Honismeret, 1993 (21. évfolyam)
1993 / 4. szám - ÉVFORDULÓK - Szárszó, 1943 - "A legjelentősebb nemzeti gondolatokkal akarunk foglalkozni" Püski Sándorral beszélget Halász Péter
úgyszintén. Kerék Mihály megígérte, hogy a földkérdésről fog beszélni, de az utolsó pillanatban nem tudta vállalni. Matolcsit akkor már nem lehetett meghívni, mert a nyilaspárt közelében volt. Kikből állt a hallgatóság? • Nagy részük az én könyvbarát szervezőim voltak. Diákok és parasztfiúk innen-onnan, de voltak munkások is vagy 80-an. Jöttek néhány vidéki gyárból is, például Diósgyőrből. Aztán voltak Somogyi Imre emberei is, akik az ő hasára-kertészkedését próbálták megvalósítani. Sokan jöttek a visszacsatolt területekről is, különösen Erdéllyel volt jó kapcsolatunk. Észak-Erdélyben több könyvünket megvették, mint az egész korábbi Magyarországon. Milyen volt a találkozó hivatalos visszhangja? • Semmilyen. Ha csak az nem, hogy sokan megkérdezték tőlem: miként rendezhették vagy rendezhettétek meg a háború közepén ezt a 600 fős összejövetelt? Az volt a szerencsénk, hogy zárt volt a telephely, és itt minden nyáron konferenciák sorozatát tartották, ha más céllal is, de a falusiak megszokták. Érdekes volt, amikor két falusi csendőr odajött szétnézni. Tele volt az egész tábor és a feleségem elkezdte őket szóval tartani. Addig beszélt hozzájuk, amíg szépen kitessékelte őket. Tudomásul vették, hogy ez egy diáktelep, csak most egy kicsit többen vannak. Nyilvánvaló, hogy a kormány részéről tudtak a dologról, állítólag ki is küldtek néhány megfigyelőt. Ekkor már megtörtént az olasz átállás, nyilvánvaló volt, hogy a kormány is kereste a megegyezést. Keresztes Fischer jóindulattal volt irányunkban, de maga Kállay is, 1943-ban még a könyvsátrunkat is meglátogatta. Valószínűleg érzékelték a népi mozgalom súlyát és jelentőségét, nem véletlen, hogy a táborban részt vevők közül később senki sem ment el nyilasnak, de kommunistának se nagyon. A hatóság részéről tehát semmiféle megnyilvánulás nem mutatkozott, valami visszhang csak akkor támadt, amikor később a jegyzőkönyvet kiadtuk 1943 tavaszán. Akkor indult meg a sajtó, de hát ez őrájuk tartozott. Különösen a Nemzeti Újság támadta, a katolikus sajtó, a klerikális, nem a KALOT-é, hanem a másik vonal, Nyisztorék. Az SDG-ben is megijedtek néhányan, Karácsony Sándor is ott volt egy gyűlésen, ahol felvetették, hogy túlságosan balra tolódott a rendezvény, s Karácsony Sándor védett meg bennünket. De lényegében az egyházhivatal sem foglalt ellenünk állást, a sajtóra hagyták a támadást. Az Egyedül vagyunk-ban Oláh György támadta nagyon, jobbról. Lehetett valami abban, hogy a Györffy-kollégisták és Ernei megnyilvánulásait kihasználva feltámadt a gyanú, hogy a táborban a történelmi materializmus szemlélete is érvényesült. De aki ott volt, az érzékelhette, hogy a tábor hangulata és szellemisége teljesen Németh László, a tábortüzek melletti hangulat pedig Sinka körül alakult. Tiszta nemzeti ügy volt, minden más próbálkozás hiába lett volna. Nagy Istvánról pedig tudtuk, hogy milyen, de az volt a helyzet, hogy Kassákon kívül nem volt egyetlen igazán nagy munkásíró, akit oda lehetett volna állítani egy Németh László, egy Veres Péter és többiek mellé. De még Nagy István sem kellett az itteni szociáldemokratáknak, a népszavásoknak. Szegényt utólag felelősségre is vonta a román kommunista párt, amiért egyáltalában részt vett a találkozón és eladta magát nekünk. Pedig ő elmondta itt a maga marxista szövegeit. Ez évben van 50. évfordulója az emlékezetes találkozónak. • Igen, és a legjelentősebb nemzeti gondokkal akarunk most is foglalkozni, azokkal, amik akkor is napirenden voltak és ma is időszerűek. Hiszen részben ma is hasonló a helyzet, ha más körülmények közt, reméljük jobb és szerencsésebb körülmények között is, de tele vagyunk nemzeti gondokkal, noha már negyedik éve tényleg felszabadultunk. Ezentúl szeretnénk minden évben megrendezni a szárszói találkozót, és remélem, hogy majd utódaink is rendszeresen megrendezik. 1983-ban volt már ilyen próbálkozás. • Akkor Fekete Gyula az írószövetségtől és Pozsgay Imre a Népfront részéről vállalta volna. Kezdetben úgy látszott, Aczél is mellette van, de aztán elkezdődött a faragás, hogy csak három napot engedélyeznek, aztán csak egy napot. Azután egyszer csak a nyár elején behívott az ottani főkonzul, hogy szeretne velem beszélni, mert üzenetet kapott a budapesti külügytől, amit közölnie kell velem. Bemegyek, s akkor mondja: megkérnek arra, az idén ne látogassak haza, mert a Duray-könyv és benne a Csoóri-előszó kiadásával megsértettem a Magyar Szárszó. Az 1943. évi Balatonszárszói Magyar élet-tábor előadás- és megbeszéléssorozata. Bp. 1943.232 old.