészek manapság napnál világosabban bizonyítják, hogy emberek millióinak az elpusztulásáért voltak felelősek, ugyanakkor a Szent István-i életmű visszanyeri ezer év után is ragyogó jelentőségét. Az a súlyos korszak ma már végérvényesen a múlté lehetne, ha nem akadna még egy ország Európában, ahol e „rossz szellem" őrült akarata uralkodna és most 8-10 ezer falu lerombolását, lakói falanszterbe való kényszerítését ne kezdené keresztülerőszakolni, a világ tiltakozása ellenére. A fájdalmasan súlyos memento döbbenetétől elhalkult közönség hangulatát Bánffy György, a kiváló színművész és közéleti személyiség emelte a „jó szellem" magaslataira azzal, hogy felidézte Szent Istvánnak fiához, Imre herceghez intézett intelmeit. A város tanácsa, HNF és KISZ-bizottsága, valamint a Kubinyi Ferenc Múzeum és a Mezőgazdasági Múzeum Barátainak Köre szécsényi helyi csoportjának koszorúit, a helyi vezetőktől kísérten, ünneplőbe öltözött kislányok helyezték el az emlékmű négy oldalán. Az emelkedett hangulatú délután utolsó ünnepélyes eseményeként Györffy György professzor a múzeum nagytermében mintegy 150 hallgató számára tömör és világos stílusú összefoglaló előadást tartott az államalapítás és István király históriájáról. Egy idős hallgatója, Juhász György, aki nyolc éven át volt a Szent Korona egyik őre, megindult szavakkal mondott köszönetet a tudós történésznek könyveiért és egész munkásságáért, amit e nemzeti ereklye történetének jobb megismerése érdekében fejtett ki. A tömeg szétoszlott, Szécsény utcáin visszatért az élet a mindennapi keretekbe. Holnap már mindenkinek természetes lesz, hogy az emlékmű ott áll a Promenád - hivatalos nevén az Erzsébet tér -közepén, és legyen is ez ilyen magától értetődő most már mindig. Pálmány Béla 70