Honismeret, 1995 (23. évfolyam)

TERMÉS - Danis Tamás: Maróthy Margit, a Nemzeti Színház örökös tagja

teljesen árván maradt. Ebben a helyzetben Paulay Ede, a Nemzeti Színház igazgatója, állt a pálya kezdetén álló művész mellé, így lett Maróthy Margit a színház árvája. Jászai Mari szeretettel ölelte magához, kényeztette és azt mondogatta, hogy benne látja utódát. Paulay az évad végén tehetsége teljes kibontakoztatása érdekében azt tanácsol­ta, hogy egy téli szezon idején, mint a Budapesti Nemzeti Színház tagja, vállaljon szerepet a Kolozsvári Nemzeti Szính­ázban. A kolozsvári vendégeskedés sok-sok sikert, tapsot és a csokrok özönét jelentette a fiatal művésznő számára. De ennél többet is jelentett az Erdély központjában töltött időszak. A már korábban ismert, jó barát, sőt távoli rokon Ráthonyi Ákos volt legtöbb szerepében partnere, így a Csongor és Tündében a címszereplőket, a Lear királyban Cordéliát és a Frank királyt, Rómeót és Júliát ők személyesítették meg. E színpadi kapcsolat a szezon végére az ifjú művészek színpadon kívüli szerelmével, és az 1893-ban Rozsályban megkötött házassággal végződött. Az ifjú férj kedvéért, Paulay Ede hozzájárulásával, még egy évet töltöttek Kolozsvárott. A Nemzeti Színháznak a fiatal tehetséges művésznőről való gondoskodása igen elő­relátó volt. Hosszabb tanulmányútra küldték ki Párizsba és Londonba. 1894-ben már mindkettőjüket Pesten találjuk. Ráthonyi Ákos sikeresen szerepelt a jelentős fővárosi színházakban, így a Vígszínházban, a Király Színházban, majd a Magyar Színházban. Állandó elfoglaltsága és hevessége felesége féltékenységét váltotta ki. Maróthy Margit a Budapesti Nemzeti Színházban további kilenc évadon át játszott 1894-től 1903-ig. Ebben az időszakban a Szentivánéji álomban Heléna szerepében lé­pett fel. A másik Shakespeare darabban, a Vízkeresztben Viola szerepében, Márkus Emíliát helyettesítve lépett színre. A gyönyörűen ívelő pálya azonban megtört, rohamosan erősbödő tüdőcsúcshurut, majd szívizombántalmai miatt 1905-ben orvosainak tanácsára nyugdíjba vonult. Amint önmaga írja, még annak idején Kolozsvárott téli estéken a Gyulai Havasok felől fújó hideg szelek váltották ki megbetegedését, melyet a fővárosi megerőltető feladatok sora csak súlyosbított. A színművészi pályától megvált művésznő gondját-baját tetézte az, hogy a 13 évi házasság után, 1906-ban elvált első férjétől. 1907-ben hosszabb időt töltött Genfben, majd hazatérte után férjhez ment a pohorellai származású dr. Gömöry Olivérhez, aki igen művelt, széles látókörű ember, gyöngéd férj volt. Gömöry Olivér gimnáziumi tanulmányait 1878 és 1886 között a bécsi Thereziánumban végezte, ahol a magyar nyelv mellett német, angol és francia nyelvismeretre tett szert. A későbbiek során jogi tanulmányokat folytatott és így a Gömör megyei tisztségein kívül miniszteri titkári feladatot látott el Budapesten. Gömöry Olivér írói ambícióit bizonyítja megjelent novellás-esszés kötete. Szoros barátság fűzte Justh Zsigmondhoz, aki számos művében a társadalom átalakításának szükségességével foglalkozott. 1911-ben Gömöry Olivér szüleinek halála után feleségével együtt a családi birtokra, Serkébe költözött. Ez a környezet a színművésznő egészségére kedvezően hatott. Napjaikat kedves vidéki hajlé­kukban élték és európai utazásokkal tarkították. A gyöngéd férj azonban 1917-ben megbe­tegedett. A budapesti kivizsgálások után a beteg a szanatóriumi kezelésről hallani sem akart, így hazatértek Serkébe, ahol felesége ápolta. 1918-ban a beteg állapota súlyossá vált, már a tíz hónapos pesti kezelés sem segített és 1920. febrár 20-án a serkei temetőben helyezték örök nyugalomra. Kívánsága szerint mély sírgödrét a környéken bőven található boróka bokrokkal töltötték meg és csak aztán temették be földdel. Serkei kúriájuk még férje életének utolsó napjaiban a vörös katonák és a cseh légi­onáriusok csatározásának kereszttüzébe került. Hol az egyik, hol a másik sereg ütött hadiszállást otthonukban, amit több súlyos találat is ért és csak a többszázéves boltívek és az ezen fekvő vastag földréteg védelmezte meg életüket. Az 1920-as évek elején a magára maradt színművésznő a férjétől örökölt gazdaság háború­s állapotok utáni rendbehozatalával, a gazdaság irányításával foglalkozott.

Next