Honismeret, 1993 (21. évfolyam)
1993 / 1. szám - ÉVFORDULÓK - Gyóni Géza emléke (Dr. Kovássy Zoltán)
Gyóni Géza emléke Hetvenöt évvel ezelőtt, 1917. június 25-én, születésnapja évfordulóján halt meg a szibériai Krasznojarszk hadifogolytáborában Gyóni Géza. Gyermekkorom óta örökségként ápolom a költő emlékét, s kutatom azokat az apró mozzanatokat, melyek érthetőbbé teszik a tragikus befejezést. Mindennek magyarázata az, hogy édesapám együtt volt Przemysl „várában" Gyónival, míg anyai nagybátyám, Bertók Barna krasznojarszki fogságuk alattt került vele közelebbi barátságba. Ezeknek a kapcsolatoknak több tárgyi emlékét őrzöm. Sorrendben első a Przemyslben kiadott Tábori Újság 1914. dec. 12. (58.) száma, mely az alábbi magyarázattal közölte Alexis levele Alexandrához megható versét Gyóni (Áchim) Géza pionírtól: „A jelen költemény megírására a szerzőt a Tábori Újság 49. és 52. számaiban megjelent eredeti orosz levelek inspirálták. Mutatványként közöljük e verset, szerzőnknek holnap megjelenő gyönyörű verseskötetéből, amely megrendelhető 1. koronáért, Piacsek Kamill 16. népfölkelő ezredbeli hadnagynál, Pikilicén. A verseskötet tiszta jövedelmét a költő a przemysli harcokban hősi halált halt népfölkelők özvegyeinek és árváinak szánta." Ugyanez az újság Tudakozódás rovatában ezt olvashatjuk: „Czébán Pál főhadnagy Przemysl, XII. Werk. Kedves Pálom, ugyanaz vagyok, akit gondolsz és az öcsémmel, aki épen a Te ezreded segédtisztje, remélhetőleg viszontlátlak. A régi barátsággal ölel Gyóni Áchim Géza, Festungsfeldbahn, I. Comp." Az említett lappéldány híradása után másnap valóban megjelent (második emléktárgyam) a Lengyel mezőkön, tábortűz mellett füzet, mely Gyóni 21 versét tartalmazza. Harmadik — talán a legértékesebb Gyóni Géza saját kezűleg írt és aláírt, szobámat díszítő, képkeretbe foglalt verse: Hegyeken át, melyet a hadifogoly költő a keltezés adata szerint 1917-ben, a halála előtti hetekben ajándékozott nagybátyámnak. A krasznojarszki orosz táborparancsnokság már elhalványult - pecsétje hitelesíti a hadifogolyélet mozzanatait ábrázoló, színes rajzokkal díszített lapra írt verset. A költőhöz fűződő tárgyi emlékek epizódjai újabb adatokkal gyarapodtak, amikor néhai id. Várady István bátyám - aki Gyónival és nagybátyámmal, majd édesapámmal együtt töltötte a hadifogság éveit - 1979-ben nemcsak elbeszélte élményeit, de az ezeket őrző terjedelmes hadifogolynaplóját is tanulmányozhattam. Ennek kapcsán a következőket jegyeztem le: „Gyóniról az a vélemény volt, hogy Przemyslből mindent vihetett magával, azonban elpuhult, nem volt életösztöne. »Krasznojarszk a hadifoglyok fővárosa«, így nevezték az oroszok a hősiességükért megbecsült przemysli tisztek és katonák után a tábort. Jobb ellátásuk volt, mint másoknak. Gyóni Géza lelki összeomlása oka volt, hogy talán »ridegebb körülmények között« nem foglalkozott volna annyit problémáival. A fizikai munka hiányzott neki. Már tisztigyűlés is tárgyalta helyzetét, hogy megoldást keressen. A költő rengeteg altatót szedett, de aludni ettől sem tudott. Önmarcangolása és aggódása az otthoni állapotok miatt, az összeomlásba vitte." Így őrizte meg emlékét az egykori fogolytárs, akinek néha zord megállapításai nem mellőzhetők Gyóni sorsának elemzésénél. Fiatalkori romantikus élményeim indítottak évtizedek múltán is arra, hogy a tragikus sorsú költőről mind többet és többet megtudjak. Ebben a közelmúltban nagy segítségemre volt Sárospatak neves tudósa, dr. Ujszászy Kálmán, aki felhívta figyelmemet, hogy a sárospataki Tudományos Gyűjtemények Múzeuma több hadifogoly feljegyzéseit és rajzait őrzi a krasznojarszki táborból. Köztük Bálint József rajztanár rajzait, aki többek között a fogolytábor kvartettjét is megörökítette. Ennek a kis zenekarnak (később a sárospataki kvartettnek) tagja volt Kolozs Richárd, akinek hadifogolytársai egy - ma is Sárospatakon őrzött - hegedűt készítettek, melynek belsejébe (ezért nem fényképezhető le) Gyóni ismeretlen (!) versét ragasztották. Krasznojarszk, 1916. szeptember. Barna fiúk elő a brácsát! Ott künn a halál hegedül... Sírunk a varjak meg nem ássák, Míg él a dal: „Hazádnak rendületlenül." Gyóni Géza Kolozs Richardnak 18