Honismeret, 1994 (22. évfolyam)

1994 / 6. szám - KRÓNIKA - XXII. Honismereti Akadémia - Honismeret az Ipoly-menti magyar iskolákban (Csáky Károly)

A magyar történelmi alapműveltséget diákjaink csak önművelés útján, vagy helyen­ként egy-egy merészebb pedagógus többletmunkája, bátor kísérlete révén szerezhet­ték meg. Ezen kívül még a magyar irodalomórák keretén belül tehettek szert bizonyos történelmi ismeretekre. Tanultak ugyanis valamit a kalandozás, a honfoglalás és az államalapítás mondaköréből, a vármondákról, irodalmunk kezdeteiről, első nyelvem­lékeinkről és alapítóleveleinkről. Hallottak a humanizmus magyarországi műhelyeiről, Mátyás udvarának művelődéstörténeti vonatkozásairól stb. Tinódi, Balassi és Zrínyi kapcsán tanultak a törökkori Magyarországról. Aztán megismerkedtek a kuruc korral, illetve annak irodalmával, a jakobinus mozgalommal s a reformkorral. Elmondhatjuk hát, hogy némiképp az irodalomórákon pótolták mindazt, amit a tör­ténelemórákon elmulasztottak, illetve nem tanulhattak meg. Persze ez is a magyartan­árok felkészültségétől, történelmi tájékozottságától és lelkiismeretességétől függött elsősorban. Hiszen a fiatalabb magyartanárok is csupán önképzés útján tettek szert bizonyos ismeretekre és pótolhatták azt, amit az alap- és középiskola elmulasztott, mert ők maguk sem tudtak a magyar történelemről a tanítóképzőben. Honismereti oktatás az általános iskolákban csak az alsó tagozaton folyik. Azonban ez a tananyag sem köti gyermekeinket a helyi hagyományokhoz, mert nincsenek regi­onális tankönyveink. A magyar honismereti könyveket szlovákból fordítják, így ezek alig-alig tartalmaznak dél-szlovákiai anyagot, a magyar ismeretekről nem is beszélve. Pedig az irodalmi-történelmi vonatkozásokat az Ipoly-mentén is nagyon jól össze­kapcsolhatjuk a helyi hagyományokkal, a helytörténeti ismeretekkel. Az utóbbi időben egyre több pedagógus vállalkozik erre iskoláinkban. Erre ösztönzi őket az a sok lehe­tőség, amit régiónk kínál e tekintetben. Elég, ha csak Madách és Mikszáth bölcsőhelyé­re gondolunk; Balassi, Krúdy vagy mások itteni kötődéseit említjük. De szólhatnánk az ismert végvárakról - Kékkőről, Drégelyről, Csábrágról, Bozókról és Korponáról pél­dául -, avagy az egykori nagy csatahelyekről: Palástról, Ipolyszalkáról és Nagysallóról. S ekkor a középkor olyan egyházi-kulturális központjait, mint a márianosztrai pálos kolostor, a sági premontrei rendház, a bozóki monostor, még nem is említettük. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy Hontnak ma már gazdag helytörténeti irodalma van, amit egyre gyakrabban kézbe vesznek tanáraink és diákjaink is. Történelemtanáraink a helyi vonatkozású forrásmunkákat felhasználva az 1848-as események tárgyalásakor nem feledkeznek meg a szülőföld hagyományainak, ponto­sabban a helytörténet ide vonatkozó részleteinek feltárásáról. Arról például, hogy tájainkon elsőként szerveződött nagyszámú nemzetőrsereg, hogy Világos után errefelé fegyveres gerillacsapatok alakultak. Meg arról, hogy az Ipoly-mentéről olyan jeles szülöttek harcoltak a szabadságért, mint a felsőtúri Pongrácz István honvédőrnagy, akit tíz évi várfogságra ítéltek; Pongrácz László alezredes, aki Buda bevételénél tüntette ki magát, vagy a felsőszemerédi Ivánka Imre, aki Batthyányi miniszterelnök nemzetőrségi titkára volt. A jeles szülöttekről való ismeretszerzést segíti elő többek között az Ipolyságon megjelenő Honti Lapok is, mely az utóbbi években rendszeresen közli elődeink életút­ját. Iskoláinkban egyre nagyobb súlyt fektetnek a honismereti szakkörök és honisme­reti kirándulások szervezésére. A szakköri tevékenység keretén belül a tanulók nép­rajzi anyagot gyűjtenek, feldolgozzák a vidék nagy szülötteinek életét, számbaveszik a jeles műemlékeket, emlékhelyeket, amelyekről sajnos sem honismereti könyvünk, sem történelemtankönyveink nem írnak. Évekkel ezelőtt megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy gyermekeink milyen ke­veset tudnak a hozzájuk legközelebb állókról, nagyszüleik régi életéről, falujuk, szülő­földjük múltjáról. Az iskolára, a pedagógusra hárult tehát az a feladat is, hogy az emlí­tett hiányosságokat pótolja, felkeltse a fiatalok érdeklődését saját elődeik életének megismerése iránt.

Next