Honismeret, 1994 (22. évfolyam)

1994 / 4. szám - KRÓNIKA - Az aviatika magyar úttörőjére emlékeztek (Z. Urbán Aladár)

arra, hogy a készülő nagy nemzetközi repülőversenyen helytálljon. Az eredmény azonban elmaradt a magassági kormány huzalszakadása miatt, Zsélyi pedig súlyos sérülést szenvedett. A kényszerű pihenés idejét új tervek és szakmunkák kidolgozásával töltötte Zsélyi. Ebben segítette 1911-ben franciaországi tanulmányútja is, amelyet követően Melczer Tiborral, Bánki Donát egyetemi adjunktusával megkezdte egy harmincnégy szemé­lyes, 370 kW teljesítménnyel mozgatott repülőgép tervezését. Erről A nagy aeroplá­nok kérdése című könyvükben adtak számot. 1911. december 19-től - nemzetközileg elismert munkássága és itthoni szakmai tekintélye folytán — a budapesti Közlekedési Múzeum aviatikai osztályának lett az előadója, s megszerezte a korszak jelentős repülőgépeinek nagyméretű modelljeit. Munkája mellett 1913­ június 16-án hivatalos pilótavizsgát tett. Pilótaigazolványa a 109-es osztrák sorszámot viselte. Új könyve is elhagyta a nyomdát: A gázturbina. Kísérletek az új hőerőgép megalkotására. Ebben a forgómozgást létesítő hajtómű problémáit elemezte, ugyanakkor beszámolt kísérleteiről a műegyetem műhelyében. Hozzáfogott egy nagy teljesítményű repülőgép tervezéséhez. A gép törzsvonalában süllyesztett lógóhengeres motor elrendezésével csupán négy szárnymerevítő drótkötéllel, teljesen borított áramvona­las formákkal rendelkezett s ennek eredményeként 140 km/óra sebességgel repült. Kifo­gástalanul működött, amikor 1914 tavaszán a tervező maga vállalta a Zsélyi-3 típusjelű gépe kipróbálását. A gép április 15-én emelkedett fel a levegőbe. A repülés során beigazo­lódott a nagysebességű repülésre való alkalmatossága. Leszálláskor azonban kerekei elakadtak a rákosmezei „repülőtér" homokos talajában. Orra bukott, Zsélyi kirepült az ülésből s nyílt kartörést szenvedett. A gondos orvosi ellátás ellenére tetanuszt kapott, s hosszú szenvedés után fiatalon, 31 éves korában, 1914. július 1-én meghalt. Utolsó kívánsága szerint honi földben temették el, az Ipoly jobb partján lévő Csalár temetőjében nyugszik. A múló időben nemcsak a koszorúk száma és színevilága fogyott, s fakult meg, hanem az emlékezéseké is. Nemcsak az első és a második világégés pusztított errefelé, hanem a hatalmaskodó önkény és az ostobaság is. Arról, hogy a középső Ipoly-mente adta a magyar aviatika legjelentősebb, s egyben legkép­zettebb képviselőjét, mit sem tudott a környék népessége. Sírja is „eltűnt" a csalári temetőben, emléke a tudatlanságban felnevelkedett nemzedékekében. 1978-ban Mihály Miloslav kalondai pilóta és felesége „fedezte fel" újból a nyughelyet, hozta rendbe és látta el szlovák felirattal Zsélyi síremlékét a kis nógrádi falu temetőjében. Magyarországi repülők is serénykedtek ezen a szűkkörű ünnepségen. Mártonvölgyi László nyitrai publicista adott hírt az eseményről akkortájt, ami fordulópontnak tekinthető a Zsélyi-kultusz ápolása terén. Születésének 100. évfordulóján, 1983-ban a magyar pilóták küldöttsége ismét koszorút helyezett el a sírján, s a Csemadok Ipolyvarbói Alapszervezet­ének Madách-túráján résztvevők tartottak ekkor megemlékezést. A múlttal szembeni adósság törlesztésére kiváló alkalmat kínált az 1993-as esztendő, amikor Zsélyi születésének 110. évfordulójára emlékezhettünk. A Palóc Társaság felkarolta ügy mellé állt Bussa és Csalár polgármestere és önkormányzata, így valósulhatott meg 1993. december 12-én a Zsélyi Aladár-emléknap a múltidézés és a jövőformálás jegyében. Kedves, megható ünnepséggel kezdődött a nap Csalárban. A helyi önkormányzat és a Palóc Társaság közösen magyar nyelvű emléktáblát állított a meglevő szlovák mellé a következő szöveggel: „Itt nyugszik Zsélyi Aladár, a magyar repülés történetének kiemel­kedő alakja, szakíró. Bussa, 1883. XI. 12. - Budapest, 1914. VI. 1." Avató beszédet Oravec János csalári polgármester mondott. Elhangzott Vörösmarty Szózata és hosszú idő óta először a magyar Himnusz Többek között Pataki Imre, a Magyar Köztársaság Nagykövet­ségének katonai attaséja is elhelyezte a megemlékezés koszorúját. Az ünnepség istentisztelettel folytatódott a bussai római katolikus templomban. A község fő terén felállított kétnyelvű emléktábla leleplezésekor Sánta Jolán polgármest

Next