Honismeret, 1993 (21. évfolyam)

1993 / 1. szám - HAGYOMÁNY - Az erdélyi Versailles romjainál. Bálint-Pataki Józseffel beszélget Beke György

József - tanuló szárnypróbálgatásának nyomát a Bimbófüzér 1910-1911. tanévi kötetben találtam: négy tanulmányt és öt bírálatot. Értekezéseinek címei: Faji vonások a Rákóczi-kor költészetében, A Mária-kongregáció az ifjúság életében, Turnus az Aeneisben, Az alkohol barátai. Pehm József a négy tanulmány elkészítése mellett, mint megválasztott bíráló, öt társa írásával is behatóan foglalkozott: a margókon megjegyzéseket tett és stiláris javításokat is végzett. Szabó János: A mondai anyag költői feldolgozása című dolgozatnál is ezt tette, s végül így összegezte véleményét: „Kevés önállósággal megírt, világtörténelmi és irodalom­történeti tankönyvekből összeszedett munka, mely értékét erősen csökkenti még egy súlyos évszámhiba, s még jókorább íráshiba. De azért szorgalmát méltányolva elfogadom." A középiskolát 1911-ben befejező Pehm József szeptembertől kispapként folytatta tanulmányait Szombathelyen. A gimnáziumban szerzett tudását és gyakorlatát jól gyümöl­csöztette a papnevelő intézetben. A szombathelyi kispapok Szent Ágoston Egyesülete Munkálatai című, tanévenkénti kötetei gazdag tárházat Pehm József 19 évesként kezdett újabb korszaka szellemi termékeinek. Pehm Józsefet 1915. június 12-én szentelték pappá a szombathelyi székesegyházban. Nevét szülőfalujából eredeztetve, az 1940-es évek elején változtatta Mindszentyre. Születése centenáriuma alkalmából is emlékeztünk az ő ifjúkori írásait is tartalmazó Bimbófüzérre. Kantár Lajos Az erdélyi Versailles romjainál Bálint-Pataki Józseffel beszélget Beke György Esztendőkkel ezelőtt készült ez a beszélgetés. Erdélyi barangoló könyveim sorozatának egyik darabjába akartam beleilleszteni. Csak­hogy időközben a román hatalom az egész sorozatot betiltotta, az interjút tetszhalálra ítélte. Mind a kettőnknek, a kérdezőnek és válaszo­lónak, aki valamikor történelemtanár volt Erdélyben, azóta el kellett hagynunk szülőföldünket. Bálint-Pataki József jelenleg kormányfőta­nácsosként tevékenykedik a Határon Túli Magyarok Hivatalában. Mivel az 1986-os beszélgetés szövegét változtatás nélkül adom közre, az interjú nyilván nem érinti Bálint-Pataki József mostani tevékenysé­gét. • Bonchidán ismertelek meg, Kolozs megyében, a Bánffy-kastély szomszédságában, a református parókián, vagyis édesapádnál. Apai ágon elődeid származása is ehhez a tájhoz köt, mivel Bálint tiszteletes úr a közeli Válaszúton született. Mit jelentett neked gyermekkorod­ban, eszmélésed idején Bonchida, a maga híres kastélyával, illetve akkor már csak a kastély romjaival? Életem nagy szerencséjének tartom, hogy Bonchidán születtem. A középiskola, majd az egyetem Kolozsvárra költöztetett, s a családalapítás után végképp városlakó lettem, de csak annyi változott, hogy egy helyett két otthonom van. Hazamenésen mindmáig a Bochidára utazást értem. Hogy mit is jelent nekem Bonchida? Elsősorban a házat, ahol szüleim laknak négy évtizede, a kétszáz évnél idősebb, méteres vastagságú falakat, a gerendás mennyezetű, hatalmas parókiát, amely sohasem volt csak egyszerűen lakás, hanem egy család és sok-sok családtagként kezelt jó barát otthona. Közel ezer bejegyzést őriz a családi vendégkönyv, melyet azok írtak, kiket a kastély, a műemlék templom vagy éppen csak a véletlen hozott ide. E bejegyzések bizonyítják, hogy a vendéget itt mindig mint családtagot fogadták (nagyon sokan a véletlenül idekerülők közül immár csak a vendégszerető parókia kedvéért térnek vissza), s így azután nem érzem túlzásnak azt, amit az egyik gyakran visszatérő családi jó 21

Next