Honismeret, 1989 (17. évfolyam)

KRÓNIKA - Pálmány Béla: Szécsényben helyreállították Szent István emlékművét

természettudományi múzeumban leragasztották a német és a magyar nyelvű feliratokat. Az egyik leghíresebb régi iskolánkban egyre több román diák és tanár kerül a magyarok helyére. Marosvásárhe­lyen a Kultúrpalotában Kozma Mátyás orgonaművésszel, a Teleki-tékában pedig Weszely Tiborral, a kiváló Bolyai-kutatóval találkoztunk. Ő mutatta meg a Bolyai múzeumot. A Nagy Imre Képtárat azonban hiába kerestük. Raktárba kerültek a gyönyörű festmények. Segesvárott szász és román templomokkal ismerkedtünk, az óratoronyból megcsodáltuk a kilátást, fölkerestük az 1849-es tömeg­sín, a Petőfi múzeumot, valamint Fehéregyháza és Héjjasfalva között az Ispán-kúti emlékkövet, ahol valószínűleg elesett a költő. Székelykeresztúron, a Gyárfás-kúria udvarán, a Petőfi emlékét őrző körtefa körül félszáz beteg gyermeket találtunk. Ekkor sajnáltuk a legjobban, hogy nem mertünk még több élelmet vinni ajándékba, mert bizony nem sok jutott egy-egy kis székelynek. Agyagfalván családokat látogattunk meg. Élvezettel figyeltük eredeti észjárásukat, zamatos beszédüket, szép szőtteseiket. Székelyudvarhelyen fölkerestük Székely Lajos fafaragó népművészt, Tompa László költő emlékmú­zeumát és a Székelytámad vár maradványait. Szejkefürdőn, Orbán Balázs sírjánál, tábortűz mellett szatmári egyetemistákkal, székelyudvarhelyi és nagyszalontai fiatalokkal énekeltünk. Elkeseredve tapasztaltuk, hogy alig ismernek néhány magyar népdalt. Iskolában keveset tanultak, lakodalomban inkább csak nótákat hallanak, s a néhány éve még virágzó táncházmozgalom is megszűnőben van. Vezetői elhagyták az országot vagy távoli vidékre, románok közé helyezték őket.­­Az egyetemi felvételkor ugyanis aláíratnak egy nyilatkozatot, melyben kötelezi magát a jelölt, hogy a diploma megszerzése után elfogadja a számára kijelölt munkahelyet. Ez magyarok esetében általában több száz kilométerre van, románok között. Ha mégsem hajlandó elfogadni, csak segédmunkát vállalhat.) Farkaslakán Tamási Áron szülőházánál találkoztunk az író húgával és sógorával. A kopjafás sír közelében megnéztük Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor Tamási-emlékművét. Korondon éppen a 11. Arcsói Kerámiavásár forgatagába kerültünk. Itt találkoztunk Páll Lajos festőművész-költővel és testvérével, Páll Antal fazekas népművésszel. Szovátán fürödtünk a sós Nagy Medve-tóban, majd Gyergyószentmiklóson a nyelvüket már elveszített örmények templomával és ősi dallamaival ismerked­tünk. A Gyilkos-tót megszemléltük a fölé emelkedő 1352 méter magas Kis Cohárd tetejéről is, majd bejártuk a fiókás-szorost és a Kis Békás sziklás-vízeséses patakmedrét. Csíkkarcfalván a vártemplomot, Csíkdánfalván a fekete kerámiákat készítő szövetkezetet és a csíki festékes szőnyegekkel bontott rk. templomot, Madéfalván az 1764-es székely mészárlás emlékművét kerestük fel. A híres csíksomlyói templomban szomorúan hallottuk, hogy a moldvai csángóktól a pünkösdi búcsún egyre kevesebb magyar szót hallani. Csíkszeredán a Mikó-várban az egyik legmagya­rabb megye (Hargita) népművészeti kiállításán csak román nyelvű feliratokat találtunk. Zsögödfürdőn a Nagy Imre galériát és udvarán a kiváló festőművész sírját kerestük föl. Megfürödtünk a selymes vizű Szent Anna-tóban, majd a sepsiszentgyörgyi színházban találkoztunk Veress Dániel író-dramaturggal, s részt vettünk egy próbán. Brassóban a fekete templomot, Fogarason a várat és Árva Bethlen Kata sírját kerestük föl. A Fogarasi havasokban túráztunk a Büb­a vízesésekhez. Nagyszeben belvárosában sétáltunk, Gyulafehérvárott a római katolikus püspöki székesegyházban tisztelettel emlékeztünk Hunyadi Jánosra, Bethlen Gáborra, Márton Áronra. Azelőtt mindig megtekintettük a Batthyaneumban az egyik legrégebbi magyar nyelvemlékünket, a „Gyulafehérvári sorok"-at is, de ma már a kutatók is csak külön engedéllyel juthatnak be a nagy múltú könyvtárba. Vajdahunyadon aggódva figyeltük a közeli vaskohó káros hatását a gótikus-reneszánsz várkastély kövein. „Magos Déva várá"-t megmászva kiskórusunk elénekelte a Kőműves Kelemenné balladát. Aradon tisztelegtünk a vértanúk felháborító körülmények közé került emlékművénél (sportpálya és kemping közé szorult legelőn áll). Nagyszalontán az egykori Csonka-toronyban berendezett Arany János múzeumban fejeztük be a körutat. Tíz nap alatt mindössze egyetlen magyar rendszámú autóbusszal és mintegy harminc személyautóval találkoztunk. Az erdélyiek egyre nehezebben jöhetnek hozzánk. Ha mi sem keressük fel őket, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Valóban vannak ellátási gondok, de útlevélre könnyebb hozzájutni az alapvető élelmiszerekhez, mint a helyieknek jegyre. Az utca emberei többségükben segítőkészek voltak (a románok is!). A helyenként előforduló ellenszenv sem volt több merev elzárkózásnál. A sok-sok felejthetetlen élmény és tapasztalat bőségesen kárpótol a mostohább körülményekért! Kálmán Attila Szécsényben helyreállították Szent István emlékművét 1988. augusztus 12-én ünnepélyes hangulatban gyülekezett a városi jogállását alig három éve visszaszerzett, dicső múltú nógrádi település, Szécsény több száz idősebb és fiatalabb polgára. Emlékműavatásra jöttek a több mint 600 éves, híresen szép ferences templom előtti Promenadra. Nemzetünk 1988-ban emlékezett államalapító királya, Szent István halálának 950. évfordulójára, ezúttal 69

Next