Honismeret, 1989 (17. évfolyam)
HAGYOMÁNY - Srobel Árpád: A tatabányai turulmadárról
Sokan emlékeztek meg Lovassy börtönéveiről, egyik legszemléletesebb a fiatal kortárs Pulszky Ferenc írása: „Három évig el volt zárva folyton egyesben, kilenc hónapig vas volt a lábán, nyáron vászon-, télen darócruhában járatták, egy évig könyvet sem adtak neki, az élelem kevés volt, télen majd megfagyott, világítást csak a folyósóról kapott, hol a lámpát kilenc órakor eloltották, íróeszközt nem adtak neki. Egész fogsága alatt nem tudott semmit a külvilágról. Harisnyakötésre tanították, de többet egy párnál nem készített el. Ha uratoknak harisnya kell, kössön maga - így szólt, ha lustasága miatt megdorgálták. Szeretett volna pipázni, egy évig ez is el volt tiltva, azután délelőtt és délután egy-egy pipa dohányt engedtek neki elszívni." Kiszabadulása után néhány évet a pozsonyi irgalmasok kórházában töltött, ez idő alatt apját, anyját is elvesztette, és a gyógykezelés sem tudta elmebajától megszabadítani. 1860-ig Nagyszalontán lakott, majd haláláig Erdőgyarakon. Akik ez idő alatt beszélgettek vele, úgy emlékeznek rá, mint akinek csodálatosan tiszta maradt az emlékezőtehetsége az 1840-ig történt dolgokra nézve, de csak ezekre emlékezett, az utána való 52 évben történtekből szinte semmire. 1840-ben már nagyon betegen írta ezeket a hitvallásszerű szép sorokat szüleihez: „A korban, midőn a tettek pályájára valók lépendő s az ifjúkor lángoló hevével az imádott haza sebei orvoslására napokat kívántam szentelni, az erőszak eltépett a polgári és emberi élet ösvényéről; az én szózatom elnémult; az én hazám lett börtön; az én uram önkény; mindent elvesztettem, de a haza képe törülhetően lebegett az én keblemben; az én képzelődésem átfutotta a jelent, múltat és jövőt; én védettem jogait a nemzetnek, mint rab én remegés nélkül adtam napjaimat a hon közjavára; én alávaló koldusként nem nyaltam meg a tyrankezet, melly engem hazám fennálló alkotványa legnagyobb sérelmére messze túl hazám határain kínos honori börtönbe ördögi alattomossággal beleplezett." Fénylő csillag volt és szánandó roncsot, élő halottat csináltak belőle. Sírja felett a nagyszalontai temetőben ennyi állott az egyszerű emlékoszlopon: Lovassy László született 1815. május 8. meghalt 1892. január 6. Életéről a történelem beszél. Áldás és béke dicső emlékezetén. Dénes Mária Irodalom: Móricz Pál: Néhány irat a Lovassy László ellen folytatott perből. Bp. 1891. Az Országgyűlési Értesítő nyomdája. K. Papp Miklós: Lovassy László beszéde Biharmegye közgyűlésén 1835. június első napján a br. Wesselényi Miklós ügyében. Történeti Lapok, 1876. 3. évf. 48. szám. Pompéry Aurél: Kossuth Lajos 1837—39-iki hűtlenségi perének története kapcsolatban Wesselényi Miklós báró hűtlenségi és az ifjak felségsértési perének történetével. Bp. 1913. Szent István Társulat Könyvkiadó - Rédei József: Magyar tragédia száz év előtt. Bp. Századunk kiadása - Vértesy Jenő: Kölcsey III. felirata az ifjak ügyében. Magyar Könyvszemle, 1906. 241-245 old. -Waltherr Imre (közr.) b. Wesselényi Miklós válasza Lovassy Lászlóhoz. Hazánk s a Külföld, 1869. 38. sz. Wertheimer Ede: A jurátusok fölségsértési pöre. (1834-1837 Budapesti Szemle, 1908. 133. 373. sz. A tatabányai turulmadárról javítják a hatalmas méretű, vörösréz lemezből készült madarat. Állványerdőből kandikál ki, közel a Szelim-barlanghoz, hirdetve az elmúlt évezred dicsőségét és az utána jött század minden fájdalmát. Látványa lenyűgöző, amint védelmezően tárja szét szárnyait Tatabánya városa felett. Talapzatát is számítva, magassága 21 méter, szárnytávolsága 14 méter. A monda szerint Álmos anyja, Emese, Ögyek vezér neje, a Volga menti őshazából, a kozár dentumogerbeli törzs vezérének - Eunodebeliannak - leánya, áldott állapotában azt álmodta, hogy egy turulmadár termékenyítette meg, ágyékából pedig folyó eredt, mely messze földet befutott. A jósok és táltosok szerint az álom jelentette a fiú születését (Anonymus szerint 819-ben), kit - mivel anyja álmában látta - Álmosnak neveztek el. Ez a ragadozó madár az ősmagyarok fétise: kurul néven volt ismert a Kaukázusban élt magyar törzsek nyelvén és később turullá vált a hangzás után keletkezett írásokban. De miért 31