Honismeret, 1990 (18. évfolyam)
1990 / 4. szám - KRÓNIKA - Tanyamúzeum Jászapátiban (Kerékgyártó Mihály)
gazdasági, társadalmi gondok, válságjelenségek, értékelési krízis, bizonytalan jövőkép teszi nehézzé az eligazodást." A füzetben a Bevezetéssel együtt húsz közlemény (kivonat, szemelvény, kerek egésszé formált történeti esemény, életrajz stb.) kapott helyet. Tartalmilag nincsen lehetőségünk mindegyikről szólni, csupán a legfontosabb témákat soroljuk föl: az első cikk Szent Istvánról szól, írnak a 250 évvel ezelőtti pestisjárványról, felidézik egy 200 éves lexikonnak Békés megye címszavát, rámutatnak a 175 éve született Eötvös József és Békés megye kapcsolatára, tallóznak a megyei közgyűlés 1838. évi jegyzőkönyvében, megemlékeznek Zsilinszky Mihály történetíróról (1838-1925), nyomon követik az 1848. március 15-i pest-budai események Békés megyei visszhangját, emlékeznek Pöltenberg Ernőre, az aradi 13 egyikére, Justh Zsigmondra (1863-1894), Banner Jánosra (1888-1971), a száz évvel ezelőtti gyulai közéletre, a 90 évvel ezelőtt született Szilárd Leóra, az emigrációban meghalt, haza már nem térhetett Kovács Imrére, idéznek Kner Imre levelezéséből, Sebes Györgyre emlékeznek (1913-1938), Féja Gézára halálának 10. évfordulóján (1900-1978) a „Viharsarok" Békés megyei fogadtatására stb. Míg az első füzetet nyomdai úton (a Békés Megyei Könyvtár Nyomdájában) állították elő, addig a hasonlóan változatos tartalmú második füzetet már sokszorosítva (a Békés Megyei Levéltár műhelyében) adták ki. Ez a szám valamivel terjedelmesebb, mint az előző volt, öt „rovatban" összesen 25 közleményt tartalmaz. Az európaiság, honismeret és reformgondolkodás történetéhez rovatcímhez Imre Mihály cikke tartozik XVII. századi önszemléletünk irodalmi változatairól, Bitskey István Comenius reformgondolatainak néz utána egy Comenius-munkában, Draskovich József Markovicz Mátyás, Tessedik Sámuel és Skolka András Békés vármegyéjéről értekezik, ifj. Barta János pedig a XVIII. századi felvilágosult reformtörekvéseket tekinti át. Erdmann Gyula Békés megyének élenjáró szerepét mutatja be a reformkorban, az 1839. évi követutasítás alapján. Pajkossy Gábor Deák Ferencre, Miskolczy László pedig Kemény Zsigmond Széchenyi-esszéjére hivatkozva Széchenyire emlékezik. Az Évfordulós megemlékezések rovatban Zrínyiről a politikusról és reformerről, Harruckern János Györgyről, Bodoki Károlyról, Kemény Zsigmondról (Miskolczy László tollából), Ybl Miklósról, Madách Imréről (halálának 125. évfordulóján, ugyancsak Miskolczy Lászlóról, Jantyik Mátyásról, Tildy Zoltánról, Kéthly Annáról, Karinthy Frigyes-Tevan Andorról olvashatunk. A Régi újságok tanúsága rovat három cikke a korábban nem sokra becsült, úgynevezett helyi sajtó fontosságára, forrásértékére hívja fel a figyelmet. Erdmann Gyula a Békés megyei Népújság 25 évvel ezelőtti évfolyamában, Petróczki Zoltán a Békés 1889. évi évfolyamában, Kugler József pedig a Népszabadság 1964. évi évfolyama Békés megyei vonatkozású írásaiban „tallóz". Két ünnepi beszéd rovatban Sz. Bécsi Katalin és Elek Tibor 1989. március 15-i (Gyulán) beszédét adja közre. Az Adalékok a Körös-vidék történetéhez rovatban mindössze egy cikk található, Cs. Szabó István írása a Körös-vidék XVIII. századi sertéstartásáról és sertéskereskedéséről. Ahogy a tartalom vázlatos áttekintéséből is láthatjuk, ez a füzet már koncepciózusabban szerkesztett, mint az első volt. Gondot fordít a jelen történeti emlékeinek megőrzésére is. A szerzői gárda tagjai sorába több neves szaktekintélyt is beszerveztek és sikerült olyan jó nevű, jó tollú, kiváló pedagógusnak az aktivizálása is, mint Miskolczy László. Talán semmi mással sem lehet ezt az ismertetést zárni, mint annak kijelentésével, hogy bennünk is feltámadt az igény a Békés megyei helytörténetihonismereti kutatások és feldolgozások továbbfejlesztésére, a munkák kiadására. Nagy várakozással tekintünk mindkét kiadványsorozat új, következő számai elé! Dankó Imre Dunaföldvári képes krónikáskönyv Értékes kötet látott napvilágot a Dunaföldvári Városi Tanács és a TÉKA Könyvkiadó jóvoltából. Sokrétű dokumentumösszeállítás ad képet csaknem öt évszázad életéből. A Duna-menti város múltjának hétköznapjai, országos visszhangot keltő eseményei kelnek életre a most közreadott okmányokban. A Dunaföldvárt bemutató régi leírásokban helyet kapnak Evlia Cselebi feljegyzései és Ottendorf Henrik hadmérnök leírásai, elöljáróságnak címzett kérvények, folyamodványok, török adóösszeírások, Lotharingiai Károly Dunaföldvárról keltezett levele, naplórészletei, gróf Eszterházy Dániel ostromjelentése, Czelder Orbán levele - mind-mind dokumentálják Dunaföldvár fontos szerepét a térség és az ország életében. Különösen az 1848-as szabadságharccal kapcsolatos okmányok, Moravchik András főszolgabíró és Csapó Vilmos nemzetőr őrnagy jelentése érdemel figyelmet. A dokumentumkötetben helyet kaptak az 1861-es választások eredményei, a tűzvészek és az erőszakszervezetek iratai egyaránt. Betekinthetünk az 1868. évi bíróválasztás kulisszatitkaiba, de megismerhetjük egy 1872-es dokumentumból a dunaföldvári köztisztviselők fizetési és jövedelmi viszonyait is. Megtudhatjuk, hogy 1876-ban nyolc hónapig fizetetlenül dolgoztak a dunaföldvári tanítók és a mai önkormányzatok számára is töprengésre késztető adalékokkal szolgálhat az adófizető polgárokról készült virilis lista. A szerkesztő nem feledkezett meg a magyar tudomány Dunaföldvárott élt kiemelkedő személyiségeinek életművéről sem, így került a kötetbe Beszédes József tanulmányából egy részlet, és egy szemelvény Magyar László afrikai útinaplójából, valamint Egyed Antal néprajzi gyűjtésének eredményeiről való összefoglalás. A dunaföldvári helyi sajtóban való tallózás derűt fakasztó részlete a Dunaföldvár legöregebb asszonyáról, Pichler Karolináról való híradás. Egy Duna menti település életrajza okmányokban és képekben. Szerk.: Dr. Krizsán László. Dunaföldvár, 1989.